Megbízhatatlanok, egyre rosszabb minőségűek lettek a legújabb hordozható flashtárolók – állítja a CBL Data Rescue, egy adat-helyreállítással foglalkozó német cég, utalva a megrendeléseiben tapasztalható negatív tendenciára. Jelentésükben megemlítették, hogy egyre gyakrabban kerülnek adat-helyreállító laboratóriumukba azok az USB-kulcsok, amelyekről eltávolították a NAND chip gyártójának logóját. Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az olyan gyártók, mint a Hynix, a Sandisk vagy a Samsung minőségellenőrzését meghiúsult chipeket csökkentett memóriakapacitás-specifikációkkal értékesítik tovább, és hozzák a piacra. Olyan USB-meghajtókkal is találkoztak, amelyek az alaplapra forrasztott, újrahasznosított microSD-kártyát használnak(lásd lenti kép).

„Az ilyen kétes minőségű USB pendrive-ok többnyire reklámajándékok, de találtunk közöttük márkás termékeket is. Nem szabad túlságosan bízni a flashmemória megbízhatóságában, már csak azért sem, mert a technológiai fejlesztések egyre sebezhetőbbé teszik a flash adathordozókban lévő NAND chipeket” – mondta Conrad Heinicke, a CBL Data Rescue ügyvezető igazgatója.

Eredetileg a NAND flash memóriacellákon alapult, amelyek egy-egy bitet tudtak tárolni (Single Level Cell, SLC). Ennek megfelelően a vezérlőnek csak két feszültségszintet kellett megkülönböztetnie. A jelenlegi Quad Level Cell (QLC) esetében cellánként négy bitet tárolnak, ami azt jelenti, hogy cellánként 16 állapotot lehetséges. A tárolási sűrűség növelésének hátulütője: csökken az írhatóság (tartósság) és a tárolási kapacitás (megtartás). Ez azt jelenti, hogy csökken a lehetséges maximális írási-olvasási ciklusok száma, és növekszik annak a veszélye, hogy az ezeket a töltéseket tartó szigetelőréteg elöregedése miatt a bitenkénti töltéskülönbségek már nem olvashatók. Az a probléma is hangsúlyosabbá válik a nagyobb tárolási sűrűséggel, hogy a különböző hőmérsékleteken történő írás és olvasás bithibákat okoz a NAND chipben.

„A flashmemória praktikus, de tudni kell, hogy például hosszú ideig történő tárolásuk után adatokat lehet veszíthet” – mondja Heinicke. „Ezek az ismeretlen chipek törölt gyártói logókkal nem könnyítik meg számunkra az adatok helyreállítását. Szerencsére a mesterséges intelligencia használatával sikerült fejlesztenünk eszközeinket és csökkenteni a flashmemória algoritmusok mentéséhez szükséges szoftverfejlesztési erőfeszítéseket” – teszi még hozzá. Összességében mégis az a fentiek konklúziója, hogy nem szabad túlságosan támaszkodni a flashmemória megbízhatóságára.

A CBL még fényképeket is készített három USB-meghajtóról. Az egyik flash chipen a gyártó nevét eltakarták, de a SanDisk név azért azonosítható. A másik két meghajtónak azonban nem volt neve vagy címkéje. Az egyik még egy PCB-re forrasztott fekete microSD-kártyát is használt, ami egyre elterjedtebb taktika az USB-meghajtók költséghatékony (és talán kétes) előállítására.

Eltakarták ugyan a NAND chip gyártójának a nevét, de azért kitalálható

CBL Data Rescue

CBL Data Rescue

A legtöbb gyenge minőségű USB-meghajtó a CBL szerint „promóciós ajándék volt", de volt közöttük márkás termék is, bár a CBL nem részletezte, hogy mit tekint „márkás” terméknek. Az USB-kulcsok sokféle formában létezhetnek: ingyenesek, amelyeket promócióban kaphat valaki, szokásos pendrive-ok, amelyek olyan márkáktól származnak, amelyekről valószínűleg még nem is hallottunk, és persze olyan modellek is, amelyek mögött olyan ismert márkák állnak, mint a SanDisk.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.