Miként e sorok írója is. Ügynök és privatizátor életkori okoknál fogva nem lehettem, ám „az elmúlt húsz év bűneiben” némi túlzással ott voltam minden kilométerkőnél, ha csak segédmunkásként is. (A bűn segédmunkásai, az erény segédmunkásai, nímandok koronként változó megítéléssel, kivéve, ha valaki, mint én, mindegyik korban összefirkál egy papírt a megrendelőnek.)
Európai egyre öregszik. És ez akár jó hír is lehet – írja vendégcikkében Dubravka Suica, aki a demográfiai ügyekért felel az Európai Bizottságban.
A harmadik rendszerváltásnak nem újabb győztes alkotmányára van szüksége. Hanem a mi alkotmányunkra. Olyanra, amelyet ismerünk, értünk, megvitattunk, alakítottunk, népszavazáson erősítettünk meg, és ezért meg is védünk, ha szükséges.
Arról volt szó, hogy a közmédia befogja a politikai pofáját, amíg ki nem alakulnak az új és immár tisztességes pofázási feltételek. Ha ezek már seperc kialakultak, miért nincs rendes híradó? Ha nem alakultak ki, és persze, hogy nem alakultak ki, akkor miért van politikai hírszolgáltatás egyáltalán?
Magyar Péter tehát átlépte a Rubicont. Mint kétezer éve: visszafordulás innen már nincs, a meccs viszont még nyitott. A Tisza feletti ítéletet az alapján lehet majd kihirdetni, mit építettek a lerombolt rendszer helyébe. Az alkotmánymódosítás életbelépésétől övék minden felelősség. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Az országnak már hetven százaléka áll a kormány mellett, és rohadtul nem érinti meg őket, hogy a havi ötmilliós fizetésért hümmögő balfácánt leszedik, és ezután nem fér hozzá az ötven kocsiból álló flottához. Sőt inkább azon tanakodnak, hogy eddig minek volt.
Az Alkotmánybíróság legitimitását kérdőjelezi meg, hogy Hende Csabát annak ellenére választották alkotmánybíróvá, hogy ehhez hiányzott a törvényben előírt szakmai teljesítménye és háttere.
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának ezúttal ezeket a szavakat kellett felhasználnia: cenzúrázatlan, túlmozgás, kofalárma, vadászmező, Magnum.
Az örök meglepetés jellemzi az országot, a Fidesz bukása éppúgy váratlanul éri a hazai közvéleményt, mint ahogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésén is meglepődött. A közvélemény állapotát és a bukás mögötti hosszú folyamatokat érdemes vizsgálni
Ha az őrült költségvetési hiányt és túlköltekezést fel akarja számolni, a Tisza kénytelen lesz szembenézni azzal, hogy fenntartható, betartható és stabil adópolitikára (valakiknek óhatatlanul többet kell majd fizetnie, mint eddig) és a rászorulóknak kedvező szociálpolitikára van szükség.
Most a fellélegzés ideje van. Van, aki inkább elfelejtené ezt a lidérces másfél évtizedet. De aki nem néz szembe a múltjával, az arra ítéltetett, hogy megismételje. Van is erre egy jó formátuma az állami médiának!
Mi volt Európa legnagyobb tévedése? És miért nem tud leállni Putyin a háborúval? Miből látszik, mekkora kárt okozott Iránnak az amerikai-izraeli hadművelet? Miért szégyenletes, hogy Donald Trump ünnepelheti a függetlenség napjának 250. évfordulóját?
Az ukrán drónegység brit hírszerzési adatok alapján dolgozik és egy csomó külföldi van a csapatban. A Times tudósítója közelről nézhette meg, ahogyan a Magyar madarai egység dróntámadásai betalálnak Moszkvánál.
2021 júliusában letettük a maszkot, hatottak az oltások, és már öt éve nem hozzuk szóba, ami történt. Érthető, senki nem gondol vissza szívesen arra, amin 2020–2021-ben átmentünk, de mégis, hosszú távon magunknak ártunk azzal, hogy úgy teszünk, mintha egy csapásra visszatértünk volna a normalitáshoz.
Rekkenő hőségben készült az e heti lap, mi pedig Bismarckot idézzük. Vagy Talleyrand-t? Szubjektív lapajánló.
Az egész rezsicsökkentős bűvésztrükk megszüntetése jót tenne általában, mert ez így semmi más, mint felhívás pazarlásra. Amit végül úgyis kifizetünk.
A NER haláltusája nem csupán a heccsajtót, de a maradék szabad sajtó pár darabját is kiütheti. Amíg a Népszava mostani drámája egyértelműen a NER szennyes hordaléka, amely az új demokratikus hatalom számára alapvetően a kármentés feladatát rója, addig a napokban rövid úton képviselői indítványként benyújtott médiatörvény-módosítás demokráciadeficittel fenyeget.
Ahogy nagyon sajátos magyar szervezett bűnözés épült ki az Európai Unión belül az Európai Unió forrásainak megszerzésére, eltulajdonítására, úgy nagyon sajátos magyar virtusra, társadalmi önismeretre, munkára van szükség ennek felszámolásához. De a jogot jogszegéssel nem lehet helyreállítani. Nem, nem, soha.
Belpolitikai szempontok szerint jár el Magyar Péter Ukrajna ügyben, de ez nem feltétlenül a jogos magyar érdekvédelemről szól, viszont veszélyezteti a magyar–ukrán megbékélés esélyét.
„A cél szentesíti az eszközt” machiavellista politikai pragmatizmusa és a kanti „erkölcsös politika” közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz Magyar Péter Alaptörvény-módosítási javaslatcsomagjában. Minden eddiginél hatékonyabb jogállami eszköz vagy pusztán politikai furkósbot lesz a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal? Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
