Tetszett a cikk?

Pór Péter 1940-ben született Párizsban, aztán szülei tovább emigráltak Mexikóba, így csak hét évesen tért haza. 1979 hagyta el Magyarországot. Ausztriában, Németországban töltött éveket. Jelenleg Franciaországban él. Eddig tíz kötete jelent meg irodalomelméleti, irodalomtörténeti témákról. A tizenegyedik ősszel jelenik meg Rilkéről Németországban.



Hány könyve jelent meg?

Tíz. Négy magyarul, egy franciául, öt pedig németül.

Mi határozza meg, hogy milyen nyelven ír? Az, hogy épp hol él?

Természetesen nem a lakhelyem szerint választom meg, milyen nyelven írjak. A téma határozza meg a könyv nyelvét. Rilkéről németül, a századfordulóról vagy Czóbel Minkáról magyarul írtam.

Miért épp Rilkét választotta fő kutatási területednek?

Megfejtéseket keresek, de az izmusokhoz nincs elég képlátásom, Rilkénél viszont minden szót meg kell és meg lehet magyarázni.

Budapestről rögtön Franciaországba ment ki?

Nem, először Bécsbe mentünk, onnan pedig Németországba.

A feleségével?

Igen, és már a fiam is megvolt. A lányom később született.

Miért mentek ki?

Egyrészt azt vallom, hogy az embernek bizonyos időn belül drámaian át kell alakítania az életét. Másrészt persze konkrét okaim is voltak. A hetvenes években teljesen reménytelen lett számomra minden. Írtam Kovács András tanulmánykötetébe, a Marx a negyedik évtizedben címűbe A kötet azt taglalta, mennyiben hatott és nem hatott nemzedékünkre a marxizmus. Ezért többféleképp „büntettek meg”. A tanulmánykötetem nem jelenhetett meg, pedig már fülszövege is volt, aztán a kandidátusi védésem úgymond technikai okok miatt elmaradt. Erről egyébként a Népszabadságból értesülhettem, a közlemény rovatban jelent meg a hír.

És mit csinált Bécsben?

Díszlettologató voltam, aztán közvéleményt kutattam, végül franciát tanítottam, aztán majdnem napközis tanár lettem, de szerencsére megmentett ettől egy meghívás Németországba.

Oda miért hívták?

Professzornak.

Hogy került Franciaországba?

Szerettem volna tovább állni Siegenből. A CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique) évente pályázatot írt ki három kutatóállásra, ezt kétszer is megpályáztam, s mind a kétszer én lettem a szomorú negyedik. Aztán Fónagy Iván szólt egy kicsit az érdekemben. De abban az évben már elegem volt a felvételizésekből, ezért ugyanazt a pályázatot olvastam fel, mint az előző évben. A bírálóbizottság ugyanazokból a tagokból állt, így aztán elég mulatságos volt, mikor lelkendezve megjegyezték, hogy sokat fejlődtem. És fel is vettek.

Ez mit jelent?

Ez tulajdonképpen érdekes státusz. Előbb voltam közalkalmazott, mint állampolgár. A CNRS jóvoltából olyan állásom lett, ami nyugdíjig szól. Semmi mást nem kell csinálnom, mint kutatni és írni. Ha ennek a követelménynek eleget teszek, akkor az országból ki lehet vágni, de a munkahelyemről nem.

És azóta?

Azóta felnőttek a gyerekeim, a fiam jogász, a lányom a magyar filmeket kutatja. Fizikus felségem meg egyre szebb lesz. Én pedig negyven éve ülök egy íróasztalnál és írok. Jövőre nyugdíjba megyek, ha meghívnak valahová, szívesen tanítanék még. De nem publikálni nem lehet.
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!