Polgáraink java része, a korábbi tapasztalatokból okulva, nemigen lép a főváros belső kerületeinek emlékhelyeire március 15-én. Bár a mérsékelt jobboldal tömegei vitathatatlanul aktívabbak, ők is óvakodnak, hogy bármi közük legyen a nemzeti szimbólumokban dühöngő huligánokhoz, az ő vandalizmusukhoz.

A Nézőpont Intézet felmérése szerint a Fidesz-szavazóknak 72, az MSZP-tábornak viszont csak 59 százaléka hordana március 15-én kokárdát. E jelentős különbség oka a politikában keresendő. Nemzeti évfordulóink ugyanis a baloldali és liberális közszereplők, valamint támogatóik számára inkább közbiztonsági kockázatot jelentenek. Út-és térlezárásokat, a kormányrendezvényeket megzavarni akaró, ordítva gyalázkodó-fenyegetőző szélsőségeseket, páncélmellényben intézkedő rohamrendőröket. Annak ellenére, hogy a köztéren randalírozó vérjobbosok ütőereje – hála a fokozódó rendvédelmi profizmusnak – gyengül.

Az Orbán-közeli Magyar Polgári Együttműködés Egyesület 2002. március 15. előtt felhívást bocsátott ki, miszerint a polgárok viseljék a kokárdát az ünnep végeztével is. Az egyértelműen kortesfogásnak szánt üzenet következménye az lett, hogy – máig tartó hatással – a nemzetiszínű szalag feltűzését jónéhányan a jobboldalisággal azonosítják. A választások után (a hét éve tartó balliberális kormányzás indulásával) a piros betűs napok mindinkább a jobboldali protesthangulat demonstrálásának eszközeivé váltak. Rendszeresek lettek a kormánypolitikusi megemlékezéseket fütty- és üvöltésorkánnal tönkretevő, dobálózással botránnyá züllesztő ultrajobbos cirkuszok.

Az utca március 15-én - videók

A hvg.hu operatőre az utcákat járta március 15-én. Az utcai politikai folklór, a beszédek, a lelkes vagy éppen gőzös publikum, ámokfutók és rendteremtők mind megjelennek a három videóban. Itt megtekinthetők! 

Apropó és ürügy mindig akadt. Először állítólagos választási csalások, majd a kormányfő D-209-es ügye, aztán a legkülönbözőbb időszakos skandalumok szolgáltak zavargási slágertéma gyanánt. Gyurcsány 2006-os győzelme után a választási hazugságokat beismerő szónoklata kínált ziccert. A legtöbbször bejelentés nélkül tüntetők egyre agresszívabbá váltak. Így nevezetes évfordulóink a kormányhatalom számára mindinkább letudandó tehertétellé alakultak.

Ugyanakkor nemcsak a hivatalos kormányzati gyűlésekre, de szinte az összes megemlékezésre igaz: a buzgó párthíveket és protokollvendégeket (és a hivatásos rendbontók kicsiny szubkultúráját) leszámítva az utca embere, a mezei kisember - akinek kedvéért tetemes költséggel megszervezik - alig látogatja őket. Legtöbbször azért, mert rettenetesen unalmasak (párt- és kormányemberek brosúraszagú sóderolása, esetlen, suta és erőltetett történelmi párhuzamok vonása). Vagy pedig a testi épséget fenyegetőek (a rendőrsorfalat provokáló-kóstolgató eszelősök vergődése). Középút nincs.

Látványos műsor a Múzeum lépcsőiin. Kevesen nézték
© Stiller Ákos
E sorok írója utoljára akkor volt hivatalos ünnepségen, amikor a gimnáziumi nyitó- és záróaktuson az igazgató beolvasta a mikrofonba ásításra ingerlő (és tengeri kígyó hosszúságával vetekedő) életbölcsességeit. Már akkortájt megerősödött benne az elhatározás: : nincs olyan politikai emlékezés, mely felérne egy - a szabadnap tiszteletére családi, baráti, munkatársi körben elköltött - ebéddel, jóízű társalgással, mozi- vagy tévénézéssel, folyóparti kutyafuttatással, netán magányos olvasgatással. A szabadság ünnepének éppen az lenne a lényege, hogy nincs benne kincstári hivatalosság.

Demonstratív kokárdaviselésnek, megemlékező felvonulásnak igazi értelme akkor volt, amikor ez nemes ügyet szolgáló rizikóval járt. Az 1848-49 utáni Habsburg-megtorlás évtizedeiben (illetve száz évvel később, a második világháború, a náci és szovjet megszállás, a Sztójay- és Szálasi-kormány, majd a Rákosi- és Kádár-rendszer) idején szabadságát, testi épségét - gyakran életét - kocáztatta, aki Kossuth és Petőfi szellemében tüntetett az antidemokratikus megszálló hatalom ellen. Manapság viszont az ilyesminek semmi igazi veszélye - ezért romantikája sincs. Demokratikus politikai elitünk kedvéért pedig normális polgár nem fog oszlatógázt nyelni. A törpe kisebbséget alkotó verekedők sem áldozatok, hanem bűnözők.

Lakosságunk elsöprő többségét nemigen kötik le az ünnepi díszletek. A biztos pártválasztókon kívül eső bizonytalanoknak a beszédek meghallgatása nagy valószínűséggel eszébe sem jut. S ez így van rendjén. A magunk részéről nem sírjuk vissza a pártállam (és a Horthy-korszak) ünnepeit. Amikor kivezényelt dolgozók, úttörők, leventék, uradalmi cselédek vonultak fel tömegben az emelvényről integető méltóságos elvtársak és urak örömére.

Papp László Tamás                      

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Felszámolták a Magyarországnak milliárdos kárt okozó nemzetközi bűnszervezetet

Felszámolták a Magyarországnak milliárdos kárt okozó nemzetközi bűnszervezetet

Oskar Kokoschka egy festménye rekordáron kelt el egy prágai árverésen

Oskar Kokoschka egy festménye rekordáron kelt el egy prágai árverésen

Megszületett az Irie Maffia énekesnőjének kisfia

Megszületett az Irie Maffia énekesnőjének kisfia

Radar 360: Orbán a Trump-botrányban és a "beteg dologról"

Radar 360: Orbán a Trump-botrányban és a "beteg dologról"

Igazgyöngyös rajzok osztrák selyemkendőkön

Igazgyöngyös rajzok osztrák selyemkendőkön

Felfüggesztették Varju László mentelmi jogát

Felfüggesztették Varju László mentelmi jogát