Hont András: Lapszállta

A magyar oligarcha onnan ismerhető föl, hogy mértékletes. Megelégszik azzal, amit elé vetnek. Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta. Azt is tudja, ha jön az idő, vissza kell szolgáltatnia ezt-azt a gazdának. Például újságokat, televíziókat, rádiókat és hasonló csecsebecséket. Nem úgy értve, hogy vinni kell a carrarai márvány kandalló melletti újságtartóban árválkodó lapokat és a falra szerelt lapostévét – az eredeti tőkefelhalmozás e fázisa már korábban megtörtént, és elsősorban nyugdíj-megtakarításokkal, földbirtokokkal, szállodaláncokkal, erőművekkel és jachtkikötőkkel esett meg – hanem úgy, hogy a készséges magyar oligarcha önként ajánlja föl kiadóvállalatait és egyéb műsorszolgáltató cégeit a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak. A magyar oligarcha ezt követően szépen meghúzódik a sarokban, és szerényen kötöget, mielőtt még körülötte kötögetne a beton.

Andyvel azonban baj van. Sajtóértesülések szerint Andy kegyvesztetté vált, ami abból is érezhető, hogy a hatalomközeli orgánumok közül több is látványosan nekiesett. Ennek aligha az az oka, hogy a Fidelitasban valaki szemet vetett a kaszinókoncessziókra. Andy ennél fajsúlyosabb figura. Nemzetközi kapcsolatai nemegyszer hasznosnak bizonyultak a rezsim számára, és adott esetben ártani is tud velük – éppen ott, ahol a legjobban fáj: az imázsépítésben. Ráadásul vagyonát és befolyását nem annak köszönheti, hogy régebben ő vitte ki a szemetet Felcsúton, vagy ellátta a legnagyobb királylány saját lábának adminisztrációs feladatait. (Erről jut eszembe, ez igazán Tandori tollára kívánkozna: „Egy saját láb lepapírozása” – de ez lírai mellékszál.)

Akkor hát mi állhat az össztűz hátterében? Az össztűz hátterében természetesen puskák és ágyuk szoktak állni, valamint képzavarok, de ebbe most nem bonyolódnék bele, mert olyan nehezen fogok kitalálni belőle, mint Kósa Lajos egy tetszőleges újságírói kérdésre adott válaszból, és a végén még azon kapom magam, hogy csöndben kezelgetem egy özvegy 1300 milliárdos örökségét. Ennyit az össztűzről. Szóval az egyik eshetőség, hogy Andy annyira meggyengült kül- és belföldön egyaránt, a háztartásról már nem is beszélve, hogy elérkezettnek látták kicsavarni a kezéből, amije van. A magyar oligarcha lehet ugyan, hogy mértékletes, de teremtőjét leginkább az „amit ma elvehetsz, ne halaszd holnapra” régi vágású kereszténydemokrata jelszó mozgatja.

A másik lehetőség, hogy Andy tényleg megmakacsolta magát, és valamit nem akar teljesíteni. Visszatérve az össztűzre, ha jobban megnézzük, az nem is annyira össztűz. Hiszen Andyt csak a „Lőrinc-média” lőtte, a Habony-média nem (ennek a megkülönböztetésnek a múlt előtti hétig volt jelentősége, bár tartalmilag addig sem), vagyis alappal feltételezhetjük, hogy a két társulat között háború tört ki. És ha azt is megvizsgáljuk, hogy mi történt a teljes „Lőrinc-médiával” és a Habony-média írott termékeivel – mindegyik ment a már említett alapítványba –, akkor a háború tétjéről is lehet némi fogalmunk. Úgy tűnik, Andy nem akarja adni a TV2-t.

Hogy mi szüksége Andynek a csatornára, nem tudni, talán csak a fánkozó mellé kell valami. Mindegy is, elég az, hogy ezen a ponton a NER-en belüli bandaháborúk kulturális aspektusába is betekinthetünk. Hihetetlen, de létezik ilyesmi. Ugyanis mindenki, aki önjogon is számít valamennyire, a rendszertől független kapcsolatokkal is rendelkezik, tán tett szívességet is a legfőbb hűbérúrnak, amikor az még ellenzékben volt, előbb-utóbb visszamordul, ha teljesen ki akarják semmizni, vagy a terem végi szolgák közé száműzni. Velük szemben tényleg az effektív senkiket kell fölvonultatni, akik csak a rendszer által érvényesülhetnek, viszont hajtja őket az irigység és az ab ovo sértettség, miszerint nem a saját hibájukból nem jutottak eddig sehova, hanem elnyomták őket a tudjukkik.

Andyt is filmes pozícióján keresztül támadták meg, mondván, hogy a készülő Hunyadi-film nem elég nemzeti, ráadásul szerepet kap benne horvát, cigány és zsidó is. Az elkerülte az autodidakta ítészek figyelmét, hogy a híresen magyargyűlölő Arany János még a magyarságát is elvitatja Hunyadinak, amikor így emlékezik meg róla: „Idegen nép hőse is lett / Derék hőse a magyarnak”. Jó, abban nincsen semmi újdonság, hogy a magyarságigazolványok osztogatói éppen legnagyobbjaink munkásságát nem szokták tanulmányozni, a történelmi tablók pedig mindig érzékeny témát jelentenek. Ám Andyt már előbb kikezdték, mégpedig a Napszállta című film miatt, azt állítva, hogy az alkotás az első világháború összes bűnét a Monarchia nyakába akarja varrni. A film természetesen semmi ilyet nem tartalmaz, de vegyes megítélése ellenére kétségtelen sikere már abból lemérhető, hogy a honi kulturális élet egy pillanatra olyan élénk viták tere lett, mintha az LMP etikai bizottsága ülésezett volna.

A vezető kormánylap kritikusait azonban nem lehet átverni, ők a nemzetellenesség tényét már abból kiolvassák, hogy a mű a franciákkal készült koprodukcióban, és azzal is bűntudatot akar kelteni, ahogy a „főszereplő nő néz a néző szemébe vádló tekintettel”. Megsemmisítő érvek, amelyek előre jelzik a központosított média színvonalát. Mely színvonal persze alig múlja majd alul Andy tévéjének nívóját.

Bár lehet, hogy az egészet túlgondolom, és a propaganda-agytröszt csak összekeverte Andyt Adyval. Ki tudja?

HONT ANDRÁS

a HVG munkatársa