Tetszett a cikk?

A NER működési módja a tét. Az, hogy hogyan dől el, hogy 2014-ben és még húsz évig ebben az országban ki kap milyen állami megbízást, építkezési, rombolási, gazdagodási lehetőséget.

"Is Putin bringing back that old Soviet tactic, ‘get rid of the old elite, replace with a new one’?" (Anne Applebaum)

 

"Új céget vett Orbán milliárdos barátja" – tudhattuk meg a Napi.hu-ból. Normális körülmények között unottan lapoznánk, mintha a Best magazinban olvasnánk, hogy "Norbi és Réka új kisteknőst vett", és akkor mi van, mások bélyeget gyűjtenek. De nem, mindnyájan tudjuk, hogy nincsenek normális körülmények: ha a mai viszonyok között a miniszterelnök barátja bármit vesz, az hír, sőt, gazdaság- és társadalomtörténeti esemény.

Orbán milliárdos barátját Garancsi Istvánnak hívják, a Videoton és a MET földgázimportőr cég tulajdonosa, egy azon vállalkozók közül, akik eme barátságnak köszönhetően, hogy úgy mondjuk, kivételes helyzetben vannak. Hol ingatlanfejlesztő céget vesznek, hol focistadiont építhetnek, személyre/cégre szabott közbeszerzést nyernek, máskor meg nagyot szívnak, mint Simicska Lajos, akinek korábban a nevét sem lehetett kiejteni jelentős légköri fagyás kockázata nélkül, ma meg már mindenki lépten-nyomon bátran oligarcházza.

A különbség Simicska és Garancsi között az, hogy most már az előbbinek (és társainak) mennie kell ahhoz, hogy az utóbbi (és társai) teret és sok minden mást nyerhessen. Nagyjából ennyi történik, nincs itt semmi látnivaló.

Már ha jól értjük a sajtóban "Orbán–Simicska-háborúként" tárgyalt regionális konfliktust, amit nehéz jól érteni, a két érintetten kívül ugye senki nem tudhatja, mi miért zajlik. Mi, többiek csak azt látjuk, hogy néha már-már újságként működik a Magyar Nemzet, az RTL Klub Híradójához hasonlóan néha tévére emlékeztet a Hír TV, a sértett cégbirodalom nyilvánosan beszól a kormánynak, államtitkárok és más káderek hadát menesztik, hogy más államtitkárok és más káderek felügyelhessék az adott területeket. A kormányszóvivő pedig olyanokat mond, hogy "bizonyos gazdasági körök" befolyást akarnak gyakorolni a kormányra. Egyszerűen hallatlan!

Kár ezt a történetet úgy tárgyalni, mintha közvetlenül kihatna szürke hétköznapjainkra, amúgy is egyre kétségesebb demokráciánkra. Nem hat ki. Az ún. Orbán–Simicska-háború a világ legláthatatlanabb sakkjátszmája, amelynek lépéseit a beavatottak és Deutsch Tamás értékelik, motivációkat tárnak fel, közben lehetséges sakkokat és mattokat szivárogtatnak – csak éppen az marad megkérdőjelezetlen, ami az egésznek a voltaképpeni esszenciája: a működési mód. Az, hogy hogyan dől el, hogy 2014-ben és még húsz évig ebben az országban ki kap milyen állami megbízást, építkezési, rombolási, gazdagodási lehetőséget.

Ne legyen kétségünk: a NER-re továbbra is a szívességek és feladatok lehető legközpontibb elosztása, a senki által nem választott és nem elszámoltatható figurák informális hatalma, a misztikus "nemzeti középosztály" állami megteremtésének vágya lesz a jellemző. Ez persze nem a Fidesz találmánya, ilyen az egész korrupt köztársaság működése a rendszerváltás óta, csak most már intézményesítették, áramvonalasították, államilag rendszerbe szervezték.

Szovjet típusú taktika, putyini logika? Igen, és kb. olyan rendszer is jön ki belőle a végén.

Ami most zajlik, az kevesebb mint rendszerváltás: egyszerű kádercsere, hogy 25 év után már más is hozzájusson az államilag, pontosabban az Orbán által szétoszthatónak látott területeken. Nemcsak Putyin, hanem legjobb magyar tanítványa is a régi, komcsi taktikához nyúl: megszabadul a régi elittől, és teremt egy újat, odafentről. A Magyar Narancs információi szerint a Habony Árpád nevű ismert közúti probléma régóta "gyúrja Orbánt, hogy ‘merjen húzni’ Simicska ellen, és ‘putyini logika szerint’ ossza meg a párt hátországát". A putyini logika pontosan tetten is érhető a NER működésén: két nagyon kevéssé produktív ország hatalmi elitje próbál meg hasonlóképpen talpon maradni.

*

Miközben odaát Putyin valószínű barátnője, egy volt tornászlány hagyja ott a parlamenti képviselőséget azért, hogy átvegye egy új, Kreml által irányított médiaholding vezetését, mifelénk szintén bizalmi emberre, Giró-Szász Andrásra hárul (ha minden igaz) az a megtisztelő feladat, hogy elvezesse az állami hirdetéseket becsatornázó, 50 milliárdos Nemzeti Kommunikációs Ügynökséget.

Orbán csak 2010-ben, Putyin már 2000 óta óv az "oligarchák" hatalmától (mivel nem vegytiszta demokráciákról beszélünk, vigyázni kell, nehogy a szóhasználat kritikátlan átvételével ártatlan, önerőből meggazdagodott, csak éppen államilag meghurcolt kapitalistákat vádoljunk bármivel).

Miközben Putyin elüldözi, és ha kell, börtönbe vagy munkatáborba száműzi a számára potenciális veszélyt jelentő nagyvállalkozókat, mint pl. Guzinszkijt, Hodorkovszkijt (akik, és ez apró különbség, többnyire nem évtizedes cimborái), addig Orbán megelégszik azzal, hogy adminisztratíve, politikai fegyverként használt reklám- és különadókkal, fejlesztési pénzek átirányításával osztja újra a megbízásokat, rendőröket edddig csak a civilekre mert küldeni. Az álszentség teteje természetesen, hogy éppen az eddigi haveri államkapitalista modell (crony capitalism) szervezői, fenntartói, működtetői, bármiféle valódi verseny, valódi piaci megmérettetés ellenségei kezdenek oligarcházni, azt a látszatot keltve, mintha a tiszta politika csapna le végre az üzleti alvilágra. Hát, nem.

Lázár János például két éve egy rádióműsorban arról beszélt, hogy Csányi OTP-je és más vállalkozásai "polipként" hálózzák be az országot, és milyen szörnyű, hogy azok diktálnak, akiket senki nem választott meg, "maximum a részvényesek vagy a tulajdonosok. És azoknak diktálnak, akik mögött elvileg társadalmi legitimáció van", holott "a gazdasági csoportoknak az ország érdekeit kellene szolgálni, és nem a politikai csoportoknak kellene a gazdasági csoportok érdekeit szolgálni". Miközben ő volt az, aki a trafik-újraosztási korrupciós ügyben egyértelműen hódmezővásárhelyi dohánylobbista haverja érdekeit nézte, de úgy, hogy az utolsó törvénymódosításokat is Sánta János gépén eszközölték.

Vagy vegyük G. Fodor Gábort? Vegyük. Az ismert közíró, aki eddig valamiért nem vette észre, milyen rendszert véd főállásban, most szintén oligarcházik éspedig a demokráciát védendő: "a választási versenyt megkerülő, az elszámoltatás és felelősség alól kibújó üzletemberekről" ír, akik "a politikát eszközként üzleti érdekeik szolgálatába állítják", ráadásul "ezt láthatatlanul teszik, így kivonják magukat a politikai verseny kontrollmechanizmusai alól". De ha majd államilag helyzetbe hozzák az új elitet, akkor azok majd elszámoltathatóak és felelősségre vonhatóak lesznek, nyilván. Akkor az már demokratikus lesz.

Egészen hihetetlen, hogy az atv.hu informatív írásában az ügyre rálátó egyik Orbán-párti megszólaló úgy fogalmaz: "Orbán jól teszi, ha visszaszorítja az egykori pártpénztárnokot, és többszereplősre osztja a gazdasági hatalmat, mivel ez a magyar demokrácia érdeke", egy másik "meghatározó parlamenti politikus" pedig annak a meggyőződésének ad hangot, hogy "a diverzifikálással" tud "egészséges és nemzeti gazdasági élet kialakulni Magyarországon". Tényleg? És rendes verseny, átláthatóság, valódi megmérettetés, nem haveri vircsaft, nem korrupt közbeszerzés mikor lesz ebben az országban, hm?

Kérdés: ha a miniszterelnök környezetében úgy látják, az a megfelelő garanciája a demokráciának, hogy odafentről "többszereplősre" osztják a pozíciókat, akkor milyen demokrácia- és gazdaságkép lehet vajon a Legfőbb Újrelaosztó fejében? És miért érzi magát az ember ilyenkor egy kísérleti laborban, miközben éppen közeledik feléje egy fehér köpenyes ember, injekcióval a kezében?

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!