Portré az alkotmánybíróval
Építész szeretett volna lenni, de a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium fizika szakáról a szegedi egyetem jogi karára nyert bebocsátást a nemrég alkotmánybíróvá emelt, 47 esztendős jogtörténész.
© Túry Gergely |
"Kisiskolásként szertornában városi bajnok voltam, és fociztam is a ZTE kölyökcsapatában. Már be is jelentkeztem az Alkotmánybíróság csapatába." A lába mellett szívesen működteti kezét is, "kertészkedéssel és asztaloskodással is foglalkozom, készítettem én már franciaágyat is". A kilencgyerekes - a legkisebb 3, a legidősebb 22 éves - jogtudós eredetileg orvos felesége több mint húsz éve csak a családnak él. Az újabban Budapest és Szeged között ingázni kénytelen családfőt a fővárosban már egy szolgálati lakás is várja. "A Dunára néz, épp a Parlamenttel szemben" - tájékoztat a változó horizontról.
- Az alkotmánybírák talár uniformisa miatt csak nyaktól felfelé kereshetünk rajtuk egyénítő, különös ismertetőjegyeket. Erre kitűnően szolgál majd szépen formázott bajsza...
- Én antropológiailag jellegzetesen nyugat-dunántúli vagyok, ami annyit jelent, hogy erős az állam, amit az amúgy tanársegéd korom óta viselt bajuszom képes finoman ellensúlyozni. Ez afféle magyaros vonás is, Zalában, ahonnan származom, sokan viselik.
- Zalai bajuszmódiról beszél, holott majd három évtizede Szegeden él, ahol eléggé nehéz elérni a befogadottság státusát. Nem érzékeltetik olykor, hogy csak afféle gyütt-ment?
- Jó a kérdés, mert Alsóvároson, ahol Szegeden élünk, hallani néha erről-arról mondani, hogy gyütt-mönt. Nekem ezt soha nem dörgölték az orrom alá, így aligha fékezett bármi is, hogy szegedinek érezzem magam. Ami persze folyamatos szegediesedés eredménye.
- Elképzeljük, hogy hazalátogatva Zalában már szépen őzve beszél...
- Ugyan. Amikor hazamegyek, egy-két nap után visszatér a nyugat-dunántúli dialektusom, és elmerülök azokban a témákban, amelyek az ottani embereket foglalkoztatják...
- Akkor miért nem vetette be magát a közéletbe - legalább amikor 1989-ben "indult a föld"?
- Már a családból hoztam magammal a szolid, visszafogott katolikus, konzervatív világnézetet, de soha nem voltam azon, hogy ez pártos keretekbe csússzon át.
- Hát a Professzorok Batthyány Köre, amelyben közreműködött, azért soha nem állította magáról, hogy - mondjuk így - világnézetileg semleges alakulat...
- Az későbbi történet. Előbb professzorrá kellett lennem. De amikor 2002-ben megkaptam a kinevezést, azonnal be is léptem. És tag is voltam alkotmánybírói megválasztásomig.
- Jó, de hát azért ez emberi kapcsolatokat is jelent. Ezeket is szünetelteti?
- Természetesen nem, de ezek csak szinguláris, eseti alkalmak.
- Szerencséje, hogy nagy a család, és abba még nem játszik bele a politika. Hogy megy egy kilencgyerekes professzornál a gyereknevelés? Távolról örül nekik?
- Csak az első gyermeket kell jól nevelni, az neveli tovább a többit. Ha néha elmegyünk hazulról a feleségemmel, a legidősebb lesz a parancsnok. És amikor hazacsöppenünk, csak azt látjuk, hogy fantasztikus a fegyelem, és a legidősebb dirigál.
- Már majdhogynem kedvet csinált. Persze ekkora családot el is kell tartani. Sose gondolt rá, hogy ügyvédként nagyvonalúbban lenne képes ezt megoldani?
- Tanársegédként négy évig másodállásban tagja voltam egy ügyvédi munkaközösségnek, aztán jött egy markáns fordulat: megkaptam a Friedrich Naumann Stiftung ösztöndíját, elsőként Magyarországon, és majdnem három évet kint tölthettünk Németországban, Freiburgban. Ott doktoráltam. És közben két gyerekünk is született odakint.
- Büszke apa - ráadásul szép szakmai karriert is befutott. Soha nem volt lelkiismeret-furdalása, hogy orvos végzettségű feleségének épp ezekért kellett feláldoznia pályáját?
- Már nincs, de hazudnék, ha tagadnám, hogy egy ideig volt ilyesmi bennem. Mert tényleg le kellett mondania az orvosi hivatásáról. Pedig summa cum laude végzett, kiváló neurológus. Egy évet praktizált is, de szakvizsgázni már nem tudott. Jöttek a gyerekek.
- Bizonyos értelemben ön is pályaelhagyó. Hiszen amiben neves professzorrá lett, az már sokkal inkább történészet, mint jogtudomány.
- Aki jogtörténettel foglalkozik, annak muszáj birtokolnia a történeti segédtudományok közül azokat a fontosabb ismeretanyagokat, amelyek a történeti kútfő feldolgozásához szükségesek. Az is igaz, hogy a büntetőjog-történetet azért érzem közel a szívemhez, mert egyben kultúrtörténet is. Hogy kit mikor végeztek ki, miért kínoztak meg, az - megkockáztatom - kevésbé jogi, mint inkább civilizációs kérdés.
- Szemmel látható élvezettel beszél ezekről, mégsem önön múlt, hogy professzor maradt: 2002-ben a jobboldal jelöltjeként csatába indult Szeged polgármesteri székéért...
- Áradt felém a szegediek bizalma, ismert személy voltam a városban, és úgy vettem észre, hogy a politikai jobboldal egy kicsit kiürült. Becsületbeli ügynek éreztem, hogy induljak. Persze fájt volna, ha el kellett volna távolodnom a kutatói és oktatói munkától.
- A választók megkímélték ettől. Most mégis pályaelhagyó lett. De miként hasznosítható az ön speciális szakértelme az alkotmányjog területén? Vagy kapott némi tanulási időt?
- Tudni kell, hogy ez itt tudományos szintű bíráskodás, vagyis tudományos értelemben dolgozunk fel eseteket. Előttünk nem veszekednek felek, nekünk tulajdonképpen az alkotmányt elvi éllel támadó beadványokat kell minősítenünk. Egyebek mellett végigtekintem az Alkotmánybíróság precedensrendszerét, az eddig hozott döntéseket.
- Kapott azért már saját ügyet is?
- Máris negyven-ötven ügyem van. Pontosabban, egyet kivéve ezeket megörököltem.
- A talárt is megörökölte, vagy csináltatott egy kifejezetten önre szabottat?
- Megkaptam Czúcz Ottóét. Az ujja egy kicsit hosszú volt, de már felhajtották.
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
