„Ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről” – mondta egy fiatalember 1989. június 16-án a Hősök terén.

Sok víz lefolyt azóta a Donon, de arról mégsem volt szó a legutóbbi választások alkalmával, hogy olyan kormányt kell választanunk, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok bevonásának haladéktalan megkezdéséről.

Sőt, éppen az ellenkező irányba voltunk tájékoztatva. Mintha az előző ciklus vitáinak lett volna egy olyan aspektusa, hogy a Nyugatbarát ellenzék küzd a keletiekkel kacérkodó kormánnyal.

Egy középkorú férfi például a következőket mondta az európai közösség születésének 50. évfordulója alkalmából: „a mi felfogásunk szerint az orosz - európai uniós kapcsolat, illetve az energiafüggőség problémájának a lényege, hogy az orosz észjárás és az európai észjárás a gazdaságot illetően jelentősen különbözik egymástól, és ezt a tényt rögzíteni kell. […] Az európai észjárás piaci észjárás, […] az orosz észjárás nem piaci alapú, hanem állami, politikai természetű észjárás.”

„Az, ahogy a magyar állam ma viselkedik ebben a kérdésben, az példátlan, nem jellemző Európára. A mai magyar viselkedés három pontban összegezhető. Energiafüggőség kérdésben, energiapolitikai kérdésben lesajnálja a közép-ázsiai térséget, ahelyett, hogy lehetőségként tekintene rá. Tagadja az orosz állami befolyást az európai piacon megjelenő cégek hátterében, és leértékeli azokat a törekvéseket, amelyeket az Európai Unió annak érdekében tesz, hogy közös energiapolitikát hozhasson létre, és következésképpen leértékeli a közös energiapolitikai törekvéseket szimbolizáló Nabucco-vezeték lehetőségét. Ez három olyan magatartás a magyar állam részéről, amely ellentétes az Európai Unió érdekeivel, és ellentétes a magyar nemzeti érdekekkel is. Ez hiba. Európai és magyar nemzetstratégiai hiba egyszerre”

A középkorú férfi szavai miatt ott a helyszínen a lehető leghatározottabban tiltakozott az orosz nagykövet, míg az akkori miniszterelnök, egy bizonyos Gyurcsány Ferenc úgy vélekedett, hogy középkorú férfi megsértette az orosz népet. A viszontválasz egy Németh Zsolt nevű külpolitikustól érkezett, aki közleményében így fogalmazott: „kibújt a szög a zsákból. Gyurcsány Ferenc ma ahelyett, hogy a magyar nemzeti és a közös európai érdekek mellett foglalt volna állást, immár nyíltan az orosz hatalmi törekvések szószólójaként lépett fel”.

A férfit pedig semmilyen vita nem ingatta meg, hajtogatta tovább meggyőződését, hogy az unió éppen arra jó, hogy védjen minket az orosz érdekekkel szemben. Egy kicsit későbbi cikkében például ezt vetette papírra: „valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban, és még csak dilemmát sem okozna, hogy Magyarország vajon az orosz függést enyhítő Nabucco, vagy a függést erősítő Déli Áramlat gázvezeték mellett törjön lándzsát”.

Nos, a kormányrúdhoz időközben egy deresedő halántékú úr került, aki egyből lemondott a Nabuccoról, és hitet tett a Déli Áramlat mellett (az erről szóló fideszes seggszáj-gyűjteményt itt találják), ám az igazi meglepetést azzal okozta, hogy miután közép-ázsiai, kínai és arab pénzszerző körútja sikertelennek bizonyult, egykori ellenfele mentorához, minden oroszok elnökéhez, Vlagyimir Putyinhoz futott kölcsönért.

Hírlik, hogy az üzlet 4,6 milliár dollár értékben meg is köttetett, melynek ellentételezésére történetesen az energiaszektorban kerülhet sor. Itt nyer értelmet az is, hogy a magyar kormány közel egymilliárd euróért vásárolta meg az E.ON – amúgy veszteséges – gázüzletágát. (Az ügyletet egyébként érdemes egybevetni azzal a 2006 környékén terjedő legendával, hogy Gyurcsányék azért akarják mindenáron megnyerni a választást, mert már megállapodtak az oroszokkal, hogy az egész Kárpát-medencéből egy bazi nagy gáztározót létesítenek.)

A tranzakcióra amúgy létezik egy pontos kifejezés, csak nem jut az eszünkbe.

(Rovatunk szerzőinek egyébként semmi baja Oroszországgal, sőt messzemenőkig tiszteljük Dosztojevszkij, Jeszenyin és a Pussy Riot hazáját, de egyetértünk az egykori Orbán Viktorral, „jó együttműködni az oroszokkal, de nemet kell mondani a különutas politikára. Magyarországnak el kell magát köteleznie a közös európai energiapolitika mellett”. Továbbá nem kötelezhetjük el magunkat egy olyan kétes személyiség mellett sem, mint Vlagyimir Putyin.)