A magyar bal- és jobboldal ellentétét demokratizmus és autokratizmus ellentéteként igyekszik definiálni Gyurcsány Ferenc kormányfő. A 45 esztendős szocialista politikus pártja választási győzelme esetén az államigazgatás, az önkormányzatok és az egészségügy reformjával folytatná munkáját, veresége esetén pedig az MSZP elé állna, s azt mondaná: ennyi tellett tőlem.
"Romsics Ignác, a történész falubelim, ha messzire mennénk vissza, összeérne a két család. Eddig tőlem kérdezték, rokonom-e, újabban már tőle is kérdeztek felőlem" - jelzi az őt kecsegtetéssel és ijesztgetéssel visszalépésre biztatgató fideszes vetélytársat hangfelvétellel leleplező, 42 éves múzeumigazgató, milyen irányban sokszorozódott a közös családnév említettsége.
Orbán Viktornak két évtized terméséből kiválogatott interjú- és beszédrészlet-gyűjteményét lapozgatva, pályaívének cikcakkjairól beszélve két dolgot rögtön előrebocsátanánk. Először, az utóbbi másfél évtizedben nem Orbán az egyetlen, aki változott. Másrészt, ha nem bűn kommunistából szociáldemokratává válni, antikommunista liberálisból posztkádári utópárt szövetségesévé lenni, akkor talán azért sem kéne valakit keresztre felszögezni, mert liberálisból populista retorikájú konzervatív lett.
Akárcsak Angliában a rózsák háborújának , ugyanúgy Magyarországon, a fehér és vörös mobilok összecsapásának is lesznek áldozatai. Igaz, ezúttal nem a csatamezőn, hanem a választási urnáknál marad alul a gyengébb fél, az amelyik kevésbé képes mozgósítani híveit, kevésbé képes kihasználni a modern technika, elsősorban a mobiltelefon előnyeit.
Orbán Viktor szeretné, ha a liberálisok mind nagyobb számban otthont találnának a Fideszben, és a viták a „táboron belül” folynának. Visszautasítja, hogy a demokratikus intézmények gyengítését akarná. Ha győznek, a lehető legjobb viszonyra törekedne az Egyesült Államokkal. A költségvetési előirányzatok betartásáért a kormány tagjai, és ő maga is, fizetésükkel felelnének- mondta el többek között a hvg.hu-nak adott interjúban.
Miközben a kedélyesen elnéző Orbán mellett a Fideszben provokatív ideológusok tűnnek föl, az MSZP-ben fordított a helyzet: az ifjútörök Gyurcsány kénytelen számolni az MSZP konzervatív pasáival. Bence Györgyfilozófus, a Metazin.hu társszerkesztője két héttel a választások előtt a helyzetet értékeli.
A Political Capital évjelentése szerint az elmúlt év politikai sikerszava a populizmus volt. A 2004. év végi kettős népszavazás tanulsága a pártok számára ugyanis az volt, hogy ideológiai érveléssel csak a törzsszavazók érhetők el, a bizonytalan többség leginkább a szociális demagógia és a félelemkeltés eszközeivel mozgósítható. Körösényi András politológus írása a Kommentár című folyóiratból szemlézve.
Az MSZP-vel semmi szín alatt nem kormányoznának közösen, a Fidesszel pedig csak akkor, ha a miniszterelnököt Dávid Ibolyának hívnák - körvonalazza pártja koalíciós kötődési lehetőségeit az MDF 52 esztendős elnök asszonya, aki szomorúnak tartja, hogy a korrupció ellen csak az ő szervezetük emeli föl hangosan a szavát.
"Egyetlen unokatestvéremmel testvérként nevelkedtünk, mégpedig abban a felállásban, hogy én voltam az okos, ő a szép" - kezdi a háborúban özvegyen maradt könyvtáros mamával történt nehéz indulással a súlyos intézményi immunreakcióktól kísérten főigazgatóvá emelt, 65 esztendős, nemzetközi hírű gyermekgyógyász-síráskutató.
Aki szerint idegenellenes, netán uszító a cím, annak idézek a menekültügyi eljárást részletező 172/2001 számú kormányrendeletből: "A befogadó állomáson, illetőleg a szerződés alapján fenntartott szálláshelyen tartózkodó menekültkénti elismerését kérő külföldit közegészségügyi érdekből el kell különíteni, amíg az ÁNTSZ által kiadott igazolás nem tanúsítja, hogy a kérelmező az elvégzett vizsgálatok és észlelt tünetek alapján nem szenved AIDS, tbc, lepra, luesz, tífusz, paratífusz megbetegedésekben..."
Helmut Kohl volt német kancellár a közelmúltban Rómába utazott. A kereszténydemokrata politikus az olasz fővárosban kijelentette, látogatását az április 9-ei parlamenti választások erőterében Romano Prodi melletti fellépésnek szánja, akit támogat, barátjának s egyben nagy formátumú európai politikusnak tart. Első pillantásra nem lehet ebben semmi feltűnő, hiszen Kohl egész politikai pályafutása alatt az európai egyesülési folyamat szenvedélyes hívének, motorjának bizonyult, világos tehát, hogy az ugyancsak Európa-elkötelezett Prodi, az unió brüsszeli bizottságának volt elnöke mellett száll síkra.
„Magyarországon ma a köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot, a szabadságot, a becsületet és a tisztességet a baloldalnak lesz dolga megvédeni”- jelentette ki Gyurcsány Ferenc. Április 2-ára Budapestre hívta a köztársaság valamennyi barátját, „legyen baloldali vagy legyen másképp gondolkodó.” De ki fenyegeti a respublikát? Talán Orbán helyre akarja állítani a királyságot?
A Fidesz szemlátomást úgy döntött, el kívánja bukni a választást. Hamarjában más, épkézláb magyarázat nincs arra, miért épp az Orbán-kormány egyik legnépszerűtlenebb tagja lett a közjogilag utoljára a pártállami érában létező “miniszterelnök-helyettes” funkció várományosa.
„Az emberek” célcsoporttá tétele nem stiláris szeszély, hanem a Fidesz mély retorikai főhajtása a kádárista szóhasználat előtt.
Szabó-Stein Imre, az ATV korábbi vezérigazgatóhelyettese - reagálva Friderikusz Sándornak honlapunkon megjelent interjújára – cáfolja hogy az ATV vezetősége elégedetlen lett volna munkájával. Távozását Friderikusz erőszakolta ki.
Nem túl sanszos, hogy a Méltányosság Politikaelemző Kört kérik fel házigazdának az április 5.-ére tervezett Gyurcsány-Orbán vitához. Pedig annak létrejöttéhez nagyban hozzájárultak. A Kör társelnökét, Csizmadia Ervin politológust kérdeztük.
Debreczeni József a Népszabadságban parlamentáris jogállamot félti, melyet szerinte “most először fenyeget komoly veszély a rendszerváltás óta.” Én viszont a magam részéről Debreczenit féltem. Nem lenne jó ugyanis, ha a kitűnő, (magának függetlenséget kiverekedő) publicista és biográfus korpa – azaz fordított Kasszandrák és megélhetési paranoiások – közé keveredne.
A rendszerváltás utáni Magyarországon Orbán Viktorral kezdődött, de nem Gyurcsány Ferenccel fejeződik be a vezérelvű demokrácia pályafutása - állítja Körösényi András. A 47 esztendős politológus szerint ez egyelőre nem hoz nagy bajt a fejünkre.
"Folyton más eszmét és alakot öltő embertelen hatalomvágy" jellemzi Debreczeni József szerint Orbán Viktort. Némileg vitába szállnék ezzel a sokak által elfogadott megállapítással. Bár Orbán kijelentései kétségtelenül gyakori irányváltásról tanúskodnak, nincs ember, akit egyetlen tulajdonság határozna meg. A hatalomvágy maga is sokféle lehet. Folyton más eszmét és alakot öltő formája nem annyira a vezértípusra, mint a követőkre jellemző, akik mindig az épp uralkodó hatalom hívei, annak kegyeire pályáznak, részesei, haszonélvezői (netán örökösei) akarnak lenni. A mindenáron hatalomra törő személyiség majdnem mindig szenvedélyes elkötelezettje "egyedül megváltó" világnézetének.
A nemzeti ünnepeken megejtett kitüntetés-átadók évről-évre nagyobb eséllyel tarthatnak igényt “a holdudvari bulisták körülnyalása” megtisztelő címre. Hogy előbb-utóbb minden, az aktuális kormányzópárt(ok) választási kampányában haknizó klientúra-lovagra sor kerül egyszer, azt eddig is tudtuk. De a mostani plecsnitűző-ceremóniával a jelenlegi kormány átlépett egy határt.
