Tetszett a cikk?

Az előrehozott választásokra készülő Németországban a pártok, a sajtó és a közgazdaság-tudomány egyaránt neoliberális beállítottságú- állítja Gregor Gysi (57 éves), az újabban sokak számára meglepően nagy népszerűségnek örvendő Baloldali Párt listavezetője. Szerinte a baloldali kísérlet kudarca nem ok a gondolat feladására.

HVG: Az egykori keletnémet reformkommunistákat tömörítő PDS a minap Baloldali Pártra változtatta nevét, de ami nagyobb meglepetés: nyugati szövetségesével, a Szociális Igazságosság Választási Alternatívával, a WASG-vel 10-12 százalék körüli eredményre számíthat az előrehozott választásokon. Az egykori NDK területén 30 százalék fölötti eredménnyel akár a legnagyobb politikai erővé is válhatnak. Mivel magyarázza az előretörést?

G. G.: Németországban olyan nagy az igény a baloldali politika iránt, mint

Gregor Gysi jogászként végzett a kelet-berlini Humboldt Egyetemen 1970-ben, az NDK megszűnéséig ügyvéd volt, számos ellenzékit képviselt. E tevékenységéért sokan hálásak neki, néhányan viszont a keletnémet titkosszolgálattal, a Stasival való együttműködéssel vádolták. A német újraegyesítés után a reformkommunista utódpárt, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) első elnöke lett. Késöbb volt parlamenti frakcióvezető, berlini szenátor, amit aztán 2002 nyarán feladott; azóta önálló ügyvéd a város nyugati felén lévő elegáns irodával. Innen készül most visszatérni az országos politikába.

amekkorát 1990 óta nem tapasztaltunk. S bár a közvélemény-kutatók némileg túloznak - nem utolsósorban azért, hogy aggodalmat keltsenek a lakosságban -, a tendencia valóságos. Németországban, de az egész Európai Unióban neoliberális a korszellem, ami azt diktálja, hogy a társadalom gazdasági nehézségeit a nyugdíjasok, a betegek, a munkavállalók és a munkanélküliek terhére kell megoldani. Ezt a politikát követte az SPD is az elmúlt hét évben, s ezért sokasodnak azok, akik azt mondják: ez így nem mehet tovább, a kapitalizmus mutatta már a mainál szociálisan érzékenyebb oldalát is, a vadkapitalizmushoz nem akarunk visszatérni.

HVG: Ki vagy mi testesíti meg ezt a korszellemet?

G. G.: Mindenki. Németországban a pártok, a sajtó és a közgazdaság-tudomány 90 százaléka neoliberális beállítottságú. Valamennyien abból indulnak ki, hogy takarékoskodni kell a nyugdíjakkal, a munkanélküli-segélyekkel, az egészségügyi kiadásokkal, s akkor szanálni lehet a gazdaságot. Pártunknak így a korszellemmel kell szembeszállnia - például a média 90 százalékával.

HVG: A nyugati WASG ahhoz a feltételhez kötötte az együttműködést, hogy a PDS, a Demokratikus Szocializmus Pártja változtassa meg az NDK-s múltra utaló nevét. Ön alapítója, első elnöke volt e pártnak. Nem érezte úgy, hogy túl nagy ár a név feladása?

G. G.: Nem, de sokan voltak, akik így látták. Nekik azt mondtam, gondolják

végig, mit határozott el 80 százalékos többséggel a WASG. Lemondott arról, hogy önállóan induljon, a választási kampányban a neve el sem hangzik, jelöltjei azokat a helyeket kapják meg a listákon, amelyeket nagyvonalúan mi bocsátunk a rendelkezésükre. Az egyetlen, amit cserébe kértek, hogy jelezzük a nyitási szándékot egy névváltoztatással. S hogy helyesen döntöttünk, azt mutatja: a keleti országrészben is növekszik a támogatottságunk.

HVG: Tételezzük fel, minden az önök kedve szerint alakul szeptemberben: a Bundestagban a Baloldali Párté lehet a harmadik legerősebb frakció az uniópártok és az SPD mögött, megelőzve a zöldeket és a liberális FDP-t. Milyen politikát akarnak követni a parlamentben?

G. G.: Újfajta társadalmi párbeszédet generálhatunk, s így a közgondolkodás is eljuthat majd odáig, hogy strukturális változtatásokra szükség van ugyan, de ezeket nem kizárólag és egyoldalúan a gyengék terhére kell végrehajtani. Csupán attól, hogy Oskar Lafontaine és én bejelentettük, ringbe szállunk, s a Baloldali Párt ilyen jó népszerűségi eredményeket ér el, megváltozott az SPD programja, a zöldek pedig hirtelen baloldali pártként definiálták magukat, holott eddig azzal büszkélkedtek, hogy középen állnak, a CDU pedig letett bizonyos szociális megszorítási tervekről. Látja, még benn sem vagyunk a Bundestagban, máris van hatásunk...

HVG: Akkor nézzük a részleteket. Mit csinálnának másként, mit változtatnának az elosztási rendszereken?

G. G.: Például szorgalmazzuk a vagyonadó bevezetését. Ha semmi mást nem tennénk, mint követnénk e téren az USA példáját, 50 milliárd euróval gyarapodnának a költségvetés bevételei. Javasoljuk, hogy növekedjen 50 százalékra a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsa, a kiskeresetűek adómentes hányada viszont emelkedjék. Világos, hogy a bérből élők befizetései nem elegendőek a nyugdíjrendszer fenntartásához. Arra van hát szükség, hogy minden jövedelem legyen nyugdíjjárulék-köteles, a köztisztviselőké, az ügyvédeké, a fogorvosoké és a képviselőké is. Ha mindenki fizet, még a járulékkulcs is csökkenthető. S akkor lehetőség nyílik arra is, hogy megszabjunk egy törvényes minimálnyugdíjat. De folytassuk a munkabér járulékos költségeivel! Vegyünk két céget, az egyik száz embert foglalkoztat, a másik kétszázat, de a termelési érték mindkettőjük esetében azonos. Jelenleg a második céget kétszer annyi járulékos költség terheli, mint az elsőt. Ezen alapvetően változtatni kell, törölni a bérek járulékos terheit, s ehelyett termelésiérték-járulékot bevezetni.

HVG: A német vállalatok eközben azzal követelik az adók csökkentését, hogy különben elviszik a termelést külföldre. Nekik mit válaszol?

G. G.: Nem kívánjuk, hogy a német vállalkozások adóterhei nagyobbak legyenek annál, amennyit Helmut Kohl kormánya idején kellett fizetniük. A Schröder-kormány csökkentette a cégadókat, abban bízva, hogy ettől majd fellendül a gazdaság, s újabb munkahelyeket teremtenek. Ezzel szemben mi történt? A vállalkozások több embert bocsátottak el, s az adócsökkentés révén megmaradt pénzből fizették a végkielégítéseket. De az adó különben is csak részkérdés, az, hogy egy cég marad vagy megy, attól is függ, milyen a belföldi piac. Ha különböző megszorításokkal folyton gyengítik a vásárlóerőt, elmennek a cégek. De ha a vállalkozás jól képzett szakemberekre számíthat - vagyis ha jó az oktatási rendszer, ha ebbe fektet pénzt az állam -, akkor marad. Azt gondolom, hogy az Európai Unióban s a G8-ban legalábbis fel kellene vetnünk a szociális piacgazdaság nemzetközi koncepciójának kérdését. Ha én vezethettem volna például a csatlakozási tárgyalásokat mondjuk Magyarországgal - nagyon is híve vagyok EU-tagságuknak -, akkor igyekeztem volna ezt úgy intézni, hogy önöknél emelkedjen a társadalmi jólét, de nálunk ne csökkenjen.

HVG: Hát ezt miként oldotta volna meg?

G. G.: Például úgy, hogy uniós támogatások kifizetését szociális követelmények teljesítéséhez kötöm. Ha egy közösség vagyunk, közös a belső piacunk, nagyrészt már közös a pénzünk is, akkor szükség van szociális minimumra, ökológiai minimumra, jogi minimumra, arra, hogy hasonló munkáért hasonló bért fizessenek, és így tovább. S ha az derül ki, hogy csak tíz év alatt jutunk el ide, akkor tíz évig ehhez kötöm a kifizetéseket, de tudom, hogy tíz év múlva azonos szintre jutunk. Akkor azt mondhatom a mi embereinknek, hogy átmenetileg lesz ugyan bérverseny, dömpingbér, de utána mindennek vége.

HVG: Kétlem, hogy receptje sikerrel járt volna, de hát ez a hajó már amúgy is elment. Ma milyen választ adna a globalizáció kihívásaira?

G. G.: A globlizációból India profitál, de Afrika nem. Törődjünk ebbe bele, s várjuk meg, amíg milliók menekülnek majd hozzánk? Esetleg lőjünk majd akkor - vagy kezdjünk el most gondolkodni a megoldáson? Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Bush amerikai elnök volt az, aki síkraszállt azért, hogy a nemzetközi pénzpiacokat valamennyire szabályozzák. Igaz, csak azt követően, hogy kiderült, a terroristák még meg is gazdagodtak a 2001. szeptember 11-ei merényleteken, mert előre tudták, mely részvények árfolyama fog emelkedni, illetve zuhanni. Régebben a tőke képviselői elég okosak voltak ahhoz, hogy a végzetes következményeket megakadályozzák, ám az elmúlt 15 évben elbízták magukat. Nincs több kihívás, gondolják, a Szovjetunió és a szocializmus megszűnt, visszatérhetünk a vadkapitalizmushoz.

HVG: Térjünk vissza a Baloldali Párthoz. Nem tart attól, hogy hasonlatosan az újraegyesülési folyamathoz, itt is a nyugatiak, vagyis a WASG fog dominálni?

G.G.: Nem vagyok félős, és ők is csak vízzel főznek. De nem is arról van szó, ki nyer és ki veszít, hanem arról, hogy együtt csináljunk valamit.

HVG: Ön a német politikai közélet egyik legvitatottabb alakja, akit a leginkább támadtak NDK-s múltjáért. Három éve hátat fordított a politikának, s most mégis visszatér. Miért?

G. G.: Engem nem az vonz, hogy újra bekerüljek a Bundestagba, ez azért nem annyira izgalmas. Ami vonz, az a lehetőség, hogy megcsináljunk egy olyan pártot, amelyik a nyugati tartományokban is kap 4-6 százalékot. Ami pedig a személyes támadásokat illeti: pillanatnyilag Oskar Lafontaine van a célkeresztben. Engem talán már megszoktak, itt van ez a maroknyi NDK-s társaság, gondolták a nyugatiak, kibírjuk, 5 százalékra van esélyük. De most csatlakozott hozzánk valaki, aki közülük való: Lafontaine az egész nyugatnémet politikában közismert, s itt van a WASG, csupa egykori szociáldemokrata, akik Gerhard Schröder miatt fordítottak hátat az SPD-nek.

HVG: Milyen nemzetközi hatást jósol az új német baloldalnak?

G. G.: Európában - keleten és nyugaton egyaránt - ma nehéz a helyzet, így azt gondolom, hogy az új baloldali gondolat hazája Latin-Amerika. A baloldali gondolatot Kelet-Európában elkótyavetyéltük, aminek következtében ez az eszme meg is gyengült. De az álmot nem adjuk fel csak azért, mert egy kísérlet rosszul sikerült.

WEYER BÉLA / BERLIN

Gregor Gysi

Jogászként végzett a kelet-berlini Humboldt Egyetemen 1970-ben, az NDK megszűnéséig ügyvéd volt, számos ellenzékit képviselt. E tevékenységéért sokan hálásak neki, néhányan viszont a keletnémet titkosszolgálattal, a Stasival való együttműködéssel vádolták. A német újraegyesítés után a reformkommunista utódpárt, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) első elnöke lett, majd volt parlamenti frakcióvezető, berlini szenátor, amit aztán 2002 nyarán feladott; azóta önálló ügyvéd a város nyugati felén lévő elegáns irodával. Innen készül most visszatérni az országos politikába.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Bíróság elé állítják Matteo Salvinit

Bíróság elé állítják Matteo Salvinit

Fülöp herceg temetése képekben

Fülöp herceg temetése képekben

Az állat mindig riasztó sikolyt hallat, csak az ember kiált örömében

Az állat mindig riasztó sikolyt hallat, csak az ember kiált örömében