Ősi bódulat: 4000 éves drogot találtak

A természet tálcán kínálja a különféle élvezeti és stimulálószereket, és az emberek nem is utasítják vissza ezeket. Egy ilyen stimulálószer az arékapálma magja, egy népszerű pszichoaktív növény, a bételdió, amelynek fogyasztásával kapcsolatban megtalálták a legkorábbi biokémiai bizonyítékot.

  • HVG HVG
Ősi bódulat: 4000 éves drogot találtak

A mandulányi méretű és formájú bételdiót már az ókor óta rágcsálják Dél-Kelet Ázsia közösségei. Nemcsak édeskés íze miatt, hanem stimuláló, energizáló hatásáért, illetve a rágcsálásával járó relaxáció és eufórikus állapot, azaz a pszichoaktív hatások miatt. (Időközben kiderült, hogy a bételdiórágás összefügg a szájüregi rákok kockázatával, így több érintett ország is kampányt indított e szokás ellen.)

Egy nemzetközi kutatócsoport a bételdió rágásának történetére kívánt fényt deríteni. Arra a következtetésre jutottak, hogy e szenvedélynek az eddig véltnél sokkal régebb óta hódoltak az emberek, már 4000 évvel ezelőtt is fogyasztottak ilyen stimulánst. A kutatók erre közvetlen biomolekuláris bizonyítékot találtak, és megerősítik azt a feltételezést, hogy a bételdió fogyasztása évszázadok óta ismétlődő gyakorlat – számolt be a Gizmodo .

Piyawit Moonkham, a Chiang Mai Egyetem antropológiai régésze és kollégái 36 fogkőmintát elemeztek hat személytől a közép-thaiföldi Nong Ratchawat bronzkori régészeti lelőhelyről. Nem véletlenül választották ezt a módszert, a fogkő ugyanis olyan, mint egy régészeti időkapszula, nem romlik, és megőrzi az ember életéből származó mikroszkopikus bizonyítékokat, például az elfogyasztott étrendet. A csapat saját bételfolyadék-mintákat is készített, hogy megvizsgálja az összetevők közötti kölcsönhatásokat, és megbizonyosodjon arról, hogy elemzésük pontosan kimutatja a pszichoaktív vegyületeket. Az összetevőiket emberi nyállal őrölték, hogy imitálják a hiteles rágási körülményeket.

Bételdió rágásának nyomait találták a kutatók egy 4000 éves fogban
Piyawit Moonkham

Végül három, ugyanattól a személytől származó mintában a bételdióban, valamint a kávéban, a teában és a dohányban is előforduló szerves vegyületeket mutattak ki – ezek jelentős hatással lehetnek az emberi fiziológiára. Abban is biztosak, hogy a bételdió-vegyületek jelenléte a fogkőben ismételt fogyasztásra utal, mivel ezek a maradványok a rendszeres expozíció révén idővel beépülnek az ásványosodott lepedéklerakódásokba.

Bár a bételdió rendszeres rágása általában elszínezi a fogakat, a kutatók nem találtak ilyen jellegű elszíneződést. Ezzel kapcsolatban azt feltételezik, hogy ez az eltérő fogyasztási módoknak, az ősi fogtisztítási gyakorlatoknak vagy azoknak a folyamatoknak tudható be, amelyek megakadályozták, hogy a foltok több mint 4000 évig megmaradjanak. Arra sem találtak bizonyítékot, hogy az egyén temetése különleges lett volna a többiekhez képest, ami magyarázhatta volna, hogy miért fogyasztott bételdiót.

„A pszichoaktív, gyógyhatású és ceremoniális növényeket gyakran drogként utasítják el, pedig évezredek kulturális tudását, spirituális gyakorlatát és közösségi identitását képviselik” – összegezte Moonkham, hozzátéve, hogy a régészeti bizonyítékok hozzájárulhatnak a kortárs vitákhoz azzal, hogy közvetítik az ezen gyakorlatok mögött álló mély kulturális örökséget. A szakember azt is reméli, hogy a régészet segítségével jobban megérthetik a bételdió hosszú történetét, és az emberek árnyaltabb perspektívából láthatják a növényt.

Azért vannak, akik némi szkepticizmussal kezelik a mostani, a Frontiers in Environmental Archeology folyóiratban részletezett eredményeket. Miriam Stark, a Hawaii Egyetem régésze, aki nem vett részt az új tanulmány készítésében, úgy véli, hogy a kutatóknak még túl korai azt állítani, hogy megtalálták a bételdió rágásának legkorábbi bizonyítékát Délkelet-Ázsiában. Stark szerint a Nong Ratchawat lelőhely, ahonnan a kutatók mintákat vettek, nincs jól dokumentálva a régió más lelőhelyeihez képest, és külön megjegyzi, hogy további radiokarbonos kormeghatározásra lenne szükség a lelőhely korának pontosabb ellenőrzéséhez.

Cristina Castillo, a University College London régészbotanikusa, aki szintén nem vett részt az új kutatásban, azt állítja, hogy a bételdió használatának kimutatásához több bizonyítékra van szükség, mint pusztán a fogkő. Castillo szerint az sem egyértelmű, hogy a bételdió fogyasztásának azonosítására használ vegyületek tényleg csak a bételdióban találhatók-e meg, vagy ugyanezen nemzetségbe tartozó más fajok is osztoznak a bételdió biokémiai jellemzőin.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.