Nemrég egy héten belül kétszer fordult meg Hoffmann Rózsa tápcsatornájának iránya, ami - még a politikusok esetében fokozottan jelen lévő foglalkozási ártalmak ismeretében is - derék teljesítmény. Az oktatási államtitkár emésztése először egy általa nem ismert, mégis aláírt titkos hatástanulmány kapcsán változtatott irányt, amelyet szignója ellenére az államtitkár annyira nem olvasott el, hogy még Brüsszelben sem emlékezett a benne szereplő eredményekre. Az alvajárás jelenségét persze eddig is ismertük, lehetséges, hogy Hoffmann Rózsa alvaírásban szenved.

Aztán jöttek a felvételi számok, amelyek kapcsán minden alapfokon gondolkodni képes ember sejtette, hogy a keretszámok puccsszerű csökkentése és a képzési költségek emberes emelése után erőteljes visszaesés várható. Mindenki, kivéve az oktatási államtitkárt, aki először örömmel jelentette be, hogy az elektronikus jelentkezések alapján egyáltalán nem esett vissza a felvételi kedv, majd miután ez a tippje annyira nem jött be, annak a vélekedésének adott hangot, hogy mindez voltaképpen kedvezhet a felsőoktatás színvonalának. A magyar oktatásért és így az ország jövőjéért felelős politikus tehát azt gondolja, hogy a felsőoktatási helyekért zajló verseny csökkenése révén valójában jobb képességű hallgatók jutnak be a felsőoktatásba. Nem, nem csak a kedves olvasók szerint nincs ennek semmi értelme. Ennél még az is jobb lenne, ha Hofmann egyszerűen összekeverte volna a felvételizőket a felvettekkel.

MTI / Czeglédi Zsolt

A civilizáltnak tartott országokban a valósággal ilyen szinten felületes ismeretséget ápoló politikusok nem töltenének el túl sok időt felelős posztokon, de Magyarországon szerencsére más a helyzet, itt az álmodókat megbecsüli Orbán Viktor. Hoffmann Rózsa ráadásul lényegesebben hatékonyabban álmodik, mint a törzsfői jobbkéz, Matolcsy György. Míg Matolcsy hősies és egyre reménytelenebbnek tűnő küzdelme különböző számok – elsősorban az államadósság és a munkanélküliség – csökkentésére irányul, addig politikustársa nem ígér, hanem cselekszik: első körben az országot régóta mérgező felvételi lázat törte le, ezt követi a kártékony pedagógusréteg alapos megritkítása, majd végül a diplomások számának csökkentése. Mondjuk, mindez középtávon éppen a munkanélküliséget növeli, de addigra kis szerencsével már nem Matolcsy György lesz a nemzetgazdasági miniszter, sőt talán ilyen poszt se lesz már.

Hoffmann Rózsának ráadásul igaza is van, már ami a diplomások kártékonyságát illeti. Az elmúlt évek során kevesen tettek nagyobb kárt az országnak, mint az átmenet zavaros húsz évében egyetemi végzettséget szerző illetők, akik az elmúlt években felelős pozíciókba kerültek. Az intézményesített korrupció ugyan nem írható csak az ő számlájukra, ám az a csapás, amelyet az ország mentális állapotára mértek felmérhetetlen következményű.

Kevés dolog demoralizálóbb ugyanis, mint látni azt, ahogy az egyetemekről kikerült ifjak mindenféle munkatapasztalat nélkül keresnek hirtelenjében milliókat, csak mert mérhetetlen mértékű lojalitással és mérhetetlenül alacsony önbecsüléssel rendelkeznek. Az államférfiak eme új nemzedékének meghatározó tagja ki más lehetne, mint Szijjártó Péter, aki mára igazi veteránná érett, hiszen tizedik éve szolgálja országgyűlési képviselőként Magyarországot.

A még mindig igen fiatal politikus szerencsére hamar maga mögött hagyta a Zuschlag János nevével fémjelzett ifjúságpolitikát, és életét a magyar politikai kommunikáció megreformálására tette fel, ami tökéletesen sikerült is neki, már ha megreformáláson a teljesen tarthatatlan kijelentésekhez való végtelen ragaszkodást értjük. Az ifjú politikus nagy trükkje, hogy mindezt hazugságnak sem lehet nevezni, hiszen láthatóan hisz is abban, amit mond - nem csoda, hogy Matolcsy György és Hoffmann Rózsa mellett neki is bérelt helye van Orbán Viktor törzsi tanácsában.

Szijjártó Péter varázslatos karrierje természetesen másokat is megihletett. Itt van mindjárt Ágh Péter, aki példaképéhez hasonlóan az egyetemről szintén egyből a parlamentbe katapultált és azóta is áldozatosan dolgozik az ország felemelkedéséért, amikor pedig drága ideje engedi, akkor milliós bulit szervez kevésbé szerencsés ifjú politikustársainak.

A követők sorában előkelő helyet foglal el Miskolc alpolgármestere, a 32 éves Zsiga Marcell is, akinek elmúlt két éves közéleti pályafutását egy kamikaze is megirigyelhetné. Az ifjú keresztény politikus olyannyira komolyan veszi a család szentségét, hogy most már édesapja és testvére is a miskolci önkormányzatnál dolgozik. A számok terén azért még van mit bepótolnia Zsiga alpolgármesternek: tavaly egy egyszerű összeadás okozott neki gondot, idén pedig a 47 ezer forintos kérdésbe zavarodott bele jóvátehetetlenül. Hiába, a plébániai munkatapasztalat nem lehet elég mindenre.

A három ifjú országgyűlési képviselőben a milliós fizetés mellett az is közös, hogy sosem volt polgári foglalkozásuk, és épp ezért fogalmuk sem lehet arról, hogy valójában mi folyik az országban. Két közgazdászról és egy jogászról beszélünk, így csak támogatni lehet, hogy Hoffmann Rózsa épp ezekre a képzési területekre csapott le. Lehetséges persze, hogy más megoldások hatékonyabbak lettek volna erre a problémára - például felhagyni a beltenyészettel a Fideszben.