„Mon Dieu . . . Pourquoi? (Istenem… Miért?) – ez a címe a legújabb francia bestsellernek, amelyet a francia közvélemény kedvence, a 93 éves Pierre abbé írt, félig-meddig interjúkötet formában, Frédéric Lenoirnak, a Le Monde vallási szerkesztőjének segítségével. Az abbé, akit jó néhányszor (2003-ban a futballista Zinedine Zidane-t is megelőzve) választottak Franciaország legnépszerűbb emberévé, könyvében nem rejti véka alá, hogy hosszú és kalandos élete során nem mindig élt önmegtartóztató életet, ám - mint megvallja - számos nőismerősének egyikével sem alakított ki tartós, életre szóló kapcsolatot, amit választott hivatása tett végül minden esetben lehetetlenné, hiszen ő az életét Istennek szentelte. Pierre abbé így a cölibátusra vonatkozó fogadalmát bizonyos értelemben mindvégig megtartotta (nem nősült meg, illetve nem lépett élettársi kapcsolatra senkivel), legfeljebb a „ne paráználkodj!” parancsot szegte meg jó néhányszor, igaz, az e tárgyban igen hallgatag többséggel szemben ezt el is ismerte.

A leghosszabb ideig tartó szerelmi afférja egy kórusban éneklő nővel mindenesetre plátói maradt. Jézusról az a véleménye, hogy nagyon is elképzelhető, hogy maga is megnősült, s Mária Magdaléna lehetett a felesége. Könyvében határozottan támogatja a papok házassághoz való jogát, a nők pappá szentelését, pártolja az azonos neműek együttélésének legalizálását. A 93 éves abbé azt is elmondja könyvében, hogy hosszú élete során rengeteg katolikus pappal találkozott, akik nőkkel éltek – s attól még mind nagyon jó szolgái maradtak az Istennek.

Pierre abbé, eredeti nevén Henri Grouès, valóságos szent embernek számít Franciaországban: számos álnevet használva részt vett, az ellenállásban, sok zsidót bújtatott, illetve szöktetett külföldre, majd miután a Gestapo halálra üldözte, Algírban csatlakozott De Gaulle hadseregéhez. A korábban kapucinus szerzetes 1949-ben alapította meg ma már negyven országra kiterjedő mozgalmát, az Emmaus-t, amely hajlékot és munkát szerez a hajléktalan munkanélkülieknek. 1954-ben a rádióban meghirdette „a Jó lázadását” (l'insurrection de la bonté), s a szolidaritási felhívásra még a Nemzetgyűlés is reagált, amikor két héttel később több, összesen 12 ezer fő befogadására alkalmas hajléktalanszálló felállítását szavazta meg.

Rádiófelhívásának 50. évfordulóján, 2004. február 1-én Pierre atya „Kiáltvány a szegénység ellen” címmel tett közzé manifesztumot, felhíva benne a figyelmet, hogy Franciaországban ötmilliónyi hajléktalan, illetve teljesen kilátástalan helyzetű ember él, közülük egymillió gyermek. Grouès életéről, illetve az általa alapított Emmaus közösségről több filmet is forgattak, s 1957-ben Roland Barthes, híres Mitológiák című könyvében még „Pierre abbé ikonográfiáját” is megírta: eszerint ő rövid hajával, egyszerű ruházatával és mindenféle divat kerülésével „pont úgy néz ki, ahogyan egy szentnek ki kell néznie”. Egy mai méltatója szerint Pierre abbé olyasféle szent ember, amilyen Teréz Anya lett volna, ha történetesen nem Calcuttában, hanem a New York-i Harlemben tevékenykedik.

Az, hogy megvallotta szerelmi kalandjait, Franciaországban csak hasznára vált Pierre abbé népszerűségének; ám volt egy időszak az életében, amikor a sajtó céltáblájává vált, s amikor őt, az egykori zsidómentőt kizárták több antifasiszta szervezetből, sőt, egy időre még az általa alapított Emmaus közösségből is – mint antiszemitát. Pedig igazából csak kabátlopási ügybe keveredett az antiszemitizmussal.

Az történt, hogy Roger Garaudy filozófussal még mint algériai hadifogollyal Grouès megismerkedett és összebarátkozott a világháború idején. Garaudy akkor még kommunizmusát igyekezett összeegyeztetni katolicizmusával, s csak később, 1982-ben tért át a szunnita iszlámra, s vette fel a Ragaa nevet. 1995-ben Garaudy-Ragaa írt egy holokauszttagadó antiszemita művet, aminek következtében 1998-ban perbe is fogták, s 155 ezer frank pénzbüntetésre ítélték – mely összeg egy részét egyébként az iráni kormány fizette be Garaudy helyett. Pierre abbé védelmébe vette a barátját, ezért őt is antiszemitának kiáltották ki – s ez a a bélyeg fokozatosan, de végül is lekerült a homlokáról. Kiderült ugyanis, hogy az ekkor már nyolcvanas éveinek derekán járó abbé a védelmébe vett holokaszttagadó Garaudy-könyvet nem is olvasta.

Gerlóczy Ferenc