A kommunizmus hatalomra kerülésével bányájukat, ingatlanaikat 1947-ben elállamosították, ezért 1985-ban Bartha János feleségével, Ethellel, valamint két fiúgyermekével, Nicholas-szal és Attilával Kolozsvárra költöztek. A helybéliek úgy emlékszenek, hogy a ’60-as években a két fiú Olaszországba ment dolgozni, majd hét-nyolc év esztendő után befejezték orvosi tanulmányaikat és Amerikába emigráltak. Előbb azonban a két testvér még egyszer leruccant Verespatakra és néhány napi mulatozást követően elmentek, s azóta senki sem emlékszik, hogy Nicholas „Miki” Bartha vagy Attila valaha is meglátogatták szülőhelyüket.

Annál tisztábban idézik fel Nicholas édesanyjának, Ethelnek az érkezését. Egy Maria Toderas nevű, 68 éves helybéli a Jurnalul Nationalnak részletesen elmesélte, miként jött haza 1979-ben Ethel Amerikából, hogy megpróbálja visszaszerezni legalább egy részét az elkobzott vagyonnak, ugyanis akkor a kormány kikürtölte a világnak, hogy még az államosított bányákat is visszaadják egykori tulajdonosaiknak. „A férjem, Brutus kísérgette mindenhova, s egyszer csak rohan haza, hogy fussunk, mert Etus rosszul van” – mesélte Toderas.

Mire azonban odaértek, a 79 éves asszony magán kívül volt és néhány óra múlva meghalt, így még házukat sem sikerült visszaigényelni. Mindenki azt hitte, Nicholas is hazajön a temetésre, de csupán holland származású felesége érkezett meg, és két napig lakott Toderaséknál, akikkel tulajdonképpen egy kukkot sem tudott kommunikálni. Az asszonyt Verespatakon temették el abban a ruhában, amelyben érkezett.

A települést, a kommunizmus hatalomra jutásáig aranybányái tették gazdaggá, Verespatakon a bányatulajdonosok feleségei arannyal kereskedtek, a családok, különböző titkos helyeken kilószámra tárolták a nemesfémet. Ám hogy Bartháéknak ebből mennyit sikerült kimenteni a hírhedt Securitáté elől, most már senki sem tudja megmondani.