Huszonöt éve tanítok a kolozsvári Babes–Bolyai egyetemen, a magyar hallgatókat magyarul, a románokat angolul. Egyik kurzusomat 2007 januárjában tartottam, két héttel az után, hogy Románia csatlakozott az Európai Unióhoz. Az órákon szóba került az EU, és a hallgatók tele voltak kételyekkel, hogy jó lesz-e ez nekik. Végül az aduász érvet hoztam elő: tudnak olyan hatvan évet az európai történelemben, amikor nem volt valamilyen formában német–francia háború? Végiggondolták, hogy Kis Pipin óta, bő ezerkétszáz éve most először élünk ilyen időszakot, és még nincs is vége, messze nincs. (...)

Hozzátettem: az EU-tagság ahhoz is hozzájárulhat, hogy idővel talán még a magyarok és a románok is megtanulnak normálisan együtt élni. A hallgatók arca erre kicsit elborult. Színtiszta román társulat volt, ketten tudtak csak az évfolyamból magyarul, ők sem anyanyelvi szinten, ezt onnan tudom, hogy ők a szünetben kedvességből magyarul szólítottak meg. Kérdeztem, min komorodtak el, de nem voltak hajlandók válaszolni, sem ők magyarul, sem a többiek angolul...

...idén vettem egy mély lélegzetet, és ahol csak alkalmam volt Kolozsvárott, provokatívan kijelentettem, hogy szerintem sokkal kisebb a különbség egy erdélyi román és egy erdélyi magyar között, mint egy erdélyi román és egy Kárpátokon túli román között. Legnagyobb meglepetésemre senki sem háborodott fel. A tipikus reakció az volt mind a magyarok, mind a románok részéről, hogy persze, ez nem kérdés. (...)

Amikor a román miniszterelnök, Victor Ponta kioktat minket európaiságból, (...) semmi okunk arra, hogy felhúzott orral és mély európai öntudattal utasítsuk vissza a beszólásait, mert ők manapság sokkal nagyobb léptekkel haladnak Európa felé, a nyugat-európai gondolkodás és az ebből következő nyugat-európai fejlettség felé, mint mi. (...)

Ha így haladunk tovább, nemhogy esélyünk sem lesz arra, hogy erdélyi magyarokkal töltsük fel a Magyarországról egyre inkább hiányzó képzett munkaerőt, hanem Erdély lesz olyan elszívó hatással a képzett magyar munkaerőre, mint manapság Anglia...

A cikk teljes terjedelmében a HVG hetilapban olvasható.