Voltak, akik lehetetlen küldetésnek tartották a New Haven-i Yale Egyetem szakembereinek elképzelését arról, hogy utánajárnak annak, hogy miként értelmezi a csecsemők agya a társadalmi világot. Egérkísérleteik azonban sikeresek voltak, és megadják a reményt arra, hogy az eredmények kiindulást adnak az emberekről való gondolkodáshoz is.

Marcelo Dietrich és kutatótársai 16 és 18 napos egérkölykök szoptatását tanulmányozták – számol be a kísérletről a Nature folyóirat. Képalkotó technikákkal rögzítették a zona incerta (ZI), a hipotalamusz alatt elhelyezkedő vékony szürkeállomány aktivitását, miközben az állatok kölcsönhatásba léptek az anyjukkal. A ZI vizuális, hallási és szenzoros információkat dolgoz fel. A korai fejlődés során kapcsolatokat létesít különböző agyi régiókkal, amelyek egy része az anyától történő elválasztás után visszahúzódik.

A kutatók felfigyeltek arra, hogy amikor az egérkölykök kapcsolatba léptek a mamájukkal, a ZI-ben aktívak voltak a szomatosztatin nevű hormont termelő neuronok. (A szomatosztatin részt vesz számos más hormon és folyamat szabályozásában a szervezetben.) A szakemberek ezután arra voltak kíváncsiak, hogy összefügg-e az említett neuronaktivitás az anya-csecsemő interakciókkal. Éppen ezért megfigyelték az egérkölykök agyát, miközben más, ismeretlen egerekkel töltöttek időt, beleértve kisegereket, szoptató nőstényeket, nem szoptató nőstényeket és felnőtt hímeket. Azt is tesztelték, hogy vajon reagálnak-e a neuronok kontroll tárgyakra, gumikacsákra és szőrös, egér alakú macskajátékokra.

Kiderült, hogy a szomatosztatin neuronok nem reagáltak a játékokra, de bizonyos mértékig aktiválódtak, miközben az egérkölykök kölcsönhatásba léptek nem rokon felnőttekkel, testvérekkel és más, körülbelül azonos korú kölykökkel. Azonban a neuronaktivitás messze nem volt olyan erős, mint az anyjuk esetében. A szakemberek szerint ez arra utal, hogy ezeknek a neuronoknak kulcsszerepük van az egyedülálló anya-csecsemő kapcsolat kialakulásában.

A kutatók azt is megállapították, hogy ezeknek a neuronoknak az aktiválása csökkentette a stresszre adott válaszokat az anyjuktól elszakított 11 napos kölyköknél, akik ezután kevesebbet sírtak, és alacsonyabb volt a kortikoszteron stresszhormon szintjük, mint azoknál a kölyköknél, akiknél nem aktiválódtak a neuronok.

Bár a kísérlet bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy a ZI szomatosztatin neuronjai fontos szerepet játszanak a kötődésben és a stressz csökkentésében a csecsemő egereknél, a felnőtt állatokon végzett vizsgálatok eltérő eredménnyel jártak. Olyannyira, hogy ezeknek a neuronoknak az aktiválása fokozta a szorongással és félelemmel kapcsolatos válaszokat a felnőtt egerekben. Ez a megfigyelés felveti azt a kérdést, hogy ezek valóban ugyanazok vagy más sejtek az elválasztás előtti egerek és a felnőttek között, vagy ugyanazok a sejtek, csak épp az öregedéssel radikálisan megváltozik a szerepük.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.