Amikor az 1960-as években először utazott ember a világűrbe, a mérnökök gyorsan rájöttek, hogy a Földön egyébként remekül funkcionáló golyóstoll a mikrogravitációs környezetben nem nagyon működik. A miértet gyorsan megérti az, aki megpróbál vele egy függőleges felületen írni.

Az anekdoták szerint a NASA dollármilliárdokat fordított arra, hogy kifejlessze az űrtollat, a szovjetek viszont egy grafitceruzával oldották meg a problémát. Ahogy a Science Alert is írja, a történet aranyos ugyan, csak épp nem igaz.

Kezdetben az amerikai és a szovjet űrhajósok is ceruzát használtak a világűrben. Bár a NASA valóban belefogott egy űrbéli körülményekre optimalizált toll kifejlesztésébe, hamar rájött, hogy a költségek el fognak szállni, így inkább leállították a projektet.

R. Walter Cunningham, a NASA űrhajósa 1968-ban, az Apollo-7 küldetés során.

NASA

Ettől függetlenül elkészült az űrtoll. Az eszközt, a Fisher Space Pent a hasonló nevű magánvállalat fejlesztette ki, és az 1960-as évek végétől kezdve az amerikai mellett a szovjet űrhajósok is használták, hogy írni tudjanak mikrogravitációs környezetben.

De miért nem volt jó a ceruza?

A ceruza már csak azért sem, mert  fa borítása épp úgy gyúlékony, mint a benne lévő grafit. Ráadásul ha az elektromosan vezető grafit mikroszemcséi rossz helyre kerülnek az űrhajón belül, az igen komoly veszélyt jelent az utasok számára.

A tűz különösen komoly biztonsági problémát jelent az űrhajókban, a NASA pedig főleg azután nem veszi félvállról a dolgot, hogy 1967-ben egy tűzvész megölte az Apollo–1 küldetés mindhárom tagját.

1962-ben még ilyen ceruzát használt a NASA.

Smithonian Institute

Az űrben használt első tollak sem voltak túl praktikusak, ugyanis szivárgott belőlük a tinta. Ez szintén egy olyan anyag, amit nem szívesen kerülgetnének az űrhajósok a kapszulákban.

Az Apollo-program asztronautái egyébként a Duro Pen Company filctollait használták, ami segített is megmenteni az Apollo-11 küldetését és űrhajósait. Miután egy kritikus kapcsoló letörött, Buzz Aldrin a tollat szorította be a helyére, ezzel pedig el tudtak indulni a Hold felszínéről.

Álomtoll

Az űrtollat kifejlesztő cég vezetője, Paul C. Fisher azt állítja, megálmodta az űrtoll megoldását. Elmondása szerint két évvel korábban elhunyt apja jelent meg álmában, aki azt mondta neki, hogy adagoljanak gyantát a tintához, és az segít majd megállítani a szivárgást. A mérnökök először nem vették komolyan, később azonban kiderült, ha két százalék gyanta volt a tintában, akkor még jelentős túlnyomás esetén sem szivárgott a tinta.

A Fisher Space Pen végül 1968-ban debütált az Apollo–7 küldetésén. A NASA ekkorra már megvette a cégtől a tollakat.

NASA

Manapság még mindig használják az űrben a NASA űrhajósai az űrtollat, de már van másik fajta is, sőt, ceruza is. Utóbbira a magyarázat az, hogy a mai űrhajók szűrőberendezései már annyira hatékonyak, hogy nem jelent problémát, ha egy ceruza részecskéjét ki kell szűrni a levegőből.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.