A jobboldal csak akkor lesz sikeres, ha a szabadelvű mérsékelt konzervatív irányzat határozza meg politikáját, amelyet színvonalában és hangütésében méltó sajtó támogat. Az egykor a magyar újságírás etalonjának tekintett Magyar Nemzet szélsőséges hangnemű napilappá vált, amely elszabadult hajóágyúként gázol le mindenkit, aki az útjába kerül – írja helyzetértékelésében Pelle János.
A mindent behálózó korrupció vezető politikusaink egyik slágertémája lett. És mégis, szinte visszhang nélkül maradt írásunk, amelyben lelepleztük: Budapest VII. kerületében találékony emberek házanként közel 70 millió forintos hasznot vágnak zsebre, abból, hogy a közvagyont kiárusítják hiszékeny külföldieknek. Közben Hunvald György, a kerület polgármestere mossa kezeit: a történelmi városrész rehabilitációjára nincs pénz. Más kerületekben hasonló metódussal folyik az önkormányzati ingatlanok dobra verése. Kormány, ellenzék egyaránt hallgat.
Nagy vihart kavart Mikola István Pécsett, egy kampánygyűlésen tett kijelentése „az egyén parttalan szabadságvágyáról”, melynek nyilvánvaló kifejeződése – szerinte - a berlini Love Parade mintájára most már minden évben, megrendezett Budapest Parádé, vagy a Gay Pride mintájára a Meleg Büszkeség Napja. Ennek brutálisan megfogalmazott bírálatát összekötötte a liberálisok elleni támadással.
Mára a Fidesz egyre inkább megjelenítője a hagyományos hazai jobboldal és a magyar vidék nyugatos polgárosodással szembeni ellenszenvének - állítja Tölgyessy Péter politikai elemző. Véleménye szerint Orbán Viktor vesztesen került ki a jelöltek szerdai vitájából, ám csütörtökön ellenlábasainál jobban szerepelt. A nyugatos polgárosodás hívei nagy párt nélkül maradtak. A vasárnapi szavazás bölcs döntést kíván - figyelmezetet Tölgyessy.
Mondjuk ki nyíltan: a magyar választások nem szerepelnek az amerikai külpolitika égető kérdései között, és sem a nagyközönség, sem a sajtó nem kíváncsi arra, hogy melyik párt fog kormányt alakítani Budapesten.
Legyenek hatalmon vagy ellenzékben, politikusaink egy katasztrófaturista rutinjával mozognak a folyóvíz ostromolta töltéseken.
A következő kormány tesz majd lépéseket az államháztartás kiegyensúlyozásáért, de nem eleget - jósolja Aidan Manktelow, a brit Economist Intelligence Unit gazdaságkutató intézet 28 esztendős munkatársa. Így aztán versenyképesség szempontjából Magyarország hamarosan Szlovákia mögé szorulhat vissza.
"Nagyanyám nevelt, csak 13 évesen találkoztam először anyámmal, aki mindig azzal fenyegetőzött, hogy bead a lelencbe. Végül egy nap fogtam magam, és én adtam be magam" - teszi valamelyest érthetővé a korábban a Fideszt is érő harcos engesztelhetetlenségét a párt kínálta előkelő listás helyet most mégis elfogadó, 68 éves "ötvenhatos".
Hagyjuk egy szemhunyásnyit a francba a pártprogramokat, vagy ami ezekből emlékezetünkben valamilyen különös véletlen folytán megragadt. A magyarok aligha azon ígérethalmaz alapján fognak ugyanis maguknak vasárnap négy évre jövőt választani, amivel a kormányzati pozícióért versengők az utóbbi hónapokban hol arcátlanabbul, hol szemérmesebben etették őket. Félszavakból, ijesztgetésekből vagy csak ösztönösen alighanem igen sokak - talán a döntő többség - számára világosodik már, hogy a következő négy évre bizalmat kapó kurzus számára nincs más pálya, mint amit a következő, bármilyen színezetű kormányzatnak mindenképpen be kell járnia, akár számos korábbi ígérettel szemben is.
“Robbantani mentem, este jövök” – mivel a gengszterek általában nem szoktak ilyen cetlit hagyni a konyhaasztalon, így találgatásokra vagyunk utalva, milyen bizonyítékok alapján kondította meg a vészharangot kormányfőnk egy politikai tömegrendezvényekre utazó szlovákiai merénylőbrigád okán.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javasolta: legyen 2008-ban véleménynyilvánító népszavazás arról, hogy csatlakozzunk-e 2010-ben az euróövezethez. Mivel az ötlet azon nyomban elnyerte a Fidesz egyetértését, immár a választási eredmények ismerete nélkül is tudhatjuk, hogy lesz ilyen népszavazás. És legfeljebb csak remélhetjük, hogy mégsem lesz. A javaslat ugyanis legalább két sebből vérzik.
Szinte naponta adnak hírt a közvélemény-kutató cégek a választási küzdelem állásáról. Elfogultak -e, és ha igen,melyik irányba a nyilvánosság előtt függetlenségükre oly kényesen ügyelő intézmények?
A választás első fordulója előtt két héttel a kampányban teljes dicsőségében megjelent az ideológia. Míg korábban a pártok elsősorban ígéreteiket versenyeztették, és a köztársasági, illetve nemzeti retorika csak alárendelt szerepet játszott, most hirtelen szinte kulturkampfba fordult a kampány.
A hvg.hu és a Fekete Doboz stábja szerdán Veresegyházra követte a kormányfőt. A Pest és Heves megyében portyázó Gyurcsány Ferenc a zöldségestől kijőve kommentálta a Medián a csütörtöki HVG-ben megjelent előrejelzését.
A magyar bal- és jobboldal ellentétét demokratizmus és autokratizmus ellentéteként igyekszik definiálni Gyurcsány Ferenc kormányfő. A 45 esztendős szocialista politikus pártja választási győzelme esetén az államigazgatás, az önkormányzatok és az egészségügy reformjával folytatná munkáját, veresége esetén pedig az MSZP elé állna, s azt mondaná: ennyi tellett tőlem.
"Romsics Ignác, a történész falubelim, ha messzire mennénk vissza, összeérne a két család. Eddig tőlem kérdezték, rokonom-e, újabban már tőle is kérdeztek felőlem" - jelzi az őt kecsegtetéssel és ijesztgetéssel visszalépésre biztatgató fideszes vetélytársat hangfelvétellel leleplező, 42 éves múzeumigazgató, milyen irányban sokszorozódott a közös családnév említettsége.
Orbán Viktornak két évtized terméséből kiválogatott interjú- és beszédrészlet-gyűjteményét lapozgatva, pályaívének cikcakkjairól beszélve két dolgot rögtön előrebocsátanánk. Először, az utóbbi másfél évtizedben nem Orbán az egyetlen, aki változott. Másrészt, ha nem bűn kommunistából szociáldemokratává válni, antikommunista liberálisból posztkádári utópárt szövetségesévé lenni, akkor talán azért sem kéne valakit keresztre felszögezni, mert liberálisból populista retorikájú konzervatív lett.
Akárcsak Angliában a rózsák háborújának , ugyanúgy Magyarországon, a fehér és vörös mobilok összecsapásának is lesznek áldozatai. Igaz, ezúttal nem a csatamezőn, hanem a választási urnáknál marad alul a gyengébb fél, az amelyik kevésbé képes mozgósítani híveit, kevésbé képes kihasználni a modern technika, elsősorban a mobiltelefon előnyeit.
Orbán Viktor szeretné, ha a liberálisok mind nagyobb számban otthont találnának a Fideszben, és a viták a „táboron belül” folynának. Visszautasítja, hogy a demokratikus intézmények gyengítését akarná. Ha győznek, a lehető legjobb viszonyra törekedne az Egyesült Államokkal. A költségvetési előirányzatok betartásáért a kormány tagjai, és ő maga is, fizetésükkel felelnének- mondta el többek között a hvg.hu-nak adott interjúban.
Miközben a kedélyesen elnéző Orbán mellett a Fideszben provokatív ideológusok tűnnek föl, az MSZP-ben fordított a helyzet: az ifjútörök Gyurcsány kénytelen számolni az MSZP konzervatív pasáival. Bence Györgyfilozófus, a Metazin.hu társszerkesztője két héttel a választások előtt a helyzetet értékeli.