szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Eközben a Lajtán túl: amerikai, német és francia publicisták a szíriai tervezett rakétacsapások dilemmáiról, a kétséges legitimitásról, reálpolitikáról, valamint a neokonok feltámadásáról.

Obama elnök bejelentése előtt, mely szerint a Kongresszus elé viszi a szíriai katonai büntetőcsapások ügyét, a világ véleményformálói természetesen azt taglalták, szükséges-e, hasznos-e, és legfőképpen: helyes-e rakétákat lőni az Aszad-rezsim katonai létesítményeire.

A felturbózott fenyegetések és felgyorsult katonai előkészületek dacára Obama elnöknek még meggyőző jogi és stratégiai érveket kell felmutatnia egy szíriai katonai csapás előtt – érvel szerkesztőségi cikkében a The New York Times. A lap nem vitatja, hogy szükség van nemzetközi válaszra a civilek százait megölő gáztámadás után, de az elnöknek még el kell magyaráznia, hogy a válasz hogyan fogja elrettenteni a rezsimet a vegyi fegyverek további használatától. Ráadásul valószínű ugyan, de továbbra sincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy valóban Aszad felel a támadásért. Ha viszont Obamáéknak van ilyen bizonyítéka, sürgősen elő kell állniuk vele – írja a lap, azt javasolva, hogy a bizonyítékok erejével bírják rá az ENSZ BT-ben Szíria két fő támogatóját, Moszkvát és Pekinget a brutalitások leállítására.

A demokrata párt liberális intervencionistáin kívül az amerikai bal- és jobboldal érvei eddig lényegében egybevágtak a szíriai tervezett beaavatkozást illetően: élesen elítéltek egy újabb katonai intervenciót, feleslegesnek, kártékonynak és Amerikára nézve veszélyesnek tartva azt. Most azonban nyílt levelet írtak Obama elnöknek az iraki háborút elvből támogató neokonzervatív értelmiségiek, amelyben az elrettentő rakétatámadásokon túlmutató katonai beavatkozást sürgetnek Szíriában.

A baloldali Mother Jones magazin publicistája, David Corn által teljes terjedelmében ismertetett levél szerint nem elég a vegyi fegyverek bevetésére válaszolni, de fel is kell fegyverezni a rezsim nem iszlamista ellenzékét, hogy azok csapást mérjenek a hadsereg vegyi fegyvereket bevetni képes egységeire. Sőt, közvetlen csapásokat kell mérni a hagyományos eszközökre is. Ezzel a neokonok és szövetségeseik a szerző szerint "vegyi fegyveresítették" korábbi érveiket az ellenzék felfegyverkezésére, "kizsákmányolva" a pillanatot, hogy a háború melletti elkötelezettséggé változtassák a tervezett büntető csapásokat.

A német liberális Die Zeit publicistája nem egyszerűen elveti a katonai választ, de egyenesen arra szólítja fel az amerikai elnököt, hogy tárgyaljon Asszaddal, mivel ennek a konfliktusnak csak diplomáciai megoldása elképzelhető. Ludwig Greven szerint az iraki, az afganisztáni és a líbiai beavatkozás megmutatta, hogy a katonai opció csak újabb és nagyobb problémákat szül, mindhárom országban erőszak és káosz alakult ki. A szíriai rakétatámadással Obama elnök éppen hogy az általa emlegetett "vörös vonalat" lépné át: egy már eddig is százezer áldozatot követelő polgárháborúból beláthatatlan következményekkel járó regionális konfliktus kerekedhet.

A balliberális értelmiségi magazin, a Cicero szerzője szerint azonban elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség határozott választ adjon a Szíriában történt borzalmakra. Raphael Thelen szerint Szíria "az iraki trauma áldozata", a tétlenség tehát főként abból a tapasztalatból fakad, ami az amerikai intervenció után következett. Szíriába azonban senki nem akar bevonulni – írja a szerző, emlékeztetve arra, hogy a ruandai, félmillió áldozattal járó genocídium után az a konszenzus alakult ki, hogy az államoknak és az ENSZ-nek "védelmi felelőssége" van, ha tehát egy kormány a saját népét fenyegeti, be kell avatkozni. "Az emberi jogok ütik az állami szuverenitást. Ennek ma Szíriában is érvényesnek kell lennie." Ami pedig azt érvet illeti, hogy a Nyugat más esetekben sem avatkozik be: "nem jobb a következetlen felelősségválallás, mint a következetes felelőtlenség?"

Bár múlt héten a Szíria elleni nyugat-európai és amerikai fellépést még egy emberként sürgették a francia publicisták, a kilátásba helyezett katonai csapás, és Franciaország abban való részvétele erősen megosztotta őket.

A Libération korábbi újságírói által működtetett népszerű netes lap, a Rue89 egyik alapítója, Pierre Haski emlékeztet rá, hogy Francois Hollande elnök a megválasztása óta eltelt 18 hónapban már másodszor bonyolódhat háborúba. A publicista a korábbi mali konfliktust azonban sokkal jogosabbnak tartja, mint egy esetleges szíriai beavatkozást. Haski szerint egy szíriai katonai csapáshoz hiányzik a háborúra okot adó információk megerősítése, az akció legitimitása, ha az oroszok és kínaiak által blokkolt ENSZ BT nem adja meg a jóváhagyását, valamint a követendő stratégia kidolgozása is, mert a megszellőztetett információk szerint eltervezett néhány napos bombázás csak elhúzhatja a háborút.

A konzervatív Le Point egyik szerkesztője, Pierre Beylau George Bush-hoz és az iraki háború kezdetéhez hasonlítja Hollande azon kijelentését, amikor a vegyi fegyvert bevető szíriaiak "megbüntetését" szorgalmazta, szerinte ezzel az elnök szakított a francia külpolitika cinikus realista hagyományaival. Beylau emellett öt okot sorol fel, amiért nem kellene Franciaországnak beavatkoznia Szíriában: emlékeztet rá, hogy ez egy polgárháború, Aszad elnököt pedig a népesség legalább 30-40 százaléka még mindig támogatja; szerinte egy helyi szintű siíta-szunnita konfliktusról van szó; Franciaország nem irányítója az eseményeknek, és ha társul az Egyesült Államokkal, akkor végképp elveszti politikai mozgásterét; a szíriai konfliktus átterjedhet a térség többi államára is; végül ötödik érvként Beylau azt hozza fel, hogy sem az Egyesült Államok, sem Nagy-Britannia, sem Franciaország közvéleménye nem ért egyet a háborúval.

Francois Sergent, a liberális Libération szerkesztője egyszerűen csak túl későinek tartja a beavatkozás ötletét azután, hogy a két és fél éve tartó konfliktusban már százezer ember halt meg, a Nyugat pedig mindeddig késlekedett fegyverekkel felszerelni az Aszad-rezsim ellen demokratikus lázadókat még amikor nem voltak köztük radikális dzsihádisták.

Laurent Joffrin, a legnagyobb francia hetilap, a balliberális Nouvel Observateur főszerkesztője viszont elengedhetetlennek tartja a beavatkozást, tényként kezelve a kormányerők vegyi támadását. Joffrin szerint nem egyszerűen emberiességi kérdésről van szó, hanem a reálpolitikai megfontolások is a katonai csapás mellett szólnak, mert ha a Nyugat egy tiltott fegyver használatát büntetlenül hagyja, akkor az "minden diktátornak a világon útlevelet kínál a barbársághoz", és Iránra sem lehet nyomást gyakorolni az atomfegyverekkel kapcsolatban.

Bernhard-Henri Lévy filozófus a Le Point-ban szintén hasonló módon érvel, és azt írja, azután, hogy Barack Obama a vegyi fegyvereket jelölte meg vörös vonalként, nem tehet mást, mint betartja saját szavát, vagy hitelét veszti a nemzetközi közösség és ellenfelei, Észak-Korea és Irán előtt. Lévy szerint a beavatkozásnak igenis van jogalapja, mert a történelemben vannak olyan esetek, amikor a természetjognak, az emberiességnek kell érvényesülnie a pozitív, írott joggal szemben. A fő kérdés szerinte inkább az, hogy Oroszország miért ellenzi a beavatkozást, de meg is adja rá a választ: a csecsenföldi mészárlásokért felelős hatalom nem ítélheti el Aszadot, ráadásul szerinte Putyin Szíriában próbál megőrizni valamit az egykori szovjet nagyhatalmi státuszból.

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!