Piros, fehér, zöld Meddig gurul? © sxc.hu

Furcsa volt látni, hogy Horvátországban mekkora nemzeti ügy egy klubcsapatuk vesszőfutása. Aztán még különösebb volt érzékelni, percek alatt minálunk is nemzeti ügy lehet egy klubcsapat szereplése. Dalmácia gyászba borult, a Hajdúság diadalmámorban úszott és vele busongott illetve örült a két ország.

Gyermekkorom hőse, Nyilasi Tibor szavai jutnak eszembe, aki a Manchester elleni 1-0-ás ZTE diadal idején mondta; elég egy gól, hogy Magyarországból "Futbólia" váljék, legalább néhány napra.  

Idén nyáron megint Futbólia van, még akkor is, ha a Loki kikapott Manchesterben. Jön a Real Madrid, jönnek az argentinok, revansot vehetünk 1978-ért, jön a Manchester United egy visszavágó erejéig, a Loki (s talán a Sopron is?) újabb csapatokat hozhat el nekünk az UEFA kupában.

Apropó, Loki. Lázcsillapítónak ott volt a -teljesen reális - háromgólos különbség az angol bajnokság nagyágyúja és a magyar bajnok között. De azért a tüske bennünk maradt; Halmosi szabályos gólt rúgott. S még (istenem, mióta...) nem vagyunk akkora futballhatalom, hogy Luis Medina Cantalejo bíró 1-0-nál  be is fújta volna. Egy Puhl, Frisk, vagy Collina kaliberű játékvezető szájában nem remegett volna meg a síp, de Cantalejo talán tartott attól, hogy a ManU nagynevű mestere majd mit nyilatkozik a meccs után, s vajon megkapja-e az UEFA-tól egy következő nemzetközi  tétmeccs vezetését? Pedig ami gól az gól. Mint ahogy Roy Keane sem maradhatott volna pályán a hazai NB III-ban sem azzal az ámokfutással, amit rendezett.

A magyar foci társadalmi megítélése a reprezentatív, nagy meccseken is múlik, de sokkal inkább a hétköznapi történéseken. Ha viszont ez így van, ne hagyjuk szó nélkül a felkészülési időszak pozitív jeleit. Két magyar csapat is simán verte az angol másodosztályú bajnokság tavalyi play-off helyezettjét, az Ipswich Town-t. Az UTE és a Diósgyőr győzelme kis dolog? Nem feltétlenül. És nem csak attól, hogy az Ipswich büdzséje sokszorosa a magyar csapatokénak. Ha a hazai bajnoki nívó valahol ott mozog a Division One (vagy mostmár Coca-Cola Championship) élmezőnyének szintjén, az azért vállalható színvonal. Ahogy a DVSC-Sopron szuperkupa-párharc is az volt.

Valami történik tehát? Azért ne siessük el. Majd ha a Loki megy egy-két kört a kupában, ha a válogatott jó meccset játszik az argentinokkal, s ha majd a selejtezőn is elér valamit a svédek ellen. Talán akkor. 

A hazai fociban az volna az első bíztató jel, ha visszaülne a lelátókra a közönség, amelyik valamikor 1986-ban kezdte elhagyni a pályákat. És ha a nagy cégek nemcsak egy ZTE-ManU, vagy Puskás-válogatott - Real Madrid meccsre vennék meg kilószámra a jegyeket, nem csak ott osztogatnának corporate-színekkel ellátott mancsokat és pezsgőztetnék a VIP-vendégeket, hanem megfelelő PR-eseménynek ítélnének mondjuk egy Vasas-Győrt is.