Miközben március 15-ének délutánján az elmúlt hat év legfontosabb kormányellenes tüntetése zajlott, a kormány televíziójának hírcsatornája kettős ünnepet ült. Egyrészt ott volt ugye a jeles nap (a sajtószabadság, meg társai követelésének kínos emlékével), amelyről illik méltóképpen megemlékezniük. Másrészt pedig egy esztendővel ezelőtt éppen ezen a napon indult az új M1, az „aktuális hírcsatorna”, vagyis a végtelenített kormányhíradó.

Nagy kihívás ez. Különösen, amikor a külső és belső ellenség megkettőzi támadását hazánk jelenleg fennálló rendje ellen, de az M1 vitézül állta a sarat. Például amikor a legújabb belső ellenség – tanárok, szülők, diákok és ki tudja még miféle népség– elkezdett gyülekezni a Hősök terénél, az állami híradó hírt adott a Gyulán megrendezett VI. Kolbász és Sódarmustra legizgalmasabb mozzanatairól. Alapos beszámolót láthattunk például arról, ahogy egy petyhüdt arcú idősebb úr paprikát lapátol egy zsírcsimbókos húsmasszába, majd elkezdi masszírozni, miközben társa elkeseredetten próbálja tartani a teknőt, ahol a bonyolult művelet zajlik.

Az elégedetlenkedő tömeg már az Andrássy úton hömpölygött, amikor az M1 aktuális egy még aktuálisabb témára váltott, és a néző máris a vajdasági Bácskossuthfalván találta magát, ahol egy Tuzson Bence nevű kormánypolitikus koszorúzta meg Kossuth helybéli mellszobrát. Ebben a hajdan Ómoravicának nevezett községben történtek egykor azok az úri huncutságok, amelyek  A Noszty fiú esete Tóth Marival–t inspirálták, de erről a Fidesz-politikus nem tett említést, pedig –a Wikipedia állítása szerint– „az 1600-as évekig tud a felmenőiről”. Kérdés, hogy mit. Tuzson inkább a bevándorlók okozta nemzeti katasztrófáról beszélt, és mennyire igaza volt! Mindig csak a századfordulón Amerikába kitántorgott másfél millió emberünket, meg az 56-os menekülteket emlegetjük, pedig 1849-ben is akadt néhány magyar migráns, aki elözönlötte a világot.

A saját állításuk szerint a gyerekeink boldogulásáért és az ország jövőéért tüntető tízezrek éppen elérték a Kossuth teret, amikor az állami aktuális Brüsszelbe kapcsolt. Mint tudjuk, aznap házkutatni készülő rendőrökre lőtt két ismeretlen, majd szó nélkül távozott. Ez a hír elég gyakran visszatért. Hol egy nagyon élethű utcaképet láttunk villogó rendőrautókkal, behúzott nyakú járókelőkkel, hol pedig egy bundás mámi helyszíni közvetítését, aki újra és újra elmondta mindazt, amit az előző mondatban leírtam.

Most veszem észre: majd elfeledkeztem az évfordulóról! Nem a 48-asról, hanem állami tévéhíradó egyesztendős jubileumáról. De ők nem feledkeztek meg róla. A meghatott emlékezés át- és átszőtte az aktuális híreket, mint például –az említetteken kívül– az időjárásjelentés, a március 15-i családi programok országos áttekintése vagy a kereskedelmi szálláshelyek árbevételének növekedése. Hacsak villanásnyi időre is, de újra találkozhattunk az elmúlt 365 nap híradórészleteivel, melyeket így, kivonatosan is az –ahogy ők mondják– migránsválság uralt: tülekedő menekültek, kihívó tekintetű muszlim-képű fiatal férfiak, hazájuk határát védő kommandósok...

Nagy hibát követnek el azok a rokonaim, barátaim és olvasóim, akik nem hajlandóak az M1 aktuálisát nézni. Azt hiszik, holmi hírkivonatokkal és fészbuk-kommentekkel pótolni lehet azt az optikai csalódáshoz hasonlító élményt, hogy bármelyik napon, bármelyik napszakban kattint az ember az általunk – igen nagyvonalúan – finanszírozott hírcsatornára mindig pont ugyanazt látja: vad, dulakodó keleti hordák képfolyama, miközben egy KISZ-titkár külsejű bemondó azt hajtogatja, hogy: migránsok, terroristák, illegális bevándorlók, népvándorlás, invázió, fenyegetés, elözönlik, nem engedjük, megvédjük, visszaverjük...

Az így felidézett virtuális végveszély, amit – többek között – az M1 kreált, az eddigieknél is drámaibb megvilágítást kapott Orbán Viktor reggel elhangzott ünnepi beszédében, melyet – érthető módon – az M1 híradója többször is teljes egészében leadott. A tüntetés alatt is lement.

Ennek megfelelően, amikor a Parlament előtt Sándor Mária ápolónő szabadságharcról beszélt, melyet egy egész ország vív a zsarnokaink ellen, az  M1-en Orbán Viktor ismétlésben Brüsszel ellen hirdetett kereszteshadjáratot, mert az azt akarja elérni, hogy „minél gyorsabban […] betelepítsék közénk az idegeneket”. Amikor egy Neubauer István nevű szülő kikérte magának az iskolákban folyó janicsárképzést, a miniszterelnök a bűnözést és terrorizmust ránkhozó bevándorlókról beszélt. Amikor Békés Gáspár diákolimpikon elmondta, hogy olyan országban szeretne élni, ahonnan a tehetséges fiatalok nem emigrálnak (egyelőre még legálisan, teszem hozzá), akkor Orbán a mi fajtánkat,  a gazdaállattól megfosztott baloldalt és a Sors könyvét emlegette. Amikor L. Ritók Nóra beszéde az oktatásból és a társadalomból kitaszított gyerekek tömegére hívta föl a figyelmet, az M1 esetleges nézője azt hallotta, hogy a kormányfő szerint „ma Európában tilos kimondani az igazságot”. Amikor pedig Pilz Olivér miskolci iskolaigazgató a mozgalmuk 12 pontos követelését szavaztatta meg a lelkesen zúgó 25-30 ezres hallgatósággal, a Fidesz-főnök arról beszélt az állami tévében, hogy az EU irányítóinak „végső célja a nemzetállamok felszámolása.”

Végezetül pedig, miközben Pukli István gimnáziumi igazgató antimaffiozó ultimátumot (szóval, amit nem lehet nem visszautasítani) adott a jelenlegi rezsim vezetőjének, a jelenlegi rezsim vezetőjének reggeli beszédét ismétlő csatornán már nem is Brüsszelről, hanem „rejtőzködő és arctalan világerőkről” volt szó, akik „megszüntetnek mindent, ami sajátos, ami különálló, ami ősi és ami nemzeti...”.

Nagy, súlyos és a politikai alvilág legmélyebb bugyraiból ismerős szavak ezek, kérdés, hogy még egy újabb évre képesek-e kisajátítani a közbeszédet. A március 15-i tüntetés azt sejteti, hogy nem. Mindenesetre az M1 aktuális csatorna megtette, ami tőle telhető. Leadta, amit elvártak tőle, ellhallgatta, amit kell. Ez persze akár öngólnak is tekinthető. A tanárok tiltakozását az ország lakosságának nagy többsége, sőt még a fideszes szavazók kétharmada is támogatja. A tüntetésen tízezrek vettek részt, százezrek követték direktben tévén (az ATV nézettségi rekordot döntött a helyszíni közvetítéssel), milliók látták az esti híradókban, olvasták-nézték az online fórumokon, beszélték meg az ismerőseikkel.

A fentiekre való tekintettel, tisztelettel kérném is a tekintetes bíróságot, hogy ezt a sajtóetikai szempontból amúgy bűncselekménynek minősülő elhallgatást majd enyhítő körülményként tudja be. Nem arról van szó, hogy nem tudják, mit cselekszenek, mert hát nagyon is tudják, hanem arról, hogy rosszul tudják. És ez mostantól fogva egyre inkább így lesz. A múlt elkezdődött.