"Nem lehet egy filmet normálisan végignézni, mert állandóan reklámot tesznek bele." (Lázár János)

Az ember készséggel elhiszi Lázár Jánosnak, hogy nem ő rúgatta ki Sáling Gergőt az Origo éléről. Nagyjából ismerjük azt a NER-világot, amelyben élünk, pontosan tudjuk, hogy ma már nincs lófej az ágyban, nincs szükség a Kádár-korból ránk maradt letelefonálásokra, elég, ha a kormányzat által stratégiai fontosságúnak tekintett, szerződéssel is megpecsételt tulajdonos magától is pontosan tudja, kivel nem érdemes szarakodnia. Hát megér ez annyit, amennyit viszont bukhatunk?

Nem, nem ér meg, a tervezett vidékfejlesztési informatika csak egy még szebb, még stratégiaibb, még államközelibb jövő kezdete, és ezt a német állami tulaj ugyanígy látja: "A belső személyi változások egy szerkezetátalakítás része, ami az Origo saját ügye." Nem az, hogy a tulajdonunk tulajdona is a miénk, úgyhogy majd kivizsgáltatjuk, mi történt, mi európai konszernek ugyanis nem utazunk törvénysértésben; nem, a Deutsche Telekom pont azt csinálja, amitől a német alkotmányos blog félt, hogy ti. Orbán demokrácia-leépítéséhez asszisztál.

Lázár Jánosnak azért is hiszünk, mert kifejezetten megnyugtatott minket azzal, hogy "soha nem gyakorolt nyomást a sajtóra", mondjuk leszámítva egy kommentelő feljelentését, vagy néhány hódmezővásárhelyi rádiós személyes adatainak közzétételét. A nevéhez köthető másik progresszív lépéssel, a reklámadóval kapcsolatban pedig egyértelműen kijelentette: "A reklámadó bevételének teljes egészét gyermekekre, konkrétan iskolafejlesztésre, oktatási intézmények korszerűsítésére, bővítésére költi majd a kabinet." Ez jó. Az utcai rablónak is könnyebb szívvel adjuk át a pénztárcánkat, ha a lelkünkre köti, hogy az összeget még másnap átutalja a Gyermekrák Alapítványnak.

A kb. 8 milliárdos reklámadó gyerekekre költését azért is vehetjük tutibiztosra, mert a szintén Lázár nevéhez köthető trafikkorrupció ideológiája is az volt, hogy így majd a fiatalok nehezebben jutnak cigihez, és az új trafiktulajok magyar családi vállalkozók lesznek – ez is ugye hogy bejött. És az is mennyire életszerű, hogy azért fizette vissza az Origo által tényfeltárt kétmilliós utazási költségtérítést, mert így akarta elejét venni annak, hogy közzétegye, kikkel is tárgyalt titokban a miniszterelnök megbízásából (mondjuk érdekes lenne, ha erre nem figyelnének fel KGBéla európai megfigyelői).

Lesz tehát reklámadó, már azért is, mert ha az Orbán által egyre befolyásosabbá tett Lázár szerint túl sok a reklám a tévében, akkor L. Simon Lászlónak lépnie kell. (Itt jeleznénk L. Simon Lászlónak, hogy szerintünk meg túl kevés a Lolka és Bolka az M2-n, várjuk a határozott fellépést.) Ha Lázár János úgy gondolja, hogy túl kevés a magyar trafikos, túl sok a külföldi multi, túl zsaroló az RTL Klub, túl hangsúlyos ez, túl alulreprezentált az, akkor ezekkel az aggályokkal a magyar törvényhozásnak dolga van. Azt például, hogy magyar piaci szereplők mennyi profitot termelhetnek, Lázár János, Rogán Antal és L. Simon László mondja meg ("Egy-egy nagyobb cég most is folyamatosan milliárdos veszteséget termel, mégis talpon van").

Azzal valószínűleg nem számolt ez a kör, hogy átléphettek egy határt. Talán az időzítés, talán a hanyag ügykezelés az oka, de váratlanul ellenállásba ütköztek. Az Origo és a reklámadó ügyében is sikerült kiverniük számos biztosítékot, egy rakás tévécsatorna és online média sötétült el egy negyedórára, és ha valakinek nem tűnt volna fel, ezek közt felbukkan Orbán Viktor Saját Médiabirodalmának számos zászlóshajója is.

"Meglehetősen fércmunkának hat a törvénytervezet" – állapított meg ilyet a Magyar Nemzet valaha fideszes jogszabályról? Nem állapított meg, ez csak most fordulhatott elő reklámtörvény ügyben, akárcsak az, hogy Csermely Péter főszerkesztő-helyettes leírjon olyat, hogy "a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára. A reklámadónak ugyanis sem más értelme, sem más üzenete nincs." Lehet fogat csikorgatni, hogy hol volt a Magyar Nemzet az elmúlt négy évben, amikor balról-jobbról számtalanszor megírták, mi a baj a magyar médiakontrollal, tökmindegy, most, hogy őket is érinti a dolog, ki vannak akadva. A "fércmunkát" előállító anyapártra. A Class FM vezérigazgatója is azt mondta, a reklámadó "azt jelentené, hogy nem lesz pénz saját gyártású műsorokra, ezért olcsóbb, alsó kategóriás külföldi műsorokkal kellene pótolni." Nahát.

A Simicska Lajos-közeli média kiadta a kilövési engedélyt a fácánokra reklámtörvényre. A Hír TV is elsötétít – nem ez a valódi hír? A kormányközeli szféra hangulatát mindig jó érzékkel észlelő és kiszolgáló Heti Válasz főszerkesztője is most, hogy szabad, lecsap a reklámadóra, szerinte is "rossz eszköz a bajok reparálására", ehelyett tippeket ad, olyan tippeket, amelyek megvalósításán már rég dolgoznak: "a mások által előállított tartalomból hasznot húzókat kellene megadóztatni". L. Simonék már rég célbavették a Facebookot és a Google-t, úgyhogy a közeljövőben számos kreatív megoldást fogunk látni arra, hogyan adóztassunk meg itthon két remek és hatékony reklámszolgáltatást nyújtó amerikai gigaszolgáltatót. Mert valakit meg kell adóztatni. Kell a pénz a gyerekekre.

A média- és reklámpiaci front mögött valakik egy másik, lényegesen veszélyesebb frontot nyitottak, érzékelhetően minden külön konzultáció nélkül. A fideszes kremlinológiában járatlan olvasó egy dologban biztos lehet: nincs, nem létezik olyan Lázár-, Rogán-, vagy L. Simon-lépés, ami ne élvezné Orbán Viktor hallgatólagos baráti támogatását. (Ez a baráti támogatás nyilván nem vonatkozik a háttérben, egymással szemben folytatott elkerülhetetlen meccsekre.) Az alaptétel azonban 1989 óta változatlan: a pártban nincs olyan, hogy valami, valaki Orbánnal szemben fejt ki erőt.

A reklámadó keresztülerőszakolása, a Fidesz-közeli média neobátorsága csak úgy értelmezhető, ha mellérakjuk a Kreatív összeállítását a Simicska/Nyerges médiabirodalom aktuális helyzetéről: 40 milliárdos forgalom, 8,2 milliárdos nyereség. Ez a jelek szerint valakinek megér egy új frontot – egészen addig, amíg rá nem jön arra, mit csinál. Mert tévedés ne essék: nagyon szép az újságírói szolidaritás, meg a negyedórás elsötétítés, meg a civil tiltakozás a Szabadság téri őrület ellen. De Orbán Viktort nem a civil szféra, nem a szolidaritás, nem az MSZP, nem Gyurcsány, nem a Bilderberg-csoport tudja megbuktatni, hanem kizárólag Simicska Lajos. És innen nézve már rég nem arról szól a történet, hogy mi lesz azzal a 8 milliárd forinttal, hanem valami teljesen másról.