A szemünk láttára ég le a fél Amazonas-vidék, növény- és állatfajok semmisülnek meg a tűzben. Az erdőtüzek ráadásul máshol is pusztítanak: év eleje óta lángol az esőerdő Indonéziában, és Szibériában is hetek óta hatalmas területen ég a tajga. Ha nem sikerül megfékezni a lángokat, az egész bolygónk éghajlatára nézve drámai következmények várhatók. Vészhelyzet van. Ilyenkor két dolgot tehetünk: küzdünk vagy menekülünk. Egyelőre reálisan csak az elsőre van esélyünk.

Az amazonasi esőerdő a világ legnagyobb egybefüggő erdősége, számtalan őslakos közösség, állat- és növényfaj otthona. Az Amazonas kétharmada Brazília területén van, ahol az év elején hivatalba lépett Jair Bolsonaro elnök már a választási kampányában büszkén hirdette környezetellenes politikáját. Az új brazil kormány az elmúlt 8 hónapban így nemhogy nem lépett fel az erdőterületek illegális pusztítása ellen, de még bátorította is azt, többek között a környezetvédelmi intézmény- és szabályozó rendszer szisztematikus leépítésével.

Mindezek következményeképp idén megsokszorozódott az amazonasi régióban az erdőtüzek száma, a felmérésekből kiderül, hogy ezek túlnyomó részét emberi tevékenység okozza, a természetes úton keletkező erdőtüzek száma elhanyagolható. Bevett gyakorlat ugyanis, hogy a mezőgazdasági hasznosításra kiszemelt területeket egyszerűen felgyújtják, hogy aztán a leégett, „megtisztított” területeket mezőgazdasági céllal hasznosítsák.

Ördögi kör

A megritkított erdőségek miatt az érintett területeken alacsonyabb lesz a páratartalom, ami még inkább elősegíti a tüzek terjedését. Az erdők pusztulásával az érintett területek vízmegtartó és csapadékképző képessége lecsökken, és a korábbi buja, zöld növényzet helyén száraz szavannák alakulhatnak ki, a megfogyatkozott erdőfelület így egyre kevésbé lesz alkalmas arra, hogy megkösse a szén-dioxidot és oxigént termeljen.

Az amazonasi erdőterületek nagy kiterjedésű pusztulása ráadásul kihathat az európai esőzésekre is, hosszabb aszályos időszakokat eredményezve. Ez még tovább pusztítja az erdőket, a biológiai sokféleséget, és kihat a mezőgazdasági hozamokra, saját életfeltételeinkre. A szibériai tajga égésével pedig a tőzeges talajból még a több ezer év alatt lerakódott szén is felszabadulhat, mely még drámaibb mértékben növeli tovább az amúgy is fenyegető mértékű klímaválságot.

Az erdőtüzek klímaváltozásra gyakorolt hatása tehát egy ördögi kör. Ami bezárul, ha azt gondoljuk, nem tehetünk ellene semmit. Valójában azonban senki más nem tehet ellene, csak mi.

Higgyük el, hogy a környezetpusztítások akkor fognak véget érni, ha elegen vagyunk, akik fellépnek ellenük. Több millió ember összefogásával ugyanis rá lehet bírni a cégeket, kormányokat a felelősebb működésre. Így menekült meg évekkel ezelőtt az Északi-sark egy része az olajkitermeléstől, így lett védett terület az Antarktisz, és így köteleződik el egyre több ország és vállalat a megújuló energiák használata mellett.

A politikai döntéshozókat is nekünk kell rávenni a felelős klíma- és környezetpolitikák meglétére és érvényesítésére – helyi, nemzeti és nemzetek feletti szinteken egyaránt. Választások idején, és a szürke hétköznapokban is.

Azt se becsüljük le, amit a személyes életünkben tehetünk. Fogyasztási szokásaink megváltoztatásával az egész gazdasági rendszerre hatással lehetünk. Ha kizárólag fenntartható forrásból származó termékeket, élelmiszereket vásárolnánk, nem lenne olyan piaci szereplő, amelyik közös természeti kincseink pusztításával tehetne szert profitra.

Talán elsőre furán hangzik, de már azzal is sokat tehetünk, ha tudatosabban táplálkozunk. Az erdőirtások 80 százalékáért ugyanis a nagyüzemi mezőgazdaság felelős. Míg Indonéziában olajpálma-ültetvények borítják a korábbi őserdei területeket, addig az amazonasi esőerdők irtásának egyik legfőbb oka a szarvasmarha-tenyésztés. Itt az erdők helyét egyre inkább legelők és szójaföldek foglalják el, a szója 90 százalékából pedig állati takarmány lesz. Ez az erdőpusztításhoz köthető takarmány eljut Európába is. Így már az is sokat számít, ha kevesebb hús- és tejterméket eszünk, és a fenntartható gazdálkodásból származó, helyi idényzöldségeket és -gyümölcsöket részesítjük előnyben.

Az se mindegy, hol tartjuk a befektetésünket, vagy melyik nyugdíjpénztárnak vagyunk tagjai. A környezetpusztításban ugyanis nyakig benne vannak a pénzügyi intézetek is. Kis utánajárással mindenki megtudhatja, mely bankok járulnak hozzá leginkább a környezetpusztításokhoz.

Olyan időket élünk, amikor már senki nem engedheti meg magának a “nem cselekvést”. Fogjunk össze másokkal, csatlakozzunk civil szervezetekhez, követeljük együtt a változást cégektől és politikusoktól egyaránt. Lépjünk ki a komfortzónánkból, tegyünk minden nap eggyel többet, mint azelőtt. A saját holnapunkról van szó. 

A szerző Greenpeace Magyarország kommunikációs vezetője

A HVG hetilap legfrissebb számában több írás foglalkozik az Amazonas-vidék erdőségeiben pusztító tűzzel, annak okaival, világpolitikai reakciókkal és a lehetséges következményekkel.