Több mint 700 ezer felvétel felhasználásával készítették el a Titanic méretazonos, háromdimenziós mását, amelynek vizsgálata új részletekkel szolgál a szerencsétlenül járt óceánjáról utolsó óráiról – írja a BBC.

A hajó 1912 áprilisában süllyedt el, miután jégheggyel ütközött az Atlanti-óceánon. A roncsa 3800 méteres mélységben fekszik, feltérképezését robotokkal végezték el, a felvételeket pedig új dokumentumfilmhez elemezték.

Hatalmas méretei és amiatt, hogy teljes sötétségben fekszik, a Titanicot ember által irányított tengeralattjáróval lehetetlenség teljesen körbefotózni. A robotok azonban képesek voltak erre, bár egy részét még azok sem tudták megközelíteni, éppen azt, ahol az a jéghegy által okozott sérülések sem látszanak a hajótesten, a törzse ugyanis éppen azon az oldalon fekszik a tengerfenéken.

A Titanic orra egyben maradt, továbbra is úgy áll, mintha bármikor folytathatná az útját a célja, New York felé. A fara, amely súlyosan megrongálódott, amikor a hajótest süllyedés közben kettétört, majd a fenéknek ütközött, hatszáz méterrel odébb hever.

„A Titanic a katasztrófa utolsó tanúja, és még mindig van miről mesélnie” – idézte a cikk Parks Stephensont, a hajó elemzésével foglalkozó egyik szakembert, aki szerint a hajó olyan, mint egy tetthely: meg kell vizsgálni az ott található bizonyítékokat, amelyek átfogó képet nyújthatnak arról, ami történt.

A 3D-s modellen közelről megvizsgálható például egy olyan ablak, amelyet vélhetően a jéghegy zúzott be. A szakértők szerint ez azért valószínű, mert túlélők arról számoltak be, hogy egyes kabinokba betört a jég.

Vizsgálták a Titanic egyik óriási fűtőtermét is, amely azért vált láthatóvá, mert a törzs éppen annál tört ketté. Ugyancsak szemtanúk elmondásából tudható, hogy a világítás egészen addig működött a hajón, amíg el nem nyelte a víz, s a szakértők most erre is bizonyítékokat találtak. Az egyik bizonyíték egy nyitva álló szelep, amely arra utal, hogy a gőz a tragédia idején is áramlott az elektromos áramot generáló rendszerben. Ez a Joseph Bell vezette gépész csapatnak volt köszönhető, akik – ahelyett, hogy a saját életüket mentették volna – az utolsó pillanatokig lapátolták a szenet a kazánokba, hogy a biztosítsák a világítást. Ezzel időt biztosítottak a legénységnek arra, hogy minél tovább folytassák a mentést, bocsássák vízre a mentőcsónakokat.

Készült egy új szimuláció is, amely további információkkal szolgál a Titanic süllyedéséről. Ehhez az eredeti tervek alapján alkották meg a szerkezeti részleteket, és figyelembe vettek olyan adatokat, mint a hajó sebessége, iránya és pozíciója, amikor a jégheggyel találkozott. Numerikus algoritmusokkal, számítógépes modellezéssel és szuperszámítógépes közreműködéssel rekonstruálták a történteket. E szerint az óceánjáró testét egy keskeny sávban, de hosszan kilyuggatta a jég.

Bár a Titanicot úgy tervezték, hogy akkor is képes legyen a víz fölött maradni, ha négy vízzáró rekeszébe betör a víz, a szimuláció szerint azonban hat ilyen rekesz sérült meg az ütközésben. Simon Benson, a Newcastle-i Egyetem szakértő előadója szerint az, hogy a hajó elsüllyedt, nagyjából egy A4-es papírlap méretű sérülésen múlt. Ezeken áramlott be a lassan, de megállíthatatlanul a víz, elöntve a rekeszeket. 

A 3D-s modellen az utasok számos személyes tárgya is látható szétszóródva a tengerfenéken.