Nem gondolom, hogy a művészeti oktatás hagyományos formájában képes volna növelni az ország versenyképességét, azonban pusztán a rossz módszertanok ténye még nem elégséges bizonyítéka annak, hogy a művészetek eszköztára és a pedagógiai gyakorlatok együttese ne tudna segíteni akár a munkanélküliség leküzdésében is - vallja Schilling Árpád, a Milánótól Münchenig számos színházban és operában vendégrendező a Life & Style számára írott cikkében.
Schilling rámutat, hogy a művészet-pedagógia nem a művészet oktatása, vagyis nem a művészek képzése, hanem olyan nevelési módszer, amely a legfrissebb művészet eredményeit ötvözi a korszerű pedagógia eszköztárával. A művészet ebben az esetben nem cél, hanem eszköz. Vagyis nem az a cél, hogy a diákból művész vagy múzeumba, színházba járó felnőtt váljék, hanem egy olyan érett személyiség, amely képes kezelni az egyéni érvényesülésével és a közösségbe való beilleszkedésével együtt járó természetes kihívásokat.
Schilling Árpád
Túry Gergely
Schilling egy egyszerű példán keresztül meg is világítja, mire gondol. "A művészet-pedagógust arra kérik fel az iskolában, hogy szervezze meg a március 15-i ünnepséget. Mivel ő nem egy egyszerű szakkörvezető és nem is rendezvényszervező, a felkérést annak velejénél ragadja meg. A diákok különböző csoportjaival először is azzal foglalkozik, hogy mit jelentenek számukra a következő fogalmak: hatalom, érdekképviselet, változás, hagyomány és generációváltás. Ezek után iskolán belüli pályázatot hirdet a különböző osztályok számára, hogy készítsenek egy-egy ünnepi forgatókönyvet, majd szavazásra bocsájtja azokat az iskola összes diákja között. A győztes osztály a művészet-pedagógus mentorálásával és a többi önként jelentkező diák bevonásával készítené el ünnepi akcióját, amelyben különböző művészeti formák segítségével reflektálnának a korábban feldolgozott fogalmakra.
Az a diák, aki valaha is részt vett egy ehhez hasonló folyamatban, az nem lepődik meg azon, hogy a történelem mára ikonikussá vált eseményei tulajdonképpen hozzá hasonló egyszerű emberek képzeletének és eltökéltségének az eredményei. Sem azon, hogy céljaink elérése érdekében együtt kell gondolkodnunk, vagy hogy időnként versenyeznünk, pályáznunk kell. Azt is el tudják képzelni, hogy ha mások győznek helyettük, akkor is egy közösség tagjai maradnak, és hogy a győzteshez csatlakozni nem szégyen, hanem örömteli lehetőség. Hogy még az ünnep sem jöhet létre befektetett energia nélkül, illetve hogy mindenre képesek vagyunk, ha teszünk is érte" - írja.
Hogy mennyiben segíti elő a művészet-pedagógia azt, hogy a fiataloknak ne csak a kreativitása, érdekérvényesítő ereje és közösségi elköteleződése fejlődjön, hanem jobb szakemberek is legyenek, elolvashatja a Life & Style-on.
