Balos, vagy baljós-e a Jobbik?

„Három évnyi vajúdás után új balliberális párt született: a Jobbik” – írja egy magát a „nemzeti érzelmű polgári középhez” tartozónak definiáló szerző a jobbikos szavazóknak „A Jobboldal Valódi Hangján, a jobbik.net en. „A Jobbikot elfoglalták és félrevezetik” - írja, s hozzáteszi: „Mi itt leszünk és várunk vissza titeket. A nemzeti radikális oldalra”.

„Erősen balos a Jobbik”– ezzel a címmel az index.hu közölt hosszabb cikket a minap, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elveit és programját elemezve. A portál szerint az EP-választásokon megerősödött európai szélsőjobboldali pártok közül némelyek kifejezetten balos elveket vallanak – s a Jobbik éppen ezek közé tartozna. Kérdés azonban, vajon baloldali-e egy párt attól, hogy – az index.hu szavaival – „globalizmus helyett erős államot akar”? Vagy attól, hogy – amint az egy jobbikos blogon olvasható – „mi nem az állami újraelosztás arányának csökkentésében látjuk a kiutat, hanem az újraelosztás ésszerű átalakításában”? Nem éppen az Internacionálét énekelte mindig is a baloldal, nem azt dalolta még az MSZP is, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”? S vajon baloldali lesz-e egy pártprogram attól, hogy a jövedelmeket és gazdasági lehetőségeket „a globális főhatalmat képviselő multinacionális társaságoktól”, „ésszerű átalakítással” a „magyarokhoz” csoportosítaná át?

Ez az értelmezési mező igen ingoványos, hiszen, ha például a szocialistákat baloldaliaknak tekintjük, akkor szocialisták a nemzeti szocialisták is – kérdés azonban, hogy a nemzeti szocializmus valóban szocializmus (volt)-e, s ha az, akkor mitől „szélsőjobboldali” mégis?

A bal- és jobboldal közötti határozott különbségtevést ráadásul még az is megnehezíti, hogy az EP-választáson látványosan összeomlott két párt programja sem volt baloldali. Az itthoni parlamenti patkóban az MSZP-től balra nem ülnek pártok, a Tony Blair-féle harmadik utas szociáldemokrácia, amelyet Gyurcsány képviselt, ha már más nem tette, maga próbált – sikertelenül – baloldali pátoszt belevinni liberális politikájába; miközben az SZDSZ, tehetnénk hozzá, ugyanez, baloldali pátosz nélkül.

A jobbik.neten megjelent írásokhoz – szabályzatuk szerint – nem jelenhetnek meg olyan hozzászólások, „amelyek náci, fasiszta, rasszista, szocialista, nemzeti szocialista, kommunista nézeteket vallanak, istenkáromló vagy trágár kifejezéseket, valamint nyíltan, esetleg burkoltan gyilkosságra szólítanak fel. Nem toleráljuk a vallási ellentétek szítását sem. Szintén nem toleráljuk a zsidózó és cigányozó jellegű hozzászólásokat.” Nos, ebből sem derül ki - sok minden más mellett –, hogy merre van a jobb, merre a bal, s az sem, érvényes-e még a megkülönböztetésük egyáltalán?

A politikai „jobboldal” és „baloldal” kifejezések a megkopott, de ma is használt értelmezésben azóta használatosak, hogy 1792 szeptemberében a párizsi konventben arról folyt a vita, hogy a nyaktiló alá küldjék-e XVI. Lajost és családját. Abban a disputában ugyanis éppen a radikálisabb Hegypárt képviselői ültek a bal, a mérsékeltebb Gironde-éi pedig a jobb oldalon. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára ezen esemény alapján – sokezer más lexikonhoz hasonlóan – a „baloldal” és „jobboldali” fogalmakat, mint a polgári parlamentekben „az elnöktől balra”, illetve „az elnöktől jobbra” elhelyezkedő politikai pártokat, illetve csoportosulásokat határozza meg. Ám ez olyannyira esetleges, hogy akár fordítva is alakulhatott volna.

A párizsi konvent 1792-ben. A radikálisok a baloldalon, a mérsékeltek a jobboldalon ültek.

A „jobbnak” és a „balnak” azonban ennél mélyebb és általánosabb jelentése is van: nevezetesen, hogy az emberek 90-93 százalékának a jobb keze erősebb, mint a bal. A baloldaliság így átvitt értelemben – a politikában pedig konkrétan is – a gyengébbet, illetve annak képviseletét jelenti a hatalom birtokosaival – a hatalmasokkal, az erősebbekkel – szemben. A jobboldaliság pedig elválaszthatatlan a hatalom szentségét is jelképező jobb kéztől. Ezt, a parlamentipatkó-értelmezésénél mélyebb szimbolikájú interpretációt a Jobbik már a puszta nevével is pedzi, hiszen a „Jobbik” névben egyszerre van jelen az irányjelzés és az értékítélet szándéka.

Számos nyelvben – a magyarban éppen úgy, mint az indoeurópai nyelvekben – a jót, a jobbat, a jobbikat, a helyeset, megfelelőt ugyanaz, vagy nagyon hasonló, a jóval azonos tövű szó fejezi ki. A magyarban például a jó, a jog, a jogar, a jobb(oldal) azonos tőről fakadnak. Hasonlóképpen közös a töve a balog, balkézről, balvégzetű, balsors, balszerencse, baljós, balfácán stb. szavaknak.

A francia konventbeli bal-jobb felosztás és a balkéz-jobbkéz értelmezés egymás mellett, egymást erősítve él a köztudatban. A „Jobbik” megnevezés tehát nemcsak azt sugallja, hogy sem nem rosszabbik, sem nem baloldali, hanem azt is, hogy erősebb, „szentebb” a balnál. Igaz, ez az értelmezés nem a modern demokráciákban, hanem a középkorban gyökerezik.

Gerlóczy Ferenc