Komoly népegészségügyi probléma oldódott meg Amerikában, amikor a 20. század elején elkezdték klórozni a csapvizet. A klórozás bevezetésének fő oka a vízzel terjedő betegségek, például a tífusz és a kolera elleni küzdelem volt. A klór hozzáadása a vízhez hatékonyan elpusztította a kórokozókat, és jelentősen csökkentette a vízzel kapcsolatos megbetegedések számát.

Időközben viszont kiderült, hogy a klórozásnak is vannak hátrányai, és nem csupán az esetenként érezhető kellemetlen íz és szag. Ennél sokkal aggasztóbb, hogy a klór a vízben található szerves anyagokkal reagálva rákkeltő hatású vegyületeket képezhet, amelyek hosszú távon növelhetik a húgyhólyag-, a vastagbél- és a májrák kialakulásának kockázatát. Mindenesetre a környezetvédelemmel foglalkozó hatóságok (az Egyesült Államokban például az EPA) az ivóvízben lévő melléktermékek mennyiségét, hogy biztonsággal lehessen továbbra is klórozni az ivóvizet.

Felismerve a klórral kapcsolatos problémákat, több helyen is egy másik vegyületre, a klóraminra váltottak. Ez az a klór és az ammónia reakciója során keletkezik, és stabilabb, mint a klór önmagában, azaz hosszabb ideig fertőtleníti a vizet. Kevesebb potenciálisan rákkeltő anyagot képez, mint a klór, ráadásul hatékonyabb bizonyos mikroorganizmusok ellen.

Azonban a klóraminnal sincs minden rendben. Reaktívabb bizonyos anyagokkal, és nehezebben távolítható el a vízből, mint a klór. Az is kiderült, hogy a klóraminnak is vannak melléktermékei. Ezek közül néhányat azonosítottak, azonban az egyik évtizedek óta ismeretlen maradt.

Az Arkansas Egyetem szakemberei hosszú évek kutatásának eredményeként végre megfejtették e rejtvényt. Akkor lettek igazán sikeresek, amikor ionkromatográfiát kombináltak tömegspektrográfiával, e nem mindennapi módszer bevetésével tudtak végül rájönni a titokzatos anyag kémiai képletére. A kutatók úgy gondolják, hogy az általuk klórnitramid anionnak nevezett vegyi anyag a klóramin bomlási mellékterméke. Hogy ezt bizonyítsák, összehasonlították a kloraminokat használó amerikai vízrendszereket a svájciakkal, amelyeknél nem alkalmaznak ilyen vegyületet. És míg az amerikai rendszerekben megtalálták a klórnitramid aniont, a svájciakban nem.

Hogy ártalmas-e az egészségre a most azonosított vegyület, azt egyelőre a szakemberek sem tudják. Annyiban pesszimisták, hogy a klórnitramid anion hasonlóságot mutat más mérgező molekulákkal. Mások nem osztják az aggodalmukat, hivatkozva arra, hogy a szóban forgó vegyületet nem újonnan fedezték fel, hanem csak újonnan azonosították, egyébként is egy vegyület jelenléte nem jelenti automatikusan azt, hogy kárt okoz.

Ettől függetlenül további kutatásokra lehet szükség ahhoz, hogy pontosan felmérjék a vegyület lehetséges hatásait az ivóvízre. Annak pedig, aki aggódik, a Science-ben megjelent tanulmány szerzői azt javasolják, hogy használjon vízszűrőt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.