Ki tolja a nácik szekerét?

Köves Slomó: Szubkultúrák esete a következetességgel

Reagálás Tóta W. Árpád a HVG 2019. február 28-i számában megjelent véleményére

„(...) egy körülírható szubkultúra rendelkezhet olyan sajátosságokkal, amelyek a többségi társadalom számára aggályosak. Netán elviselhetetlenek. Ilyenek Nyugat-Európa városaiban a bevándorlókból (vagy azok gyermekeiből) álló színes bőrű gangek. Ettől minket a sors egyelőre megkímélt, de ott bizony felmerül a kérdés, hogy vajon nem azért aktívabbak-e a magukfajta fiatalok többek közt a csoportos nemi erőszak és az utcai rablás terén, mert a magukkal hozott kultúra egyrészt jószágnak tekinti a nőt, másrészt a fizikai erőszakot az érvényesülés egyetlen eszközének” – vagy: „túl gyorsan túl nagy inkompatibilis tömegek jelentek meg Európában, olyan tömegek, akiknek lehetetlen elmagyarázni, hogy például nem öljük meg a család hölgytagjait, ha nem az iszlám szerint élnek” – gondolhatnánk, hogy a Vér és Becsület mára a történelem szemétdombjára vetett fanzine-jait forgatjuk.

De nem. És még csak nem is a kormányközeli média egyik távoli peremvidékén portyázunk, vagy Bayer Zsolt egy különösen rossz pillanatát értük tetten. A második idézet az Indexen jelent meg 2005-ben, ugyanannak a Tóta W. Árpádnak a tollából, aki az előbbit saját blogján publikálta 2008-ban.

A 2005-ös közlés nyomán a mindig nyegle György Péter a Magyar Televízióban hülye rabbihoz hasonlította Tótát, most pedig ő (HVG, 2019. február 28.) irányítja felém a zsidó viccek toposzát.

Nem azért, mert hozzá hasonló gondolatokat hirdetnék a muzulmán férfiak (úgy általában) nőkhöz fűződő viszonyáról, hanem azért, mert zavaromnak adok hangot a Jobbik máig fennálló rasszizmusa kapcsán, de a hangomat nem emelem fel a kormány(közeli) fajgyűlölettel (?) és muszlimellenességgel szemben. Pedig mint megismerhetem azt az írás egy ugyancsak originális gondolatfutamából, „a másféle ember gyűlöletét könnyű divatba hozni, de jó tudni, hogy az ilyen indulat pillanatok alatt új célpontot találhat”.

Tóta W. mindezeken túl, mint közismert radikális ateista, érvkészletébe mintegy vendégszövegként ágyazva – Jeremiást idézve – hamis próféciát is tulajdonít nekem. De miért? Nem tudok másra gondolni, mint hogy saját próféciáját félti. Szerinte ugyanis „a mesterterv végén egyetlen ellenzéki szövetség áll fel a Fidesszel szemben, közös listával és jelöltekkel (...) már az önkormányzati választáson”. Én pedig merek ebbe a – szerinte „hősies” – jövendölésbe beleugatni, és több helyütt felhívom a figyelmet arra, hogy van ezzel a „hősies” dologgal egy apró kis bökkenő. És ez a bökkenő nem az, hogy én makacsul nem fogadom Karácsony Gergely bocsánatkérését (Tóta feltételezése), hanem egyszerűen a józan ész által diktált következetesség.

Karácsony nem sértett meg és nem is várom kanosszajárását. Ahogy a Jobbiktól sem vártam soha bocsánatkérést. Érzelmi, lelki életemet nem általam kevéssé ismert emberekkel szoktam élni. Próféta sem vagyok. Egyszerűen csak minimális konzisztenciaelvárásokat próbálok érvényesíteni.

Először. A Jobbik nem változott. „A legvéresebb szájú nyilas keretlegények” – ahogy Tóta fogalmaz – NEM „hagyták el a pártot”. A most már néppártos klubot jelenleg is olyanok vezetik, akik a cigányokat megvernék és a zsidókat listáznák... Ezek akkor is tények, ha pár régi náci pajtás új alakulatot gründolt, mert nem tudtak megegyezni az elsoványodott néppártos torta felosztásában.

Másodszor. Az ötlettelen baloldal meg ráborul a kasztrált nácikra. Arra sem gondol, hogy ezzel nemhogy sikereket nem fog elérni, hanem ráadásul utolsó politikai kártyáját, az antiszemitizmus vádjának eddig sem mindig konzisztens érvét is eljátssza. Ez persze az ő dolguk. Nekik ez csak még egy kártya a csapdlecsacsivá butított politikai játszmában. Nekem és a hozzám hasonló „szubkultúrának” viszont ez az idiotizmus „pillanatok alatt” létkérdés lehet. Azzal ugyanis, hogy azok, akik évekig a „Reichstag felgyújtásával” riogattak (ugyancsak Tóta megfogalmazása), most a poroltóval játszanak háborúsdit, egyet érünk el: soha nem lehet már a jövőben egy jobboldali és radikális szélsőjobboldali koalíció ellen normatív alapon fellépni.

Három. Lesz itt majd összefogás. Karácsony vagy nyer, vagy elveszti. Budapest sorsa forog itt kockán. Időben jön-e a hetes busz, kiég-e a hármas metró? De közben a magyar vidéken sorra jelennek majd meg a romákat „etnikai szemétnek” hirdető jobbikos ispánok, az érpataki modellek, a cigányokat megleckéztető újnácik. Lehet persze, hogy Tótát ez nem zavarja, hiszen szerinte „a cigányokkal kicsit más a helyzet... Velük mindenkinek van kellemetlen tapasztalata; a legtöbb persze nem első kézből, de az sem ritka.”

De azért ne én legyek a hamis próféta, ha mégis szóvá teszem (megint csak Tóta megfogalmazásával élve): „Nem csak akkor kell észnél lenni, ha holnap Anschluss várható.”

„Mesüge, mesüge, ober a biszel széchel fohrt darf men hoben!” „Lehetsz, fiam, mesüge, de egy kevés ész azért soha nem árt” – tartja a jiddis mondás. Az én „szubkultúrám” a józan ész értékét hirdeti, és bár lehet, hogy Tóta szerint (akárcsak a „roma szubkultúra”) ez is „leszoktatható” egy kis „fejbe veréssel”, ha megengedi, addig is azért maradok következetes saját kulturális hagyományaimhoz.

KÖVES SLOMÓ

rabbi

A szerző az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője

Mindig elérzékenyülök, ha valaki jelét adja, hogy ismeri és számon tartja a munkásságomat. Sose voltam a tömeges bevándorlás híve, és ezt 2015-ben is nyugodtan leírhattam itt, ahogy bármilyen gondolatomat – ennyiben, úgy látszik, szabadabb lehetek Köves Slomónál. Nem támogatom továbbá semmilyen vallásos fundamentalizmus politikai befolyását, legyen az iszlám, keresztény vagy éppen zsidó. Ennek képviseletéhez azonban sem fasiszta jelszavak nem kellenek, sem a jogállam lebontása.

Sajnálom viszont, hogy a műelemzés csak újabb eszköz vitapartnerem kezében, hogy ne válaszoljon a konkrét és lényegi kérdésre: miért nem akarja észrevenni a Fidesznek asszisztáló, nem néppártosodó, hanem konkrétan úgymaradt exjobbikos nácikat, és miért képzeli, hogy ez a magyar zsidóságnak – meg mindenki másnak – nem tűnik fel? Megszaglássza a felvetést, aztán otthagyja finnyásan. Pedig ezen dől el, hogy valóban az antiszemitizmus ellen emel szót, vagy a kormánypárt érdekében. Fájdalmas lenne egy rabbitól hallani, hogy „NO FIDESZ, I AM THE PEOPLE” – de ez sajnos efelé tart. A rendőrnek persze könnyű, ő mondhatja, hogy a nyomozás érdekeire tekintettel nem nyilatkozik – rabbinak ilyen aduászt nem osztanak. A színvallás elkerülhetetlen.

Tóta W. Árpád

a HVG munkatársa