HVG

Köztudott a németországi külföldi munkavállalók körében, hogy aki nem hivatalos úton akar keresetéből hazajuttatni, elég kimennie a berlini központi buszpályaudvarra. Nem kell mást tennie, mint átnyújtani a hazaküldeni kívánt összeget tartalmazó, névvel, címmel ellátott borítékot a Belgrádba, Kijevbe vagy éppen Szófiába induló busz sofőrjének, aki a küldeményt 5 százalékos jutalék fejében továbbítja a címzettnek. Az üzlet jól megy, a sofőrök ezzel esetenként többet keresnek, mint hivatalos munkájukkal.

A kelet-közép-európai térségben az IMF és a Világbank adatai szerint a Nyugat-Európában és Észak-Amerikában dolgozó több százezer szerb küldi haza a legtöbb pénzt: 2003-ban "még csak" 2,7 milliárd dollárt, 2004-ben pedig már 4,1 milliárdot. A hazautalások Radovan Jelasics belgrádi jegybankelnök szerint kulcsszerepet játszanak a gazdaságban, mivel összegük többszöröse például a külföldi tőkebefektetésekének. Becslések szerint a külföldről származó, hivatalos csatornákon keresztül érkezett pénzek tavaly a hazai össztermék (GDP) 17,2 százalékára rúgtak, ám a feltételezések szerint a ténylegesen befutott összeg még egyszer ennyi volt.

Világszerte 167 milliárd dollárra becsülik a külföldön dolgozók 2005-ös hivatalos hazautalásait, ami 73 százalékkal több a 2001-esnél. A növekmény több mint felét India, Kína és Mexikó regisztrálta, de az IMF és a Világbank listáján szereplő több mint harminc fejlődő ország esetében is legalább 30 százalékkal emelkedtek a külföldről hazajuttatott pénzösszegek. Voltak kiemelkedő "teljesítmények" is: Algéria és Guatemala állítólag megháromszorozta e forrásból származó bevételeit, Kína, Brazília, Honduras, Nigéria, Pakisztán, valamint Szerbia és Montenegró pedig 100-170 százalék közötti növekedést ért el.

Létkérdés a fejlődő országok számára ez a bevételi forrás. A külföldön élőktől hazajutó pénzek ugyanis általában túlszárnyalják az adott ország hazai befektetéseit, a nemzetközi segélyszervezetektől, pénzügyi szervezetektől származó összegeket vagy éppen a külföldi tőkebefektetéseket. A tanulmány szerint a fejlődő országok éves importjának átlagosan 6,7 százalékával, a hazai befektetéseik 7,5 százalékával egyenlő az e forrásból származó összegek nagysága. A szóródás persze igen nagy. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Haiti, Jamaica és még 23 ország ily módon nagyobb bevételre számíthat, mint éves exportja.

Nem véletlen, hogy számos ország a hivatalos átutalásokat ösztönző intézkedéseket foganatosított, amivel elérte, hogy emelkedtek az összegek. Vietnam például 1997-ben megszüntette az ilyesfajta pénzmozgásokat terhelő 5 százalékos adót, több délkelet-ázsiai és afrikai ország pedig lehetővé tette, hogy állampolgárai devizaszámlát nyissanak. A hazai bankok pedig sok esetben kedvezményeket nyújtanak ilyen jellegű szolgáltatásaikhoz. Mindeközben világszerte egyre nagyobb a verseny az ilyen ügyfelek megszerzéséért. Az e téren piacvezető - főként a latin-amerikaiak átutalásait végző - Western Union és a MoneyGram lényegesen csökkentette jutalékát, és számos amerikai pénzintézet, köztük a Citibank és a Bank of America is beszállt az üzletbe.

A külföldön élők átutalásainak megugrásában persze az is szerepet játszik, hogy az utóbbi évtizedben lényegesen megnőtt a hazájukat elsősorban gazdasági megfontolásokból elhagyók száma. A kilencvenes évek elején 154 millióra becsülték a világon külföldön dolgozók számát - ma már 220 millióra teszik. Meglepő módon a külföldön keresett jövedelmek tekintélyes része nem a fejlett országokból érkezik: 30-45 százalékra tartják az egyik fejlődő országból - például Malajziából, Dél-Afrikából - egy másikba irányuló ilyesfajta pénzmozgásokat.

TÁLAS ANDREA