Ha asztalosmunkákról van szó, vannak már roppant precíz gyári robotok, azonban ezek drágák, ráadásul az embert is kihagyják a munkából. A Lausanne-i Egyetem (EPFL) kutatói viszont egy olyan hibrid megoldást fejlesztettek, amelyik meghagyja a folyamatban az embert, azonban hihetetlen pontossággal vezeti annak kezét, méghozzá a kiterjesztett valóságnak (AR-nek) köszönhetően.

A rendszer hardvere egy képernyő, amely egy virtuális munkaterületet jelenít meg a tényleges fadarabok felett. Előtte azonban a felhasználó beszkenneli a megmunkálandó fadarabokat, így tudatja a rendszer szoftverével, az Augmented Carpentryvel, hogy milyen munkadarabon kell dolgoznia. Ezután minden egyes darabra ragasztós hátlapú jelölőt helyeznek el – ez lehetővé teszi a rendszer számára, hogy később azonosítsa az adott darabot, és tájolni tudja a háromdimenziós térben. Végül a felhasználó feltölti a famegmunkálási projekt terveit, amely közvetlenül a programba kerül 3D-ben, majd megjelenik a kiterjesztett valóságban.

A fadarabokat ekkor már különböző színű vonalak borítják, legalábbis a kiterjesztett valósásban. Ezek számos jelzést adnak azzal kapcsolatban, hogy miként kell elhelyezni a szerszámot, milyen mélyre kell fúrni, mi a megfelelő vágási szög, milyen hosszú legyen a vágás stb. Az említett vonalak egyébként a milliméter törtrészéig pontosak, és ugyanazokon a helyeken maradnak a megjelenített fán, még akkor is, ha a kamera perspektívája eltolódik a felhasználó perspektívájával együtt. Mindez jelentősen csökkenti az emberi hibák kockázatát, és javítja a pontosságot az összeszerelés során.

A szerszámra erősített kijelző (balra lent kiemelve) mutatja a vágás pontos helyét

EPFL/Andrea Settini

„Rendszerünk egy érzékelő mechanizmust és integrált érzékelőket tartalmaz, amelyek valós időben adnak visszajelzést” – mondja Andrea Settimi, az EPFL PhD-hallgatója, vezető kutató, hozzátéve, hogy ha például megcsúszik a famegmunkáló szerszám vagy az általa vágott gerenda, a virtuális fedőréteg a tényleges fadarabhoz igazodik, így az asztalos azonnal láthatja, hogyan kell korrigálni a mozgását.

Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a fejlesztők szembesültek, a számítógépes látás algoritmusainak betanítása volt arra, hogy figyelmen kívül hagyják az egyes felvételek hátterében látható, nem a konkrét projekthez kapcsolódó eszközöket és fadarabokat – egy tipikus műhely vagy gyár ugyanis tele van ilyen „zavaró tényezőkkel”.

„Ez a nyílt forráskódú rendszer az első lépés egy olyan hibrid folyamat felé, amely egyesíti az ember ügyességét a számítógépes feldolgozás megbízhatóságával. Az Augmented Carpentry készen áll arra, hogy a digitálisan támogatott fakivágási módszereket megfizethetővé tegye a fejlődő országok kisvállalkozásai, famegmunkálói és építőipari szakemberei számára” – vélik az EPFL kutatói.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.