Virág Tamás: Szarrá verés helyett

Az elmúlt nap az eufóriáé volt, hiszen nagyon sokan, jókedvűen és biztonságban vettek/vettünk részt az idei melegfelvonuláson. A jelek már korábban biztatóak voltak, sokan elviccelték a köcsöglistát, jó nevű cégek kezdeményeztek sikeres – több mint 400 csatlakozót aktivizáló – társadalmi kampányt (www.nyitottakvagyunk.hu), és a sajtó is kitett magáért. Nem ünneprontó szándékkal, de árnyalnám a képet.

Kezdem a könnyebb „tételek” felsorolásánál, melyek sokévesek, de mindig bosszantóak: ilyenek az egyes politikusok bátortalan vagy bátrabb homofób nyilatkozatai, vagy ilyen, hogy nem kevés honpolgár úgy véli, akik neki nem tetszenek, rászolgáltak az előzetes és helyszíni fenyegetésre. Persze utóbbi bentről idén nem látszott, hallatszott, csak utána jártak pórul néhányan a hazafele tartók közül, mert nem pakolták el elég gyorsan a szivárványszínű kellékeiket. És ezzel provokáltak. Az is bosszantó, és apróságnak tűnik, de nem az, hogy a belváros ostromállapotának okozójaként szinte mindenhol a felvonulást jelölik, miközben ez tényszerűen nem igaz, a lezárások az engedélyezett meneten részt vevők védelmében szükségesek. Régen – ha még emlékszik rá valaki – nem volt sem kordon, sem hosszas útlezárás, egyszerűen elmentek az emberek, és jöhetett a villamos. Akkor húsz perc kellemetlenség volt, most egész délután szidja a fél város a buzikat.

A Google, a Prezi és az Espell által útnak indított kampány és a kamion is jól szerepelt, a csatlakozók kisebb tömeget vittek vonulni, az autóról pedig végig „foglalkoztatták” az embereket. Remélem, hogy a folytatásra is van tervük, ahogy arra is, hogy jövőre hogyan segítsék a sokszínűséget a felvonuláson. A most melléjük állt közösségekkel, cégekkel együtt kellene a pride-os szervezőket segíteni abban, amiben ők az erősek. Milyen jó lenne, ha jövőre több tucat cég számtalan kamiont indítana (lehetne jelentkezni, mint sok városban), és így a meneten önállóan megjelenhetnének. A „nyitottak vagyunk” szlogen kezdetnek jó, de tovább lehet menni. Szintén a céges csoporton múlik, hogy sikerül-e valódi fesztivált finanszírozni, legalábbis valódibbat, mint idén. (Ha csak tízezer forinttal „veszi meg” nyitottságát minden szervezet, idén négymilliónál tartottunk volna.) Az meg a szervezőkön, hogy megtalálják-e a helyszínt, ahol a civil sátrak megnézése mellett enni- és innivalóhoz is hozzá lehet jutni. Eddig a legsikerültebb talán egy bulihelyre betelepülés volt, de el tudnék képzelni egy utcát is a kocsmáival. És persze kellenek beszédek, de nem sok egymás után, hanem szépen adagolva, a koncertek között. Úgy jóval komfortosabb.

A rendőrök egyrészt biztonságosan körbezártak minket (volt, amikor ez sem ment), másrészt mivel itt élnek, pontosan tudták, hogy ők nem egy bulit rendfenntartanak, hanem a társadalom/politika szemében valami egészen furcsának tűnő rendezvényt kísérnek. Úgyhogy a segítségük a kordonnál többnyire véget is ért, a támadást követő rendőrségi nyilatkozatok épp olyanok, mint a korábbi években voltak. Kissé semmitmondók, erősen áldozathibáztatók.

„Sehol egy bőrtanga” – örül egy felvételen a meneten részt vevő Kulka János, és a tudósítások is visszafogottan, „erkölcsösen kinéző” vonulókról szóltak. Technikailag ennek oka lehet, hogy nem nagyon van esély másként biztonságban megérkezni, de erősebbnek gondolom a végig nem gondolt, mégis belénk ivódott alkalmazkodást, megfelelést. Évek óta halljuk, hogy a menetben degenerált emberek táncikálnak össze-vissza, a rendőrség és a politikusok is öltözködési/viselkedési jótanácsokkal, figyelmeztetésekkel látják el a vonulókat, ezzel adva tudtára mindenkinek, hogy itt bizony előfordulnak tűrhetetlen dolgok. Félig kényszeredett válaszként eltűntek például a travesztik, a többség nagyon illedelmes ruhában jön, amit táskában jól elférő kiegészítőkkel színesít. Pedig lehet a pesti menet akár fekete ruhás hölgyek és urak sétája, a bibliával példálózást, magamutogatást, aberráltságot akkor sem fogjuk megúszni. Egyrészt mert erre van szükség, hogy ki lehessen fejezni az utálatot, másrészt „igazságként” tele az internet olyan videókkal, cikkekkel, amik ezt igazolják, vagy úgy tűnik, hogy igazolják. Azt úgysem tudjuk elérni, hogy mindenhol decens ruhában bulizzanak a melegek. Ez az út nem vezet sehova, mivel a probléma a személyiségünk egy része (újmagyarul: „magánügy, csinálják a négy fal között”), nem konkrét viselkedési morzsáink. Persze magyarázhatnánk, hogy ha nem szeretem a tökfőzeléket, nem főzök, és nem tiltatom be, meg ha nem bírom a gárdistabulikat, nem megyek arra látványosan öklendezni, és így tovább, de ezek nem elfogadható érvek. Mert itthon valami miatt valakik eldöntik, hogy mások alacsonyabb rendűek, így némely jogok nem is járnak nekik. Ez a (zsák)utca ilyen egyszerű, kár is befordulni rajta.

Miközben valóban vidám volt a menet, nekem hiányoztak a színek, ilyen-olyan maskarák, önkifejezési játékok, legyen szó akár vonuló – LMBTQ vagy heteró – rendőrökről, orvosokról, travesztikről, vagy bárki másról. Mert örömteli a kiállás mellettünk, de még inkább az lenne, ha szükségtelen lenne, és annak kéne csak jönnie, aki önmagáért akar (erre is van sok példa a neten).

Nagy dolog történt idén, elindultunk a 2006 előtti évek jó vonulásai irányába, bár a tapasztalataink mentén időközben megváltoztunk, és az út is más, sejtésem szerint nem is rövid. Lesz min gondolkodni, először megköszönni a kiállást, majd menni tovább, tervezni a jövő nyarat. Van, ahol a „szarrá verés” bekínálása és végrehajtása helyett „happy pride”-ot kívánnak az embernek. Talán arra tartunk.

Konok Péter: Kordonok mögött

Mélységesen nem értek egyet azokkal, akik az idei Budapest Pride-dal kapcsolatban kiváló rendőri biztosításról, példaszerű rendvédelmi intézkedésekről beszélnek. És itt nem is elsősorban a rendezvényt követő náci őrjöngésre, az aljas embervadászatra és az ezzel kapcsolatos – finoman szólva is – kétségeket ébresztő rendőri intézkedésre gondolok. Az igazából, sajnos, olyan volt, mint amit megszokhattunk (bár elképesztő szégyen, hogy lassan megszokjuk!). De talán fontosabb – bár ettől nem elválasztható – az az általános kontextus, amelybe a NER potentátjai, a miniszterelnök, a belügyminiszter, Budapest főpolgármestere és beosztottjaik belepasszírozták a Pride-ot, hogy a poros biodíszletként povedáló KDNP nevű fáradt faviccpártról már ne is beszéljünk. És nem csak a Pride-ról nyilatkoztatták ki a fent említett aktorok és sleppjük általánosan lekicsinylő, arcpirítóan dölyfös véleményüket, hanem úgy általában a demokráciáról, a szabadságjogokról, az önkifejezésről és arról, hogy valakik neadjisten nem a nekik tetsző békemenetelős lépéstartással, a kormány dacos dicsőítésével kívánják jól érezni magukat.

A rendőri túlbiztosítással, a belváros „hermetikus” lezárásával, a menet teljes elszigetelésével a hatalom igen tudatosan üzent. Bebizonyította egyrészt – saját maga és támogatói számára – hogy, úgymond, elkötelezett a demokrácia iránt, másrészt viszont érzékeltette, hogy hová is való ez a fene nagy demokrácia: rácsok közé, kordonok mögé, mindentől és mindenkitől távol. Ott lehet demokratáskodni. Lényegében azt a kormányzati és kvázikormányzati (jobbikos) oldalról gyakorta hallott érvet illusztrálva így, hogy „jó, jó, csinálják, csak maradjanak a négy fal között!” Kicsit kitágították azt a négy falat, mozgó gettót kreáltak, hogy beleférjen az összes demokratáskodó. Az egyszerű állampolgár vagy éppen a Budapesten járó turista annyit érzékelt a színes, vidám, bulis kavalkádból, amelynek egyik célja éppen az ő bevonása, annak megmutatása lett volna, hogy a szabadság, ugye, közös ügyünk és örömünk, hogy mozgása egyáltalán nem szabad. Hogy a Pride valójában háború, amiből az átlagember (a hatalom imád ilyen „átlagembereket” kigondolni, akik valamilyen különös módon mindig a kormány véleményével hajlamosak egyetérteni) csak a lövészárkokat látta. Erről gondoskodott a közmédia is, amely – pl. a Kossuth rádió hírműsorai – beszámolt arról, hogy Fazekas miniszter részt vett valami falunapon, illetve a Fidesztől teljes mértékben független Tőkés László meglepő módon elítéli a Tavares-jelentést, míg a Pride-ról – amelyen mellesleg jóval több nagykövetség, EP-képviselő és multicég vett részt, mint amennyi ma elmenne egy Cinege utcai vagy felcsúti villásreggelire a miniszterelnökhöz – csupán futó említés esik, ha egyáltalán. A Kossuth rádió Esti krónikája hosszan beszámolt 150 jobbikos gyűléséről, idézte Vona Gábor teljesen semmitmondó beszédét, majd közölte, hogy „a városban rengeteg volt a lezárás a párhuzamosan zajló [sic!] Pride miatt”. Ennyi. A kormánnyal egyetérteni jól fizetett közügy, a kormánytól eltérő világképet közvetíteni – magánügy, az adófizetők pénzének, energiájának és türelmének pazarlása – és csak negatív hírértéke van a közmédia számára. Másszóval: örüljenek ha megengedjük nekik, hogy buzik legyenek, húzzák meg magukat, és ne provokáljanak minket a létükkel – mint ahogy ez (persze sokkal durvább formában is) heteken át ömlött a közpénzekből fenntartott kvázikormányzati Fb-oldalak (köztük Orbán hivatalos oldala) szigorúan „magán” kommentelői hozzászólásaiból; vox populi, ugye… Bőr-tan-ga!!!

Roppant álságos mindezt az ünnep „védelmével” indokolni. A menetet lényegében védőőrizetbe vették, kordonok és sorfalak mögé zárták. A demokratikus jogaikkal élő állampolgárok kerültek az állatkerti ketrecbe (mintegy tízezren), míg az őket támadó, pocskondiázó, erőszakkal fenyegető fasiszták, az elvileg betiltott Magyar Gárda nevű bicegő rohamosztag és a pártkötődését a hivatásos hergelők központi ukáza miatt fel nem vállaló (mekkora trükk már, de komolyan!) jobbikos pártnap közönsége (mintegy kétszáz fő) játszhatta el a rácsokat bottal verő, üvöltöző kulturált állatkerti látogató szerepét. A magából kivetkőzött, ostoba apukát, minden állatkerti séta lidérces velejáróját. Amihez persze nekik is joguk van. Csak éppen őket kellett volna karanténba zárni, körbevenni, neutralizálni, zárt alakzatban kísérni. Mindjárt nem kellett volna lezárni a fél várost. Csak éppen akkor nem jön át az üzenet: ezek a fasiszták, kedves választóink, alapvetően jó gyerekek; jót akarnak ők, csak hát kicsit szelesek. Hiszen, ugye (kacsintás), kedves állampolgár, te sem szereted ezeket a vonagló, magamutogató buzikat? Hát ők sem, és mi sem. Képzeld el, ha a gyereked meglátná a sok buzeránst: a hit- és erkölcstanórán is alig tudnánk feldolgozni az őket ért traumát. (Hogy az üvöltő, verekedő, eltorzult arcú fasiszták is megrémítették őket? Hát pedig ehhez hozzá kell szokniuk, nem lehet a gyereket burokban nevelni!)

És, kedves állampolgár, kedves választónk: igen, sajnos meg kellett engednünk nekik a vonaglást. A te pénzeden, a mi közös pénzünkön. (Lehet, hogy emiatt nem fognak eléggé csökkenni a rezsik.) Mert hát ilyen ez a demokrácia. Most már érted, ugye, hogy miért nem szeretjük?