Tisztelt tévénézők, kedves honfitársaim! Magyarok!

Itt állok, másként nem ehetek. Megint eltelt egy év, úgyhogy megint túl kell élnem a következő néhány percet, elvileg bölcseket és előremutató dolgokat kéne mondanom, de most őszintén, kell ez önöknek szilveszterkor? Elmondanám, hogy ezt az egészet már délután felvettük, úgyhogy mikor önök ezt látják, pezsgőspohárral a kezükben, én már rég alszom. Mint egyébként folyamatosan.

És akkor idén is megkérném ezt a kedves szőke lányt, hogy ne hadonásszon mellettem állandóan, nem vagyok süket. Különben sem éri meg. Köszönöm.

Mindenekelőtt, az új év első perceiben, boldog új esztendőt kívánok minden jóakaratú polgárnak. Aki nem jóakaratú, annak váratlan NAV-ellenőrzést kívánok egy ködös hajnali órán, de szerencsére nem ők a többség. A többség nem vevő a hangoskodó, öncélú ellenzéki aknamunkára, és megtanult együttélni velünk, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Csak győzzék kivárni.

Boldog új évet kívánok széles e hazában mindenkinek, aki a járt utat nem hagyja el a járatlanért, higgyék el, én is ehhez tartom magam, és hogy bevált. Békés új évet kívánok itthon élő honfitársainknak éppúgy, mint a hanyatló Londonból visszavágyó hazaárulóknak, a saját lábra állt családtagoknak, a Forbes-lista első ötven helyezettjének, és persze sok szerencsét azoknak az elesetteknek, akik miattunk estek el.

Az új év első napja a nagy fogadalmak ideje. Én ezúton megfogadom, hogy szakítok minden rossz szokásommal, már ha lenne ilyen. Ellenben idén is nagyokat fogok aludni, motorja, nem pedig gátja leszek a törvényhozásnak, hogy klasszikust idézzek. És nem, nem vagyok szomorú töltőtoll, de vidám se, én nem engedhetem meg magamnak, hogy valamilyen kedvem legyen. Jut eszembe, még nem köszöntem meg önöknek, hogy összedobtak félmilliárd forintot a hobbimra. Köszi.

Azt ugye tudják, hogy én fejezem ki a nemzet egységét? És én őrködöm az államszervezet demokratikus működése felett? Na, hát az államszervezet működése azért is ilyen demokratikus, mert én őrködöm felette. Ezt ne mutogassa el, kedves.

Az alaptörvény szerint ugye felszólalhatok a parlamentben, törvényt és népszavazást kezdeményezhetek, törvényeket küldhetek vissza az Alkotmánybíróságnak és az Országgyűlésnek. A közös ezekben az, hogy nem éltem velük, végül is semmi olyan nem történt, ami miatt úgy különösebben szólnom kellett volna.

Akit ugyanis egyszer a főnök puccsistaként meghurcoltat, az nagyon vigyáz magára a továbbiakban. Senkinek nem kívánom, hogy Brüsszelben dekkoljon évekig. Brüsszel az kész, kedves honfitársaim, az egy parkolópálya, márpedig én nyugodtan szeretnék horgászni, nem pedig a zavarosban halászni.

Rabszolgatörvény? Magyarországon kizárólag mi, közszolgák vagyunk a de facto rabszolgák, a nemzet napszámosai, akik mindent megteszünk önökért és fáradhatatlanul robotolunk, hatunk, alkotunk, vagyont gyarapítunk, hogy a haza fényre derüljön, kivéve ott, ahol Tiborcz szervezi a közvilágítást, mindegy. Öt napom volt mérlegelni az aláírásomat, hát az jó öt  nap volt, életemben annyit nem pihentem.

Közigazgatási bíróságok? Komolyan, most ezzel mi a baj? Igen, habozás nélkül túl voltam rajta, mégis mi miatt kellett volna haboznom? Jogászemberként elképzelni se tudom, mi azzal a gond, hogy ezeket a bírákat az igazságügyi miniszter nevezi majd ki. Akik majd olyan ügyekben döntenek, ahol az állam áll szemben az állampolgárral. Három hatalmi ág van: a Szent Korona, a büntetésvégrehajtás és a média, a bíróságok csak ne akarjanak többletjogokat maguknak. Hát ki felügyelje az ítéleteket, ha nem a Trócsányi kolléga?

A Nagy Imre szobor elvitele az éj közepén? Hát mikor szólaltam volna meg, éjjel én aludtam! Reggel meg Origót olvastam, abból az derült ki nekem, hogy mégiscsak Kádáréknak volt igazuk, Nagy Imre egy igazi áruló szemétláda volt, hát amíg a történészek nem jutnak konszenzusra, addig egy egyszerű államfő mégis mit nyilatkozzon?

A CEU elzavarása? Van az olyan súlyú, kedves honfitársaim, mint a vízgazdálkodás? A vízminőség nekem olyan, mint másoknak a bánáti bazsarózsa: minden mást háttérbe szorít. A CEU kezét egyébként azért engedtük el, mert természetesen nem mi fogjuk kinevelni keleti partnereink politikai ellenzékét, és ha tőlünk egyszer kérnek valamit, akkor nagyon is számon tartjuk a szívességet. Még jól jöhet.

Azt kérném, kisasszony, hogy rakja vissza a középső ujját, ne gondolja, hogy nem láttam.

"Magyarország köztársasági elnökeként magam is maradéktalanul viselni fogom az Alaptörvényben rám rótt felelősséget" - ígértem 2012-ben. Ezt akkor most annyiban módosítanám, kedves tévénézők, hogy inkább mást fogok viselni: ez az öltöny pl. kifejezetten jól áll, de az egyik kínai webáruházban találtam múltkor pár jó szabadidőruhát is.

Küldjek vissza többször jogszabályokat, megfontolásra, kedves honfitársaim? Én tudom, hogy működik ez, hiszen ha nekem küldenek valamit megfontolásra, mit csinálok? Na ugye. Egy parlament legyen működőképes, én azt mondom. Képzeljük csak el, mi lenne, ha bárki belekekeckedne egy törvénybe, hát abból sosem lenne jogszabály! Én visszaküldöm, ők szinte ugyanúgy elfogadják, én megnyugszom.

Tegyenek önök is így. És menjenek horgászni.

Elmondom, mi a jó a horgászatban: az ember ül valahol a Rábaközben, teljesen relaxál, elfelejti, ki is ő, ki küldte milyen posztra, ki miért vár hálát, már ha ez egyáltalán politikai kategória. Ül az ember a tó partján, hasad a hajnal, előbb a pacsirta szegi meg a csendet dalával, majd sorra szólal meg a kis és nagy kócsag, a búbos vöcsök, hallatja hangját a billegető cankó, a küszvágó csér. És miközben a fejünk felett siet el egy segerélyraj vagy egy közbeszerzés nélkül vásárolt Airbus, a reggeli nap sugara ragyogja be a tó halvilágát. Közülük is kedvencemet, a pontyot.

Hogy miért a ponty a kedvencem, kedves honfitársaim? Ennek több oka van. Először is amíg vele foglalkozom, távol van a Sándor-palota, a jogszabályok zord és mesterséges világa. Aztán persze jó íze is van, de amíg él, nagyon jó fej. Először is a lassú vízű folyókat kedveli, akárcsak én, távol áll tőlem a parttalan sodródás. Jól elvan az iszapos aljzatban, simán alkalmazkodik tehát a langyos lábvízhez, nem hőzöng, nem szór röpcédulát a fejemre, nem foglalja el a köztévét.

És főleg: néma, kedves honfitársaim, néma. Próbáljuk meg ehhez tartani magunkat.

Ezúton kívánok tehát mindannyiunknak jókedvet, bőséget, sok szerencsét, jó kapást. Ha valaki tüntetni akar ellenem a Várban, kérem, előbb szerezze be a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. engedélyét. Boldog új évet!

(Képünk: dr. Máriás alkotása)