hvg.hu: Ön, mint konzervatív liberális értelmiségi, hogyan értékeli a Fidesz-kormány eddigi működését, illetve mi a véleménye arról, hogy a tavalyi választásokat követően rapid gyorsasággal születnek törvények és rendeletek? 

Solymosi Frigyes: Nem szeretnék megsérteni senkit, de szívesebben látnám a kormány lassúbb és megfontolt törvénykezését. A gyors intézkedéseik egy részéből sokan azt a következtetést vonják le, hogy csupán be szeretnék magukat betonozni az elkövetkező évekre, de bízom benne, hogy nem ez a megfontolás vezérli őket.

Solymosi Frigyes

bla.hu

Persze az is természetes, hogy minden hatalmon lévő párt igyekszik úgy dolgozni, hogy a következő választáson is nyerjen, tehát ebből a szempontból senkit nem lehet elmarasztalni. Ha valaki hatékonyan, demokratikusan kormányoz, és jó intézkedéseket hoz, akkor megteremtheti a jövőbeni siker alapjait. 

hvg.hu: Öntöl és a Batthyányi Kör több prominens tagjától  a jelek szerint a kormány nem kér szakmai tanácsokat. Korábban mintha jobb lett volna a viszony…

S.F.: A Batthyány Kört tizenketten alapítottuk, ma már több mint kétszáz tagja van, ezért ott nagyon sokféle nézet, gondolat keveredik. Ennél talán egységesebb véleményen van a Nemzeti Kör - melynek jómagam mellett - alapítói voltak többek között Mádl Ferenc, Osváth György, Makovecz Imre, Pálinkás József és Martonyi János. Számtalanszor tanácskoztunk jobboldali politikusokkal, elsősorban Orbán Viktorral: nagyon őszinte és közvetlen beszélgetések voltak azok. Ám a 2006-os választás elvesztése után a kapcsolat fokozatosan halványult, majd megszűnt, és a Körünk személyi összetétele is megváltozott. A Nemzeti Kör tagjai és én is feladatunknak éreztük, hogy elemezzük és megkeressük a választás elvesztésének okait. Ezekkel a véleményekkel nem nagy sikert értünk el a Fidesznél: elveszítettük bizalmukat.

hvg.hu: Miért? 

S.F.: Ez rejtély számomra és azt sem értem, miért gondolják a Fidesz politikusai, hogy mindent jól látnak. A nyugati demokráciában teljesen természetes, hogy egy pártot támogató értelmiségi réteg tanácsaival, gondolataival segíti a politikai pártokat, és ha szükségesnek látják, akkor rámutatnak az általuk vélt hibákra is. Ilyen eset volt a 2002-es és a 2006-os választás elvesztése. Mindezt nem funkcióért és nem haszonszerzésből tettük. Ezt sajnos a hazai politikusok nem látják be. A nemzeti ünnepen Kövér Lászlóval egy kézfogás erejéig beszéltem, mondtam neki, hogy ki a jó és ki a rossz barát, de nem volt idő erről eszmét cserélnünk. A Nemzeti Kör bármikor szívesen látja Orbán Viktor miniszterelnök urat vagy bármelyik emberét a kormányból. Arról is szívesen beszélgetnénk velük, hogy a kétharmados többség birtokában mi mindent valósíthatnának meg, ami az ország hasznára válna: jó kormányzással meg tudnák szilárdítani a hatalmukat, sőt elnyerhetnék a világ elismerését is. Ám most ott tartunk, hogy elsietett és át nem gondolt intézkedéseikkel a világ ellenérzését váltották ki. A médiatörvény visszavonására kértem nyílt levélben Orbán Viktor miniszterelnök urat, mielőtt a köztársasági elnök aláírta volna. Hatodik érzékem már akkor megsúgta, hogy ebből a kormánynak annyi kellemetlensége lesz, hogy nem éri meg ezt a törvényt most erőltetni. Sok mindent megúsztunk volna, ha visszavonják a médiatörvényt, de válaszra sem méltatták nyílt levelemet. 

hvg.hu: És mi a véleménye a Széll Kálmán Tervről? 

S.F.: Sok pozitív és jó elképzelés található benne, nagyon remélem, hogy előmozdíthatja az ország fejlődését. A gond ott van, hogy a kormány és a közvélemény elképzelései nem mindig találkoznak egymással. Szükség lenne a kormány és az ellenzék, és a különböző érdekvédelmi szervezetek közötti egészséges párbeszédre, egyeztetésre. Elszomorító, hogy amikor az ember kinyitja az újságot, csak azt látja, hogy változatlanul egymás ellehetetlenítése az elsődleges cél. Állítom, hogy ez az ország kreativitásban és tudásban legalább annyira jó, mint bármelyik más nyugati állam, de valamilyen oknál fogva ezt nem tudjuk érvényre juttatni. Felzárkózásunk helyett a nyugati országok és hazánk közötti szakadék tovább mélyül és szélesedik. Nagyon el kell gondolkodnunk azon, mi lehet ennek az oka, miért nem tudunk előre lépni. 

hvg.hu: Orbán Viktor március 15-i ünnepi beszédében többek között hangsúlyozta, hogy ahogy a magyarok 1848-ban nem tűrték, hogy Bécsből diktáljanak az országnak, majd 1956-ban és 1990-ben sem hagyták, hogy Moszkvából diktáljanak, „most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk”. Nyilván nem tanácsolták volna neki, hogy ezt mondja… 

S.F.: Őszintén megmondom nagyon megdöbbentem a miniszterelnök úr mondatán. Nem lett volna szabad Brüsszelt ostoroznia, már csak azért sem, mert Magyarország tölti be júniusig a soros EU-elnökséget. Véleményem szerint Brüsszel nem akar kioktatni senkit, csupán vannak olyan jogszabályok, melyeket minden tagállamnak be kell tartania, így Magyarországnak is. Inkább beszélt volna 1848-ról, 1956-ról és a rendszerváltásról. Orbán Viktor harcos személyiség, de a taktika néha fontosabb a keménységnél. 

hvg.hu: Lassan félidőhöz érkezik a magyar EU-elnökség. Ön hogyan látja az eddigi teljesítményt? 

S.F.: Jó lenne az elnökséget úgy befejezni, hogy nem támadnak folyamatosan bennünket és hazánk pozitív nyomot hagyna maga után. Ennek érdekében még az EU-elnökség átvétele előtt írtam egy levelet a miniszterelnök úrnak. Tagja vagyok az európai uniós pályázatokat értékelő kémiai bizottságnak. Az unió óriási összegekkel támogatja a kiemelten dolgozó, eredményes kutatókat. Legutóbb 98 pályázat közül tizenötöt választottunk ki, s a nyertesek munkájukhoz elképesztően magas összeget kaptak. Igen ám, de ezek a kutatók már eddig is olyan körülmények között dolgoztak a magyarországi viszonyokhoz képest, hogy egy magyar, vagy bármely más kelet-európai pályázó képtelen velük versenyre kelni. 

Nézetem szerint az EU nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a kontinensek közötti versengésbe ne vonja be az új tagországoknak a kreativitásban, szellemi felkészültségben, munkabírásban közismerten kiemelkedő kutatóit. A kelet-európai tagországok feljövetelét azonban csak oly módon lehetne elérni, ha az EU az elkövetkező években olyan pályázatokat is kiírna, melyekben kizárólag ezeknek az országoknak kutatói, kutatócsoportja vennének részt. A több éven keresztül megismételt pályáztatás során a nyertes kutatócsoportok képezhetnék országukban azokat a centrumokat, amelyek a többi kutató illetve kutatóhely számára is követendő példát mutatnának. Azt javasoltam a miniszterelnök úrnak, hogy amikor átveszi az EU-elnökséget, érje el, hogy az EU egy olyan pályázatot indítson, amelyben a kelet-európai országok egymással versenyeznek. Mindez nem jelentene pozitív diszkriminációt, mivel a pályázatok között most is csak a legkiválóbbak és legjobb kutatási programot benyújtók nyerhetnék el a támogatást. 

Javaslatomra több visszajelzést kaptam a miniszterelnök úr főtanácsadójától, amiből az derült ki, hogy a kezdeményezésemet a javasolt formában nem tették magukévá. De nem adom fel a tervemet, ha most ebben a kérdésben nem sikerül előbbre jutni, a javaslatot eljuttatom az EU soron következő, lengyel elnökségnek.