Tállai elvtárs letelefonált. Az utóbbi időben kissé elszemtelenedett a benzinár világszerte, ennek hatásai Mezőkövesdet sem kerülték el, ezért az adóhatóság elnöke (persze nem úgy mint az adóhatóság elnöke, hanem mint egy átlagos állampolgár, akit az átlagosnál több igazságérzettel és leleményességgel látott el a természet szeszélye) elhatározta, hogy személyesen tartóztatja fel a nemzetközi árdrágulás begyűrűzését az Alföld határán fekvő egykori mezőváros Nyárádi úti töltőállomására.

Ma már ehhez elég újra felvenni a telefont. Mit tehetek érted, Tállai elvtárs elnök úr? Legyél szíves, egy kicsit vidd le az árakat nálam, Hernádi elvtárs vezérigazgató úr. Megoldjuk, Tállai elvtárs elnök úr. Akkor szombaton a lelátón, Hernádi elvtárs vezérigazgató úr.

Orbán Viktor azóta gratulált neki: így kell ezt.

Az elképzelés nem rossz, a mezőkövesdi választókerületben örülnek a 11 forintos helyi kedvezménynek, az ország fennmaradó 92 929,5 négyzetkilométerén lakó 9,818 millió ember pedig nem értesül erről az ügyről (se), ha értesül, nem érdekli (ez se). Holott éppenséggel megfontolás tárgyát képezhetné körükben az az összefüggés, hogy a mezőkövesdiek ugyan nyernek 11 forintot literenként, de mindenki – beleértve a mezőkövesdieket – sokszor ennyit veszít azáltal, hogy senki nem akar beruházni egy olyan országban, ahol a kiskereskedelmi árakat az adóhatóság elnökének óhajához kell igazítani. Az ilyen hírek hallatán a befektetők Venezuelára asszociálnak, ezért a gyárukat inkább olyan országokban építik fel, ahol a szocializmus meghaladása alatt nem Schmitt Pál köztársasági elnöki kinevezését értik.

Így amikor az a kérdés, hogy a húsz évvel ezelőtt még lenézett Szlovákiában miért magasabb az életszínvonal, mint Magyarországon, akkor a válasz az, hogy többek között ezért. Ott nem két utódpárt van húsz éve folyamatosan kormányon.

Ha nem akarjuk kerülgetni a forró kását, ez azért alakult így, mert a magyar választók többsége szocializmust szeretne, és a rendszerváltás óta minden egyes választáson azt a pártot segítette hatalomba, amelytől több gondoskodást remélt, úgy is mondhatjuk, hogy amelytől kevesebb kapitalizmusra számított. (1990 MDF: nyugodt átalakulás, 1994 MSZP: 3,60-as kenyér, 1998 Fidesz: le a Bokros-csomaggal, 2002 MSZP: jóléti rendszerváltás, 2006: ez a szabályt erősítő kivétel, 2010 Fidesz: nem lesz több megszorítás, 2014 Fidesz: rezsicsökkentés)

Ha lenne ellenzék, és nemcsak afféle – merő félreértés miatt a párt törvény hatálya alá besorolt – szabadidős szervezetek vezetői küzdenének azért a kitüntetésért, hogy valamelyikük a választás éjszakáján telefonon gratulálhasson az örökös ez-még-nem-az-út-vége-hanem-az-eleje miniszterelnök újabb győzelméhez, akkor most bizonyára azon dolgoznának, hogy az összes olyan választókerületben, amelynek fideszes képviselője van, már holnap aláírást gyűjtsenek az utcákon az alábbi minta szerint:

„Tállai András, a Fidesz országgyűlési képviselője elintézte, hogy a mezőkövesdi benzinkutakon olcsóbb legyen a benzin.

Mi, debreceni lakosok, követeljük Kósa Lajostól, választókerületünk országgyűlési képviselőjétől, hogy ő is érje el a benzinárak csökkenését településünkön.

Amennyiben a benzinárak egy héten belül nem csökkennek, az azt jelenti, hogy Kósa Lajos nem jól látja el a feladatát.

Hiszünk abban, hogy a debreceniek is érnek annyit, mint a mezőkövesdiek.

Név, cím”

Ha lenne valódi ellenzék, akkor mindig azt csinálnák, amit az adott helyzetben a Fidesz csinálna ellenzékben. És a Fidesz ebben a helyzetben nemcsak Debrecenben, Győrben és Kaposváron követelne 11 forintos benzinárcsökkenést a helyi országgyűlési képviselőtől, hanem beígérné a benzinár megfelezését országosan.

Ez az ország a jobboldali etatizmus és a baloldali etatizmus között szeret választani, hol Tállai kegyelmes úr, hol Tállai elvtárs telefonál le, hogy elintézzen valamit. Kacagva nyerhetne az ellenzék, ha felkínálná a NER emberarcú változatát egy kicsivel több nagyvonalúsággal és egy kicsivel kevesebb Mészáros Lőrinccel.

Jogos kérdés, hogy úgy meg minek.