Tetszett a cikk?

"Látják itt a falon apai családfámat? Ebből is tudni, hogy egyik ősöm Bálint II. von Szendrő palotagróf a 16. század közepén Eger várkapitánya volt, míg a másik ágon Enyingi Török Imre 1521 táján Belgrádot védelmezte a török ellen" - tudatja a közelmúltban a német írók elejévé emelt, 56 esztendős szerző és kultúrmunkás, honnan szelídült már apja is mezőgazdasági mérnökké.

© Filep István
Az új időket a berlini követségen szolgáló apa párválasztása is jelzi: a mama ugyanis balett-táncos. A magyar-német házaspár annak idején történelmi okokból bekövetkezett internálások után keveredett csak Magyarországra, ahol is 1949-ben Egerben végül megszülethetett a kis Imre. "Katolikus neveltetést kaptam, amibe belefért, hogy balettiskolába járjak" - idézi a gyerekkort, ami a tekintetben sem tipikus, hogy a családot 1963-ban szabályos engedéllyel engedik kivándorolni a nyugati Németországba. Az örömből azonban bánat lesz: a magyarul már sűrűn írogató fiú elveszíti nyelvi közegét - "szüleim sem kaptak állást, szenvedtek mind a ketten". Ám ő a lübecki Katharineumban csiszolt német nyelvismeretével kitörni készül: "Hozzáfogtam németül írni, estéről estére vezettem a naplómat, amit azóta is mindennap folytatok." Lassan bele is jön, és a Tübingeni Egyetemre tart, ahol germanisztikát, történelmet és összehasonlító vallástudományokat tanul. Ekkor jelenik meg első német nyelvű publikációja, "egy poétikus költemény Auschwitzról, ahol nem sokkal előbb jártam. Utána az alternatív irodalomban szereztem nevet." Közben színházat vezet, meséket, poétikus prózát, novellákat ír, fiatal tehetségeket - köztük magyarokat is - bemutató rendezvényeket szervez. Még egy kézikönyvet is összeállít arról, milyen mesterségbeli fogásokkal válhat valakiből író.

"Dedikált könyveket gyűjtök, de imádom a kertemet, igaz, inkább a kertben élést." Mindezt a napi nyüzsgéstől távolabb fekvő dél-németországi tanyáján gyakorolja német feleségével, valamint fiaival - a 16 esztendős Julian Andrással és az alig 5 éves Fabian Bálinttal.

- Magyarul vagy németül válaszolna könnyebben?

- Maradjunk a magyarnál, de ha úgy érzem, hogy valamire könnyebben tudok németül válaszolni, engedjék meg, hogy éljek vele.

- Mi majd próbálkozunk a műfordítással. Magyarországon már az is furcsa lenne, ha egy "félmagyar" kerülne az írószövetség élére. Önöknél nem volt nemzeti morgolódás?

- Tíz éve, amikor Baden-Württemberg tartomány írószövetségének a vezetője lettem, még visszahallottam: "Hogyan? Egy külföldi!?" De most leginkább a tisztelet hangjai jutottak el hozzám. Szóval lehet, hogy amit eddig tettem, azt jól csináltam.

- Azért érdekelne bennünket, egyáltalán miképpen merült fel épp az ön neve.

- Elődöm, Fred Breinersdorfer filmforgatókönyv-író már egy évvel ezelőtt megkeresett: "Imre, mit szólnál hozzá? Vállalnád? Már lehúztam nyolc évet, kell a frissítés." "Hogy Günter Grass, Martin Walser és mások nevében én képviseljem a német kultúrát a világban? Megbolondultál?" - meredtem rá. "Ismerem a prózádat, amit írsz, kiváló" - erősködött tovább. Aztán miután másokat is megkerestek, és mivel azok azt mondták, hogy inkább könyveket írnának, beadtam a derekam.

- És megválasztották. Ezek után elkerülhetetlen, hogy bevalljuk a magunk szerény ismereteit e tárgyban, és arra kérjük, hogy ön jelölje meg helyét a német irodalomban!

- Az úgynevezett emigráns irodalomhoz tartoznék. Azok közé, akik később tanulták a német nyelvet, de németül írnak. Vannak köztünk arabok, olaszok, törökök. Mindegyikünk német nyelven publikál, mégis másként, hiszen mások a gyökereink, az érzelmeink. Ennek ellenére létrejön valami közös, ami képes gazdagítani a német irodalmat.

- A vak is látja, milyen sokra jutott. Szülőhazájában mégis szinte ismeretlen. Hogyan?

- Például mert még csak egy könyvem jelent meg otthon, és annyira bolond vagyok, hogy naplóírással töltöm az időm, vagyis olyasmit írok, ami nem jelenik meg.

A portré második része (Oldaltörés)

- Lehet, hogy még Németországban sem igazi sztár?

- Sokáig nem voltam benne biztos, hogy vajon olyan jó színvonalú német író vagyok-e, ahogy azt magamtól megkívánom. Mára ez a bizonytalanság elmúlt. Feleségem folyamatosan szidott persze, hogy "miért törődsz annyit a német írókkal, mindenkinek segítesz, hogy megjelenjenek a könyveik, előszavakat írsz, ahelyett hogy te magad írnál..."

- Egerből 14 évesen távozott, kívülről úgy fest, tökéletesen asszimilálódott. Törekedett rá?

- Miközben nem akartam elhagyni a magyar gyökereket, itt is gyökeret óhajtottam ereszteni. És ehhez meg kellett duplázni a lelkem. A legnagyobb szemrehányást egyik unokatestvéremtől kaptam, akivel magyarul diskuráltunk, mégis azt mondta: "Imre, te már túlságosan német vagy!" Utána két napig nem szóltam hozzá.

- Az önről írók másban is látják különösségét. Rendszerint szóleleményeit emlegetik...

- Szeretek játszani a szavak többértelműségével. Itt van például egyik novelláskönyvem címe: Dichter am See. Ami jelentheti azt is, hogy "Költők a tónál". De akkor írtam, amikor Stuttgartból közelebb költöztem a Boden-tóhoz. A "dicht" pedig közelt is jelent, a "dichter" pedig közelebb-et. Tehát a címet úgy is lehet érteni: "Közelebb a tóhoz". De van más játékosság is benne. Az olvasó azt hiheti, a Boden-tóról van szó, mert úgy vezetem a szöveget, hogy minden oda klappoljon, aztán mégis kiderül, hogy a Balatonról írok.

- Magyarországon az írószövetség egykor erkölcsi-politikai tekintély volt, ráadásul a tagság számos kedvezménnyel járt. Önöknél is van például alkotóház? Tudja, ahová hosszabb időre el lehet vonulni, és az önellátási gondok kiiktatásával lehet ihleni!?

- Most voltam Rodoszon - írni. Mert ugyan ebben az országban is vannak alkotóházak, de állandóan esik az eső. A szövetség fizette. És kapok egy kis támogatást is.

- És abból meg lehet élni?

- Megélni egyáltalán nem. Továbbra is kell írnom és felolvasásokat tartanom.

- Nehéz pálya. Pláne hogy mint hallottuk, még az is írói munkásságának része, hogy "ghostwriter"-ként kvázi bérmunkában hajlandó arra érdemesek élettörténetét is élvezetes, olvasható formába önteni. Rólunk mennyiért írna?

- Megírtam én már egy nagy konszern főnökének az életét is. És kilenc évvel ezelőtt 50 ezer márkát kerestem vele, ami komoly pénz volt. Igaz, fél éven át tartó munka is. Annyira beleéltem magam az életébe, hogy szinte belebújtam a bőrébe. A feleségem kérdezte is: "Ez még te vagy? Mert néha nem úgy viselkedsz..." Tehát miért is ne? Persze megjegyzem, ma azért már drágább lenne.

- Állítólag már tervezi, hogy idővel magyarul is ír egy saját könyvet...

- Ez egyelőre nem megy. De nem zárom ki. Ha öregebb leszek, és egy fél évet otthon töltök, remélem, belejövök.

- Beiratkozhatna egy kreatívírás-tanfolyamra...

- Elvállalnák? És kérdés, hogy mennyit kérnek...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!