hvg.hu: Mi volt az előzménye 2006-ban annak, hogy Orbán önt jelölte miniszterelnöknek? Hogyan változott az ön kapcsolata azóta Orbán Viktorral?

Bod Péter Ákos: Az egy múló epizód volt közvetlenül az első választási forduló után. Az MDF és a Fidesz egymástól függetlenül indult, és lehetett látni, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesznek már nem maradt esélye az első forduló kedvezőtlen állásának megfordítására.

Bod Péter Ákos

Müller Judit

Ha az MDF félreteszi sérelmeit, és teljes erővel támogatja a Fidesz még partiban álló jelöltjeit, akkor picurnyi matematikai esély maradt volna – ehhez kellett volna valaki, aki bírja mindkét párt támogatását, és konszenzusos közös jelöltként megkísérli a csaknem lehetetlent, majd utána a cudar gazdasági helyzetben kormányozni képes. Mivel a javaslatot Dávid Ibolya azonnal visszadobta, ez az epizód lezárult fél nap alatt – nagyon nem voltam meglepve. Magam a pártnak tagja akkor sem voltam, ma sem vagyok. A Fidesz felkérésére 2006 óta részt vettem konzultációkban, elemzési munkákban, rendezvényeken találkoztam a pártelnökkel, jelen voltam szakértőként az IMF-vezérigazgató látogatásakor. A nyáron egy informális kormányülésre is meghívtak.

hvg.hu: Mennyire reális, hogy Magyarországot egy londoni cég besorolta a tíz legkockázatosabb adós közé?

B.P.Á.: A magyar makromutatók nem jók, de nem rosszabbak, mint egy éve, sőt 2011 egészen jól eladható történet is lehet a jó fizetési és elfogadható költségvetési mérleggel. A gond kissé később jöhet, 2012-ben és azt követően. Most viszont nyilvánvaló túlzás a kockázati felár mai mértéke. Ebben szerepet játszik az Európai Unió periferiális országai körüli izgalom, akár pánik, és valamilyen fokig a sajátos magyar gazdaságpolitikai út szkeptikus vagy negatív külső megítélése is.

Hvg.hu: A besorolásnak milyen következményei lehetnek? Hogy lehet, hogy ennek ellenére az utóbbi időben sorozatosan túljegyzik a magyar kincstári papírokat?

B.P.Á.: A magyar piacot jól ismerő hazai és külföldi befektetőket nem orientálja különösebben ez a minősítés, mert van saját belső elemző apparátusuk, terepismeretük. A kockázati felár persze áralakító tényező, azaz most erősen megdrágítja a magyar adósságpapírok kibocsátásának költségét; fontos lenne, hogy javuljon a megítélésünk.

hvg.hu: Ön azt nyilatkozta, hogy a Bajnai-kormány feltartotta a plafont, nem szakadt ránk, viszont sok mindent az asztal alá söpörtek, és 2010-ben az új kormánynak óriási erőfeszítést kellett tennie, hogy a megörökölt kereteket betartsa. Kifejtené ezt részletesebben?

B.P.Á.: A kormányváltás előtti egy-másfél év kormány intézkedései következtében a hitelezők által megkövetelt deficit nagyjából tartható lett, de csak nagyjából. Láthatóan irdatlan különadók kivetése és számos kiadási tétel befagyasztása kellett 2010 második felében, a 2010-es deficitcél remélt teljesítéséhez. Eközben egy sor feladat, így az állami tulajdonú cégek költséges átstrukturálása, az eladósodott önkormányzatok szanálása, a közszféra lappangó kötelezettségeinek teljesítése 2011-re halasztódott. A gond főleg ott van, hogy Bajnaiék a „válságkezelés” közepette – egyébként érthető okokból – nem tudtak érdemben hozzányúlni az alapbajokhoz. Ezek között elsősorban a legális foglalkoztatás botrányosan alacsony hazai szintjét, s következésképpen, az állami segélyekből, támogatásokból élők tartósan nagy számát említeném.

hvg.hu: Egyik első számú időzített bomba a svájcifrankhitelesek fenyegető fizetésképtelensége. Mi a jó megoldás: átváltani euróra? Vállalja át az állam a tartozást, és kompenzálja a bankokat?

B.P.Á.: A PSZÁF világos érveléssel javasolja azt, hogy a hitelfelvevők a kisebb ingadozású közös európai valutára váltsák át frankhiteleiket. Természetesen senki sem tudja garantálni, hogy a mai viszonyok között ezzel valóban jobban járnak az ügyfelek, de talán megelőzhető, hogy sokkal rosszabbul járjanak, főként azok, akiknek a családi büdzséje nem bír ki még átmenetileg sem hirtelen megugró törlesztési terhet. Bevallom, az ügyben én elég bizonytalan vagyok, mert ha az Európai Unió túljut a peremországok – Görögország, Írország, Portugália – pénzügyi bajai által keltett zavarokon, akkor az euró visszaerősödhet, és vele együtt – bár az már részben más történet – a magyar deviza is, melynek tükörképeként csökkenhet a sváci frank mostani rekordárfolyama. Az esetleges fordulatot viszont nem mindenki lesz képes kivárni.

Az én felfogásom szerint az államnak, vagyis az adófizetők által finanszírozott intézményrendszernek sok közvetlen tennivalója nincs az ügyben. Ha a magyar gazdaság a többi „konvergáló” állam mintája szerint növekszik, akkor a nemzeti valuta értéke nemcsak lépést tarthat az euróval, hanem még erősödhet is vele szemben. A bankokat nem kell kompenzálni; nekik is érdekük, hogy az ügyfelek hatalmas többsége rendben tudjon törleszteni. 

hvg.hu: Az InfoRádiónak azt mondta december végén, hogy az európai államok többségéhez hasonlóan a magyar gazdaság is kijött a gödörből, de abból még lehet baj, ha a kormány reformtervei nem a várakozások szerint alakulnak. Milyen kockázatokra kell felkészülni?

B.P.Á.: Amint azt a nemzetközi hitelminősítők is világosan kimondták: egyszeri vagy legalábbis átmeneti intézkedések állnak az egyik oldalon, míg jelentős adómérséklés a másikon, és ez önmagában is kockázatos ügy. Az intézkedések egy része jogi komplikációkba ütközhet, és ráadásul olyan rögtönzéseket láttunk, amelyeknél nyilván nem készültek hatástanulmányok. Ilyen helyzetben nem meglepő a külvilág szkepszise. Ami a kormánypolitikát illeti, a sokfajta, néha egymás hatását keresztező intézkedések megítélése azért is nehéz, mert a nagy ügyekről – nevezetesen, hogyan lesz nálunk is adottságunknak és földrajzi környezetünknek megfelelő méretű és hatékonyságú állam – eddig kevés szó esett. A februárra ígért nagy átalakítások bejelentése láthatóan nem hatotta meg az elemzőket. Én is úgy látom, ha nem tudjuk a költségvetési újraelosztást tartósan és jelentősen csökkenteni, akkor megmaradunk az eladósodottság ördögi körében, amelyet pedig a magyar politika és a közvélekedés hajlamos kizárólag a múlthoz kötni. Holott „deficithajlamunkat” a bebetonozott társadalmi-gazdasági szerkezettel lehet megmagyarázni.

hvg.hu: Ezt hogyan érti?

B.P.Á.: Minden nemzetközi felmérés megerősíti azt, amit a hazai társadalomtudományi kutatás bőségesen bemutatott: gyenge munkaerőpiaci aktivitás, elöregedő társadalom, az államtól való függés kiemelkedő mértéke – miközben szomszédaink és egyben versenytársaink sikeresebben jutottak túl a tervgazdaságból örökölt gazdasági és társadalmi struktúrákon.

hvg.hu: A kormány eddigi intézkedései mennyire segítik a középtávú  fejlődést? Az adócsökkentéssel valóban beindul a gazdasági növekedés?

B.P.Á.: Azt lehetett tudni már jó ideje, hogy pangó gazdasággal és ilyen rossz aktív-inaktív munkaerőpiaci aránnyal nem stabilizálható tartósan, illetve nagy reálnövekedési áldozat nélkül a magyar állam. Az egyenes adók leszállításának programja ezért helyen való volt. Magam azonban látok olyan jeleket, mintha a döntéshozók az adócsökkentést univerzális megoldásnak gondolnák. Márpedig a kínálati oldalon az eddig túlzott adóztatásokon túl egy sor egyéb növekedési korlát is gátolja a fellendülést, gazdaságszerkezeti, településszerkezeti, szakképzésbeli, motivációs korlátok. Ami az utóbbit illeti, ha az emberek nem tartják értéknek az öngondoskodást, és ha nem bontakozik ki a férfiak és nők kezdeményezőképessége, lehet akármilyen kicsi a személyi jövedelemadó, vagy a társasági nyereségadó, abból még nem következik be fordulat a munkaerőpiaci aktivitásban, vállalkozói lendületben, innovációban. Ezek nagy ügyek, amelyek megoldására eddig kevés erőfeszítést láttam.

Sőt, egy sor politikusi megszólalás („az intézkedések nyomán senki sem járhat rosszabbul”, „megóvjuk az embereket a megszorítástól”) arra utal, mintha bíznának az optimális újraelosztásban, az úgynevezett pareto-optimum ismérveinek eleget tevő állami intézkedésekben: senki sem jár rosszabbul, mint korábban, miközben sokan határozottan jobban járnak az intézkedések nyomán. Egyfelől most sem ez a helyzet, amit az érintettek hamar észrevesznek. De főleg nem lehetséges nagy átalakítás úgy, hogy egy dinamikus társadalomban ne legyenek pozícióromlások.

hvg.hu: Hát ez nem hangzik valami jól. Mégis, mire lenne szükség ahhoz, hogy a fellendülés a magyar tulajdonú vállalatokat is elérje, és a munkahelyek száma végre gyarapodjon?

B.P.Á.: Amit a zsargon „nagy rendszerek átalakítása” néven ismer, az nemcsak arról szól, hogy kevesebbe kerüljön mindez az államnak, hanem arról is, hogy hatékonyabb és dinamikusabb legyen a társadalom. A magyar tulajdonú cégeknek, tapasztalatom szerint, lényegében ugyanarra van szükségük, mint a külföldi szereplőknek: kiszámíthatóságra, stabil működési keretre, gazdasági növekvésre, illetve annak perspektívájára, fizetési fegyelemre, értékálló pénzre. Ami a belföldi tulajdonosok lendületét leginkább lefojtotta, az egyfelől az állam fizetési fegyelmének a romlása volt az évtized közepétől, továbbá az állami megrendelések odaítélésének – finoman szólva – furcsa kritériumai.