Az Észak-Koreába, hivatalos nevén Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba is akkreditált, szöuli magyar nagykövet, Lengyel Miklós a nyolcvanas években négy évet élt Észak-Koreában, kitűnően tud koreaiul és a közelmúltban – húsz év szünet után – ismét járt Észak-Koreában. Munkatársunkkal a "remete-ország" illetve a Kim-dinasztia túlélési esélyeiről beszélgetett.
hvg.hu: Mihail Gorbacsovról, még pártfőtitkárrá választása előtt a kommunista rendszerrel kevéssé szimpatizáló Thatcher asszony azt mondta: ezzel az emberrel lehet tárgyalni. Hruscsovban is működött bizonyos racionalitás. Helyénvaló az a premissza, hogy ez a racionalitás hiányzik az észak-koreai vezetésből?
Lengyel Miklós: Bizonyos racionalitása van a rendszernek, csak ez a racionalitás hihetetlenül távol áll az európai gondolkodásmódtól, így számunkra rendkívül nehéz azt megérteni. A rendszer elsődleges célja a túlélés, mindent ennek a célnak rendelnek alá. Rengeteg információ jelenik meg az észak-koreai rezsimről.
A probléma csak az, hogy ezek kilencven százaléka nem igaz. Például sok helyen lehetett arról olvasni, miszerint a márciusi Cshonan-incidens oka az, hogy a Kedves Vezér meg akarta saját hatalmát erősíteni. Információim szerintem azonban Kim Dzsong Il szilárdan kezében tartja a hatalmat.
hvg.hu: Mint említette, a rezsim fő célja a túlélés. Nyugaton viszont a rendszer megváltozásában reménykednek.
L. M.: Kínának viszont érdeke, hogy Dél-Korea – ahol huszonnyolcezer amerikai katona állomásozik – és közte maradjon egy ütközőzóna. Peking nem akarja, hogy ezek a katonák közvetlenül a kínai határon foglaljanak helyet. Tehát vagy maradjon fönn Észak-Korea, vagy – ha meg is történik a félsziget egyesítése – az egységes Korea ne legyen az Egyesült Államok szövetségese. Peking nem a Kim családhoz ragaszkodik, hanem a rendszerhez.
hvg.hu: A Kim család és a rendszer nem elválaszthatatlan egymástól?
L. M.: De, abszolút elválaszthatatlan.
hvg.hu: Ezek szerint, ha a család bukik, akkor a rendszer is bukik?
L. M.: Azt gondolom, hogy igen.
hvg.hu: Tehát amikor Peking a rendszer fennmaradását támogatja, egyben a Kim családot is támogatja.
L. M.: Nyilván. Pekingnek nem érdeke a politikai rendszer gyökeres megváltozása. De egy kínai típusú fejlődés – tehát kommunista ideológiájú fejlődés jelentős gazdasági szabadsággal – nyilván nem lenne ellenükre.
hvg.hu: Gruber Attila fideszes képviselő a Parlament külügyi bizottságának legutóbbi ülésén arra a dilemmára hívta föl a figyelmet, hogy ha a Nyugat nem küld segélyeket, emberek tízezrei halnak éhen, ha küld, a hadsereget eteti vele.
L. M.: Nagyon súlyos dilemma, hogy a bevonási vagy az elrettentési stratégia célravezetőbb-e Észak-Koreával szemben. Magyarán: segélyek vagy az ország teljes elszigetelése.
hvg.hu: Nem lenne racionálisabb a teljes elszigetelés?
L. M.: Elég régóta foglalkozom Észak-Koreával. Mindkettőt megpróbálták már, eddig egyik sem vezetett eredményre. Ráadásul nehezíti a helyzetet, amit az előbb említettem, vagyis, hogy Kínának nem érdeke a rendszerváltás.
hvg.hu: Lehet, hogy paradoxon, de Dél-Koreának nem lehet érdeke Észak-Korea fönnmaradása? Ha kitörne Észak-Koreában a demokrácia és egyesülne a két félország, Dél-Korea ugyanazt kapná a nyakába, mint Nyugat-Németország 1990-ben, csak jóval nagyobb dózisban. A húsz évvel ezelőtti Kelet-Németország a Kánaán volt a mostani Észak-Koreához képest. Az országegyesítés teljesen padlóra küldené a dél-koreai gazdaságot.
L. M.: Ha Németországban megkérdeznének egy felelős politikust, hogy helyes döntés volt-e húsz évvel ezelőtt az országegyesítés, evidens, hogy igennel válaszolna. Vagy gondoljon bele, hogy száz év múlva mekkora gazdasági hatalom lehetne az egyesített Korea.
Annak, hogy egyik-másik dél-koreai politikus időnként úgy nyilvánul meg, hogy nem szükséges Észak-Koreát bekebelezni, kizárólag taktikai okai vannak. Hogy az egyesítés mennyibe fog kerülni, arra már készültek különböző becslések: határ a csillagos ég. De egyesítve ez egy hetvenmilliós ország lenne, hatalmas gazdasági potenciállal, északon olcsó munkaerővel.
hvg.hu: Ön annak a véleményének adott hangot a külügyi bizottság ülésén, miszerint a két Korea közötti tárgyalások folytatódásának föltétele, hogy Észak-Korea vállalja a felelősséget a Cshonan-incidensért. Hogy értette ezt? Elképzelhető, hogy a Kedves Vezér, a vezérkari főnök vagy bárki, bármilyen formában elnézést kér Dél-Koreától?
L. M.: Nem tartom valószínűnek.
hvg.hu: Azt mondta, hogy Kim Dzsong Il szilárdan a kezében tartja a hatalmat. Ettől még folyhat utódlási harc. Erről mit tud?
L. M.: Úgy tűnik, hogy Kim sógora – húgának férje –, Csang Szung Tek vezetésével alakul egy olyan szűk csoport, amely azt az átmeneti állapotot menedzselheti, amikor a Kedves Vezérnek már nagyon rossz lesz az egészségi állapota, de a legifjabb Kim még nem lesz annyira erős, hogy kézben tudja tartani a hatalmat.
hvg.hu: Tehát Csang a régensherceg?
L. M.: Igen, valami olyasmi. Jelenleg ez a forgatókönyv tűnik valószínűnek.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
