Az Investors Business Daily weboldalának szerkesztőségi cikke szerint Szíria lehet a Nobel-békedíjas amerikai elnök következő háborújának színtere. Az írás emlékeztet arra, hogy Barack Obama tavaly – valószínűleg kissé elhamarkodottan – a vegyi fegyverek szíriai bevetését olyan határvonalnak ("red line") nevezte, amelyet amerikai beavatkozás követhet. Azóta kiderült, hogy a fegyvereket valóban bevetették, ám az adminisztráció azzal hárított, hogy nem lehet tudni, melyik oldal, végül elismerte, hogy az Asszad-rezsim. Az Investors.com szerint azonban egy ilyen háború csak az Obama-adminisztráció aktuális botrányairól (adóhivatal, megfigyelés, Bengázi) terelné el a figyelmet.

Az arab tavasz kétséges kimenetele, az iszlamisták kormányzati térnyerése megfontolásra készteti a korábbi harcosan beavatkozáspárti véleményformálókat is. A neokonzervatív FrontpageMag kommentátora, Matthew Vadum is felidézi, hogy a kormányzat hivatalosan is elismerte: a szíriai rezsim vegyi fegyverekkel is folytatta háborúját az ellenzék és saját lakosai ellen (a polgárháborúban eddig 92 ezren haltak meg), ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy nincs napirenden a katonai beavatkozás. Washington azonban most már kész fegyvereket szállítani Asszad és a vele szövetséges Hezbollah iszlamista ellenzékének is, amely nemrég súlyos csapást szenvedett Kuszer város elvesztésével. A szerző óva inti a kormányt attól, hogy megismételje egy hónappal ezelőtti, nagy vihart kavart döntését, amellyel Amerika 1,3 milliárd dollárral "jutalmazta" Egyiptom "iszlamo-fasiszta diktatúráját."

Az amerikai adatgyűjtési botránnyal kapcsolatban Etienne Grenelle a párizsi konzervatív hetilapban, a Le Point-ban felidézi egy szovjet író, Jevgenyij Zamjatyin Mi című disztópiáját, és bár megjegyzi, hogy Obama nem Sztálin, Mark Zuckerberg Facebook-alapító pedig nem Berija, a WikiLeaks-alapító Julian Assange által is hirdetett "átláthatóság" ma már hozzátartozik a világunkhoz, és ezt különös módon a legtöbben el is fogadják.

A Le Monde szerkesztőségi cikkében viszont megjegyzi, az európaiak valahogy érzékenyebbek a személyes adatok biztonságára, mint az amerikaiak, az Európai Unió intézményei ezért megpróbálták kikerülni azt, hogy a terrorizmus elleni harc nevében visszaélhessenek az információkkal. Az EU azonban már régóta nem tud megállapodni egy olyan irányelvről, amely a személyes adatok kezelésére vonatkozna, mert sehogyan sem találják el a helyes arányt a szabadság és a biztonság között.

A francia értelmiséget egyébként a héten leginkább a török zavargások, valamint az amerikai adatmegfigyelési botrány foglalkoztatták. A Le Point két publicistája, Franz-Olivier Giesbert és Nicolas Baverez, valamint a Libérationban publikáló Bernard Guetta is egyetértenek abban, hogy Erdogan miniszterelnök gyakorlatilag túlfeszítette a húrt.

Írásaikban Giesbert és Baverez azt feszegetik, hogy bár Erdogan alatt bebizonyosodott, hogy az iszlám és a modern piacgazdaság, a növekedés nem zárják ki egymást, ezzel pedig létrejött egyfajta török gazdasági csoda, a miniszterelnök a belpolitikájában mégis túlságosan komolyan vette a vallást, ezáltal pedig elveszítette a kapcsolatot a civil társadalommal. Erdogannak szerintük ezért most egy olyan laikus, a túlzott iszlamizmusát kritizáló mozgalommal kell szembenéznie, amelynek legfőbb sérelme nem is az elnyomás, és amelynek tagjai olyan városi, tanult, és a világra nyitott fiatalok, akiknek nem tetszik a hatalom önteltsége. Guetta a radikális iszlamizmus történetét vizsgálva hozzáteszi, hogy a dzsihádizmus hanyatlóban van, válsága elérte Törökországot is, Erdogan pedig túl gyorsan és túl erősen próbált ráerőltetni a társadalomra egy olyan morális berendezkedést, amelyet az országnak egy jó része teljesen elutasít.

Görögország és Európa is megdöbbent a görög közmédia kényszerű bezárásán. A sokkhatás annak ellenére is érezhető, hogy Samaras kormányfő a minap a munka folytatására tett javaslatot. Az Európai Parlament szocialista elnökéhez, Martin Schulzhoz hasonlóan a független EU Observer szerzője is úgy érvel, hogy a közszolgálati műsorszórás "kulcsfontosságú közfeladat", az adófizetők számára megkerülhetetlen napi hírforrás. Klaus Heeger szerint ezért a miniszterelnök nem hivatkozhatott a "közérdekre", amikor megszorítási okokból, konzultációk nélkül a bezárás mellett döntött. Heeger egyébként bírálja azt is, hogy a görög kormány és az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF trojkája egymásra mutogat, így is nehezítve a polgár számára a döntések, a felelősségek átláthatóságát.

A német zöldek valójában a neonáci NPD indítványát karolják fel, amikor arra szólítanak fel, hogy az unióban ne "Made in Israel" felirattal jelöljék azokat az árukat, amelyeket a megszállt Nyugati-parton (Ciszjordánia) állítottak elő izraeli cégek – írja az Achse des Guten (A Jó tengelye) blogon az ismert újságíró, Henryk M. Broder (az írás eredetileg a svájci Weltwoche-ben jelent meg). Broder szerint a zöldek még mindig azt hiszik, hogy Izrael csak egy agrárnemzet, holott az ország legfőképpen high-tech termékeket exportál, ilyenek pl. a Teva gyógyszergyár generikus gyógyszerei. A szerző szerint egyébként az egész akció az 1933-as országos náci bojkott szellemiségét idézi: "Németek, ne vásároljatok zsidóknál!"