Aczél Endre: A hírek szerint Navracsics Tibor frakcióvezető önt bízta meg a vasárnapi tűzijáték katasztrófa [felelőseinek] föltérképezésével. Navracsics úr Szilvásy György kancelláriaminiszter és Demszky Gábor politikai felelősségét emelte ki ebben az ügyben. Őszintén gondolják, hogy ez az az eset, amikor vezető politikusokat felelősségre lehet vonni a történtek miatt?

Lázár János: Mi nem politikai, hanem alapvetően emberi szempontból igyekeztünk ezt a kérdést megközelíteni. Az állam által szervezett ünnepségen emberek haltak meg, közel ötszáz ember megsebesült. Súlyos sérültek vannak, és talán még ma is gyerekek vannak életveszélyben.

A. E.: De mi köze van ehhez az állami szervezésnek? A halálesetek bekövetkezéséhez?

L. J.: Az állami ünnepségeket a kormányzat készíti elő, felelős azért, hogy ezek rendben lemenjenek. Egy kormányrendelet 2005-ből előírja, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felelős az augusztus 20-i ünnepségek megrendezéséért. A gyülekezési törvény szerint - és én megnéztem a jogszabályokat - összesen nyolc jogszabály rendelkezik arról, hogy hogyan, milyen formában kell ezt a rendezvényt előkészíteni. Minden felelősség a szervezőt terheli. Még csak nem is a lebonyolító céget, nem a Magyar Köztársaság rendőrségét. És a katasztrófavédelmet is abban az esetben, ha katasztrófa következik be. De a katasztrófaveszély elhárítása adott esetben például a védelmi bizottság feladata, Budapest főpolgármesterének a feladata. A szervezőnek pedig az a feladata, hogy gondoskodjon az emberek biztonságáról.

A szervezőt, - ezt egyébként a Polgári Törvénykönyv külön is rögzíti, - nem mentesítheti a felelősség alól az, hogy vállalkozásba adja ezt a tevékenységet. Tehát, ha a tűzijáték vonatkozásában történik bármi, akkor a pirotechnikusnak is meg van a maga felelőssége, de a szervező felelősségét nem lehet elhárítani. Külön rendelet intézkedik a pirotechnikai eszközök fölhasználásáról. Erős szél esetén nem lehet tűzijátékot rendezni. Márpedig augusztus 20-án nem kilenc órakor kezdődött az erős szél. A pirotechnikust a megrendelő és a szervező jogosult utasítani. A XX. század magyarországi állami ünnepségeit tekintve példátlan méretű halálos tömegszerencsétlenség történt, ami azért mégiscsak több felelősséget érdemel, minthogy egy meteorológus, egy tűzoltó és egy közszolga vigye el a balhét. Ennél azért többről van szó.

A. E.: Azért kizárólag a Jóisten felelős, hogy egy olyan szélvihar támad, amely érintetlenül hagyja az Alkotmány utca bejáratát, de a Kossuth térnek az északi végében már mindent végig pusztít - ilyenformán például a Meteorológiai Intézet pontosan nem is tudta volna lokalizálni, hogy hol fog beütni a baj. Van olyan, hogy isteni balszerencse…

Menekülés a sötétben © Inforádió-Domanits András

L. J.: Nem kérdés, hogy nem lesz gazdája az eseményeknek. De egy szervezőtől, aki egy milliós rendezvényt készít elő, elvárható, hogy naphosszat tájékozódjon az időjárásról. És mondjuk nyolc órakor, a fél nyolcas riasztás után, tájékoztassa azt az egy millió embert, hogy körülbelül mi várhat rájuk. És azt mondja, hogy a gyerekeket és az időseket helyezzék biztonságba, vagy csak a saját felelősségükre maradjanak. Ehelyett 9 órakor kikapcsolják a közvilágítást, és teljes sötétségben köszönt rájuk a vihar. Az a vihar egyébként, amit már számos szervezet tudott. A budapesti Ferihegyi repülőteret például lezárták: volt ott valaki, aki képes volt intézkedni. Kérdezem, ki volt például aznap a kormány-ügyeletes? Ki volt az, akihez az információknak be kellett volna futni, aki fölemeli a telefont?

A. E.: Csak azt tudom idézni a Szilvásy György által lebonyolított vizsgálat anyagából, ami a sajtó számára elérhető, vagyis, hogy döntéshozó kezébe nem jutott el erre vonatkozó információ.

L. J.: Nem gondolja, hogy az lett volna a tisztességes, hogyha a miniszterelnök úr megnevezi azt a személyt, mint felelőst, és utána majd eldönti a közvélemény, vagy ő, személyében. Én nagyon bízom abban, hogy a miniszterelnök úr, tekintettel hogy hétfőn sikerült eljutni odáig, hogy ki nem felelős - tegnap megneveztek egy meteorológust, megneveztek egy tűzoltót és megneveztek egy közszolgát -, ma majd eldönti, hogy ki ennek az egész ügyben egy személyben a felelőse. A kormányhatározatok, rendeletek és törvények értelmében. Ez sokkal tisztességesebb és sokkal korrektebb lett volna.

A.E.: Az a helyzet, hogy egy közszolgának abban a pillanatban kreatívnak kellett volna lenne, és akkor nemcsak egy e-mailt küld el, hanem mindenkit riaszt. Hozzá kell tennem, a politikusokat,- Demszkyt, Szilvásyt és a többieket - senki nem riasztotta.

L. J.:: És ők nem közszolgák? Nekik nem kell hogy eszükbe jusson? Demszky Gábor nem felelős Budapestért? Szilvásy György nem felelős Magyarországért?

A. E.: Már mi kellett volna, hogy eszükbe jusson?

L. J.: Kinéz az ablakon, vihar van, ne vicceljen már. Én polgármester vagyok. Tízezer ember volt a tűzijátékunkon. Ha ott valami történik, én vagyok értük a felelős.

A. E.: Kinéz az ablakon és intézkedik. Nem bízza inkább rá magát a meteorológusra meg a katasztrófavédelemre…

L. J.: Reggel fél nyolctól az embereim semmi mást nem csináltak, mint hívták a meteorológiai szolgálatot. Ha valaki felelős ezért az országért, gazdája ennek az országnak vagy ennek a városnak, akkor neki is kreatívnak kell lenni, nemcsak egy tűzoltó ezredesnek.

A. E.: Van önkritika, mert azért azt is olvasni lehetett ennek a vizsgálat anyagában, hogy a Miniszterelnöki Hivatal és a Nexus, tehát a lebonyolító Kft.. között létrejött szerződésből kimaradt a katasztrófa forgatókönyv, aminek állítólag bent kellett volna lennie.

L. J.: Ezt törvény rendeli el.

A. E.: Ezért büntették elbocsátással a Miniszterelnöki Hivatal illetékes főosztályvezetőjét. Komolyan úgy gondolja, hogy Szilvásy Györgynek észre kellett volna vennie azt, hogy ezt a klauzula - hogy úgy mondjam - hiányzik ebből a szerződésből? Nem bízhatja rá magát a főosztályvezetőre? Ahogy Ön is mint polgármester, rábízza magát a helyettesére?.

L. J.: Pontosan így van. Ebben egyetértünk. Csak kifelé a felelős én vagyok. Tehát kifelé én viszem el a balhét.

A. E.: Abban az értelemben, hogy Franciaországban történik egy vonatszerencsétlenség, és másnap lemond a közlekedési miniszter? Tehát így gondolja?

L. J.: Legalább fölajánlja a lemondását.

A. E.: Ez bizonyos értelemben erkölcsi kérdés.

L. J.:Nem csak erkölcsi, jogi kérdés is. Mert, még egyszer mondom, a kancellária minisztert törvények, jogszabályok és kormány határozat nevesíti, hogy ő a felelős. Nem a főosztályt nevesíti, hanem a kancelláriaminisztert nevesíti. A közbeszerzési eljárás lebonyolításáért és a szerződés aláírásáért is.

A. E.: Nézze, azt tudja ön is, hogy a tűzijáték lefújásra gyakorlatilag nem volt lehetőség.

L. J.: És az emberek figyelmeztetésére?

A. E.: A rendőrség szerint két és fél órába került volna

L. J.: Ezért inkább ne is szóljunk nekik.

A. E.: De könyörgöm, ha nincs tűzijáték, vasárnap este akkor is emberek vannak az utcán, azon a területen.

L. J.: És ön tudja, hogy a tűzijátékot abbahagyták? És valaki utasítást adott arra, hogy folytassák? Tegnap azt mondta Szilvásy miniszter úr, hogy konzultált a tűzijátékot szervező cég, és utána folytatta a tűzijátékot. Kivel konzultált?

A. E.: Nyilvánvalóan úgy tűnt, hogy elmúlt a baj. Emberek akkor is meghaltak volna, hogyha nincs tűzijáték, akik éppen ott vannak.

L. J.: Nem gondolja, a nemzetközi sajtó talán nem véletlenül hivatkozik arra, hogy tájékoztatni kellett volna az embereket a tekintetben, hogy mi vár rájuk? Nem gondolja, hogy a kormányzatnak, aki szervez egy milliós tömegrendezvényt, annak van valami felelőssége abban, hogy az embereknek próbáljon fölvilágosítást adni?

A. E.: Erre van egy panel válasz. Abban az esetben, ha húsz perccel a tűzijáték előtt megafonon bemondják azt, hogy elmarad a tűzijáték, mert óriási vihar közeledik, tömegpánik tör ki. Erre is lett volna esély. Egyébként sokan, akik tudták, hogy jön a baj, ott maradtak a saját felelősségükre. Ezt az örömöt egy millió embertől, akik erre a napra készültek családostul, nem lehetett volna csak úgy elvenni. Ezek elmentek volna meglincselni azokat, akik így döntenek.

L. J.: Ezt nem tudjuk, mert nem próbálta meg az állam, a szervező, hogy mi történjék. Az a válasz pedig roppant cinikus, ne haragudjon, hogy két és fél óra kell a kiürítéshez, ezért inkább haljanak meg, mert úgyse szólunk nekik. Szeretném, ha olyan kormánya lenne Magyarországnak, amelyik felelősséggel viseltetik az emberek iránt. Ebben az ügyben vasárnap este nem volt se az országnak, se a fővárosnak gazdája.