A paksi bővítést az elmúlt hetekben többen, több szempontból is kritizálták: egyesek az atomenergia szó hallatán máris keresik a legközelebbi bunkert, ahová elbújhatnak, mások arról írtak, hogy függetlenül ettől a kérdéstől, miért botrány az, hogy Orbán Viktor úgy pacsizta le Putyinnal ezt az üzletet, mintha a tbiliszi Didubén 3 lariért vett volna grúz mulatós válogatást. Arról viszont valahogy nem igazán beszélünk, hogy mit jelent Magyarországra nézve, hogy a putyini Oroszországgal 10 milliárd eurós hitelről állapodott meg a miniszterelnök. Nézzünk át egy pillanatra a szomszédba, ahol hónapok óta tüntet a fél ország azért, mert az ukrán elnök Brüsszel helyett Moszkvát választotta. Az akkori megállapodás egészen pontosan 15 milliárd dolláros hitelkeretről szólt (ami mai áron számolva szinte megegyezik a paksi bővítésre nyújtott kerettel), és csakúgy, mint a mi esetünkben, ott is, akkor is az volt a duma, hogy “az évi ötszázalékos kamatra nyújtott 15 milliárd dolláros hitelért cserébe Oroszország nem támasztott semmiféle külön feltételt”.

A döntés mögött rengeteg minden húzódik meg, ez nyilván nem az a tér, ahol ennek fejtegetésébe érdemes kezdeni. Egy dolgot azért megjegyeznék: bár Janukovics ukrán elnök úgy mutatna egy liberális demokrácia élén, mint annak idején Simicska Lajos az APEH-nál, feltehetőleg nem teljesen önszántából ölelte keblére az orosz medvét tavaly ősszel. Virág elvtársék addig mondogatták, hogy egyszer majd kérni fogunk magától valamit, ameddig egyszer kértek is: mondjon nemet az EU-val kötendő társulási szerződésre. Janukovics (és pártja) pedig, akit a 2004-es forradalom során Moszkva pénzzel-paripával és nyilvánosan is teljes mellszélességgel támogatott, már rég nem volt abban a helyzetben, hogy Virág elvtárséknak nemet mondhasson.

Az ukrán helyzet egy rövid, csendesebb időszak után újra eszkalálódik. Ebben pedig hatalmas szerepe van annak, hogy a putyini Oroszországgal kötött megállapodások miatt Janukovicséknak immár nemcsak a külpolitikája, de a belpolitikája is szűk mezsgyén mozog: Putyint és rendszerét ugyanis nem lehet holmi ellenzéki tárgyalásokkal meg utcai demonstrációkkal eltántorítani attól, hogy behajtsák a kéréseiket. Janukovics tehát ha akarna sem tudna megállapodni azzal az ellenzékkel, melynek legfontosabb közös programpontja, hogy beintsen Putyinnak.

Mi köze ennek az egésznek Pakshoz? Hát csak annyi, hogy a NER egyre inkább lavírozza bele az országot egy Ukrajnához hasonló helyzetbe: életveszélyes önámítás az, hogy az IMF-fel ellentétben Moszkva nem kér semmit cserébe a pénzért. Dehogynem, az ország szuverenitását. Lehet fecserészni keleti szélről meg hanyatló Nyugatról és meg lehet próbálni csencselni diktatúrákkal, csakhogy ennek is ára van. Ellentétben mondjuk egy IMF-hitelkerettel, ahol világosak és nyilvánosak a feltételek mindkét fél számára, a Putyintól érkező trójai faló tele van meglepetéssel – ennek az eredményét láthatjuk Kijevben.

A NER hatalmasat téved, amikor azt hiszi, hogy Habony Árpik, Szijjártó Petyák meg Simicska Lalik vannak a szomszédban is: nem, fiúk, a putyini rendszerrel szemben ti kispályások vagytok. A baj csak az, hogy magatokkal cibáljátok az egész országot.

További megmondásokért kövesse a Nyüzsi oldalát a Facebookon!