Szinte elképzelhetetlen sebességgel, másodpercenként 127 500 GB-ot sikerült továbbítaniuk japán kutatóknak több mint 1800 kilométeres (szimulált) távolságon. Hogy kontextusba helyezzük ezt az óriási számot: ez körülbelül négymilliószorosa az átlagos amerikai internetsebességnek. Ezzel a sebességgel a Netflix teljes streaming könyvtárát kevesebb mint egy másodperc alatt lehetne letölteni, vagy a több millió könyvet, videót és weboldalt tartalmazó teljes Internet Archívumot kevesebb mint négy perc alatt.
Ennek az új sebességnek az eléréséhez – amelyet egyébként még nem ellenőriztek – egy újfajta optikai szálat fejlesztett ki a kutatók, 19 szabványos optikai szállal egyenértékben. Az új kábel a 19 különálló szálat körülbelül 0,127 milliméter átmérőjűre préseli össze (egy 19 magos optikai szállá), ami megegyezik a legtöbb, már használatban lévő egyszálas kábel vastagságával. Ez a fejlesztés így azt is jelenti, hogy az új kábel több adatot képes továbbítani a meglévő infrastruktúra használatával. Ez azért fontos, mert így az ultragyors internetre való áttérés zökkenőmentes lehet.
Emellett az új optikai szál jobban alkalmas nagy távolságú átvitelre, mint a meglévő kábelek, mivel mind a 19 szál középpontja ugyanúgy kerül kölcsönhatásba a fénnyel, így kisebb lesz a fényingadozás, és ezzel együtt az adatvesztés is. A japán kutatók bemutatója során az adatok 21-szer futottak át egy átviteli rendszeren, végül 1800 kilométernek megfelelő távolság megtétele után jutottak el egy adatvevőhöz.
A mostani rekord a technológiai fejlődést mutatja a nagy távolságú, nagy kapacitású skálázható optikai kommunikációs rendszerek fejlesztése irányába, amelyek kielégíthetik az adatok iránti növekvő globális igényt – írják a kutatók.
Mindössze két évvel ezelőtt egyébként ugyanez a csapat hasonló sebességet ért el, de csak a távolság egyharmadánál. Az, hogy most megháromszorozták a hatótávolságot, arra utal, hogy még korántsem vagyunk az optikai szálak képességeinek felső határánál.
S hogy mire jó ez a szinte már hihetetlen sebesség? Nos, nem feltétlenül arra, hogy gyorsabban töltsük le a filmeket, hiszen azok már így is elég gyorsan lejönnek, hanem inkább arra – világít rá a ZME Science –, hogy lépést tartsunk egy olyan jövővel, ahol a távsebészettől a virtuális tantermekig és a bolygóméretű szenzorhálózatokig minden a hatalmas, zökkenőmentes adatáramláson múlik. Különösen szembetűnővé teszi ezt az eredményt, hogy nagy távolságokon is működik, erre pedig égető szükség van a transzkontinentális és transzóceáni kábeleknél.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
