Beszélgetés Koppenhágában – Válságban a jóléti modell?

A most folyó vitában nagyon is komor kérdések kapnak helyet: nem szaladt-e

túlságosan előre Dánia, nem nyújtózkodott-e jóval túl a takarón, a gazdasági teljesítményen? Nem kellene-e amputálni a lábakat, lefaragni a jóléti kiadásokat? Bevált-e a 40 éves szociáldemokrata kormányzás egyik jelszava: nagyobb jólét egyenlő nagyobb teljesítmény? „Továbbra is hiszek abban, hogy a biztonság, a jó közérzet csak használ a termelékenységnek, a hatékonyságnak – jelenti ki Anders Olgaard, a koppenhágai egyetem nemzetközi hírű közgazdászprofesszora. Neki tulajdonítják azt a mondást, hogy „Dánia ugyan lefelé halad a lejtőn, de első osztályú menetjeggyel.”

Mindenki, aki Dániában él, jogot formálhat a bölcsőtől a sírig tartó szociális juttatásokra, nyugdíjra, betegsegélyre (fizetése 90 százalékát kapja) munkanélküli segélyre (3,5 évig ugyancsak fizetése 90 százalékára jogosult), családi pótlékra, ingyenes oktatásra, lakbér-kiegészítésre, szülési segélyre. A költségvetési kiadások egyharmadát jóléti célokra fordítják. De miért halad Dánia lefelé? „A jóléti kiadások szakadatlan növekedésének költségeit külföldi kölcsönökből kell előteremteni, ezért az ország eladósodása felgyorsult. Emellett riasztó mértékben megnőtt az állami alkalmazottak serege” – sorolja a professzor az okokat.

Varsói Vélemény – Lengyel helyzet- lengyel szemmel

Az idei terv módosítása meglepte a lengyel közvéleményt, amely túl sokáig hitt azoknak a fogadkozásoknak, hogy a hetvenes évek második felétől világosan megmutatkozó nehézségek csupán átmeneti jellegűek. A beruházások korlátozása, az exportnak a belső ellátás rovására történő növelése, a drasztikus költségvetési megszorítások mellett a kormányprogram bérstoppot is bejelent, egyes árak egyidejű emelésével együtt. Ez nyilvánvalóan egyet jelent a létfenntartási költségek emelkedésével. Kiderülhet, hogy a gazdasági egyensúly helyreállításának programja nem nyer társadalmi elfogadtatást. Ezzel viszont elvesztegetnénk a lengyel gazdaság nyugodtabb vizekre evezésének lehetőségét.

Alexander Paszynski*

* A szerző, a varsói Polityka hetilap rovatvezetője, ettől kezdve rendszeresen írt elemzéseket a HVG-nek. Bekapcsolódott az ekkor már szárnyait bontogató Szolidaritás mozgalomba, és a rendszerváltás után egy ideig építésügyi miniszterként is funkcionált.

Marton János: Fizetővendég-szolgálat

A szokásostól eltérően, idén nem a szállodai zsúfoltság, hanem a pangás okozza a gondokat. Átmenetileg az 1000 forintos balatoni szállodai helyek, meg a drága fizetővendég-szolgálat növelhetik a turistabevételeket, hosszabb távon azonban tanácsosabbnak tűnik a kereslet-kínálat egyensúlyát az adriai módszerrel, vagyis a többet-olcsóbban elvvel megközelíteni. A túlságosan sokat fizető vendég ugyanis könnyen lemondhat a legközelebbi itt-tartózkodás élményéről.

Szabad a szombat

A magyarországi munkarendben a következő öt év során nagy horderejű változásokra lehet számítani: minden szombat pihenőnap lesz. A napi munkaidő azonban közel egy órával meghosszabbodik, mert a 44 órás munkahetet továbbra is teljesíteni kell. Egyes vélemények szerint a munkahelyen tartózkodást csökkenteni lehetne a hagyományos ebédidő megszüntetésével, ám kétséges, hogy a magyar dolgozók gyomra és a szakszervezetek mit szólnak ehhez, hiszen nálunk a félórás ebédidő a fizetett munkaidő része. Miért nem lehetett nálunk is csökkenteni a munkaidőt? A válasz a népgazdaság teherbíró- és teljesítőképességében rejlik.

Válaszol egy személyzeti vezető – „Az időszerű követelményeket a szükségletek határozzák meg”

Kátai Miklós öt éve vezeti a Villamosipari Kutatóintézet személyzeti és oktatási osztályát, korábban volt ifjúsági vezető, párttitkár, politikai munkatárs. Az Országos Vezetőképző Központnak benyújtott pályamunkájában a káder és személyzeti munka olyan időszerű kérdéseivel foglalkozott, mint a vezetők kiválasztása és megbecsülése.

HVG: Sok vezetői területen ma aktuálisak a kádercserék. De mennyire tervszerűek?

K.M.: Sürgősen meg kellene keresni és találni, ki kellene nevelni és nevezni azokat az alkotó egyéneket, akik a szükséges képességekkel rendelkeznek, és ezen túlmenően kellő hittel, meggyőződéssel és áldozatvállalással képesek a feltárt problémákat célratörőbben megoldani.

HVG: Ezek szerint Ön nem osztja azt a gyakran elhangzó nézetet, miszerint a szabályozórendszer változása, a szigorúbb gazdasági viszonyok elősegíthetik a rátermett vezetők automatikus kiválasztását?

K.M.: Az automatikus kiválasztódás elmélete a valóságtól való teljes elrugaszkodást jelenti. Ezt a módszert elitélendőnek tartanám, mert gazdasági és politikai kárral jár együtt. A megelőzés mindig célravezetőbb, mint bármilyen gyógyító intézkedés a már beállott krízis idején.

HVG: Sokan beszélnek ma a személyzeti tevékenység tudományos megalapozottságáról. Többen viszont szkeptikusak a megvalósítás lehetőségeit illetően.

K.M.: A személyzeti munka területén is megfigyelhető egyfajta áltudományoskodás elterjedése… ami bizonyos önérdeket szolgál, vagy az adott esetben zavarja a tisztánlátást. A becsületes szakemberek többsége nem egyszer érzi a mellébeszélést de sokszor nem tud érvelni ellene. Az irdatlan szóözön, a képletek, a modellek és az idegen szavak áradata megdermeszti, lefegyverzi azokat, akik az érdemi problémákat látják, két mondatban meg tudják azokat fogalmazni, és talán öt mondatban javaslatuk is lenne a helyes megoldásra.