hvg.hu: Hogy-hogy most tették közzé az Állambiztonsági Szolgálatnak dolgozó 110 személy nevét?

Rainer János: Másfél éve dolgozunk az „Egy nap anatómiája” c. projekten. Nagy Imre újratemetésének napjáról van szó, amely fordulópontot jelentett a magyar történelemben. A 20 évvel ezelőtti nap történeti előzményeit, az előkészületeket, a temetés körülményeit, következményeit tártuk fel, és a publikáláshoz multimédiás eszközöket veszünk igénybe. A kutatás szerves része volt annak feltárása, hogy a kritikus napra hogyan készült fel az Állambiztonsági Szolgálat, és ennek megfelelően milyen utasításokat adott a beszervezett személyeknek. Óhatatlanul nevesíteni kellett azokat, akik ebben szerepet játszottak.

Rainer János © Túry Gergely

R.J.: Úgy gondolom, hogy a múlt történetének megismerése közérdek, ez felülírja az egyének jogát az anonimitáshoz. Amikor tudományos eredmények megismeréséről van szó, akkor nem sértünk törvényeket, ellenkezőleg, a demokráciát erősítjük. A volt szocialista országok többségében az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő egyének nevei közérdekű adatnak számítanak. Tekintélyes magyar jogászok szerint ez következik k nálunk is a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényből és az alkotmányból.

hvg.hu: Korábban azért inkább elfogadták az anonimitást, azzal, a jelszóval, hogy „előbbre valók az akták”.

R.J.: Azért ez már korábban sem volt így. Én például legutóbbi könyvemben, [Jelentések hálójában - Antall József és az állambiztonság emberei 1957-1989. A szerk.] 30 személyt nevezek meg, akik jelentéseket írtak Antall Józsefről.

hvg.hu: Azt suttogják pesti „jól értesültek”, hogy az akkor Közel Kelettel foglalkozó népszerűn tévériporter – állítólag szintén hálózati személy – szintén kapott a temetésre a szervektől megbízást, ám mégsem szerepel a listán. Sokan nem értik, hogy-hogy nem azonosította az Intézet „Kakukk”-ot, akit a szervek az SZDSZ vezetésébe kooptáltak, hogy onnan befolyásolja a pártot.

R.J.: Pedig nincs semmi emögött. Szemben az ún. ügynöktörvényben szereplő hármas kritériumrendszerrel   – ügynöknek jelenleg csak azokat lehet nevezni, akik három kritériumból legalább kettőt teljesítenek: saját kezűleg aláírták a  beszervezési nyilatkozatot, saját kezűleg aláírtak jelentést illetve a juttatásról szóló nyugtát, továbbá van olyan egyéb dokumentum, amely azonosításukat lehetővé teszi – mi történettudományi módszerekkel dolgoztunk. Ha a Történeti Levéltárban rendelkezésre álló iratokból úgy ítéltük meg, hogy az állambiztonsági dokumentumokban fedőnéven említett hálózati személy azonosítható, akkor ezt hoztuk nyilvánosságra. Amennyiben az iratokban, nyilvántartásokban ilyen adat nem volt található, az azonosítás sikertelen maradt. A kérdésben szereplő fedőnevek és a róluk szóló közlések magukban az iratokban szerepelnek. Ezek az iratok nemcsak kutathatók, hanem nyilvánosak is. Pontosan tizenhárom esztendeje: 1996-ban az összes irat megjelent Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyv c. munkája 2. kötetében. Csak Kenedi nem szerepeltethetett sem neveket, sem fedőneveket.

hvg.hu: Mikor számíthatunk újabb leleplezésekre?

R.J.: Ismétlem, nem leleplezésekről van szó, hanem a múlt feltárásáról, tudományos kutatások ismertetéséről. Az eredményekről folyamatosan tájékoztatjuk a nyilvánosságot. Egyébként sokan a nevesítettek közül már reagáltak a különböző online oldalakon. Örömmel vennénk, ha ezeket a nyilatkozatokat függelékként megjeleníthetnénk. Nyitottak vagyunk minden kommentárra. Hétfőn értekezletet tartunk, ahol megvitatjuk, hogyan tudnánk ezeket a véleményeket összegyűjteni és a kutatómunka részévé tenni.

H.R.