© AP

Teljes vezérkarukat elveszítették az utóbbi másfél évben a csecsenföldi szeparatisták. Miután tavaly márciusban orosz kommandósok megölték Aszlan Maszhadov egykori csecsen elnököt, majd idén júniusban Maszhadov kevéssé ismert utóda, Abdul-Halim Szadulajev halt meg a rendfenntartó erőkkel vívott harcban, két hete a legkegyetlenebb hadúr hírében álló Samil Baszajev vesztette életét (HVG, 2006. július 15.) meglehetősen zavaros körülmények közepette. Az orosz titkosszolgálatok több változatot is megszellőztettek, a legutóbbi verzió szerint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) robbantotta fel a 2004. szeptemberi beszlani iskolai mészárlást kitervelő terroristavezért. A teherautónyi robbanószert állítólag Baszajev rendelte külföldről, hogy merényletet kövessen el a G8-as csúcstalálkozóra készülő Szentpéterváron, ám egyik embere elárulta, és így az oroszok be tudtak csempészni egy detonátort a rakományba.

Azonnal a csecsen függetlenségi harc folytatását ígérte Baszajev utóda, a hozzá hasonlóan szélsőségesnek tartott Doku Umarov, hozzátéve, hogy az orosz megszállók elleni függetlenségi küzdelmet ki akarja terjeszteni a többi észak-kaukázusi köztársaságra, egyebek mellett Ingusföldre és Dagesztánra is. Mégis kevesen vélik úgy, hogy az új vezér eléri célját. A fegyveres szeparatisták ugyanis egyre inkább elszigetelődnek: a több mint háromszáz halottat követelő beszlani tragédia után Baszajev és követői - köztük Umarov is - bel- és külföldön szalonképtelenné váltak, és az elszakadáspárti gerillák között egyetlen karizmatikus vezető személyiség sem maradt. Csecsenföldi források szerint a 40 éves Umarov aligha lesz képes fenntartani a sokszor egymással is versengő gerillacsoportok közti együttműködést. Arra sincs sok esélye, hogy jelentős pénzügyi támogatást szerezzen az újabb oroszellenes akciókhoz, illetve merényletekhez.

A fegyveres ellenállás háttérbe szorulásának fő oka, hogy a köztársaságot a Kreml jóváhagyásával uraló Ramzan Kadirov csecsen miniszterelnök - a 2004. május 9-én meggyilkolt Ahmed Kadirov csecsen elnök fia - politikai eszközökkel gyakorlatilag elérte a kaukázusi köztársaság függetlenségét. Miután a 2003 márciusában tartott népszavazáson Csecsenföld polgárai jóváhagyták a köztársaság új alkotmányát, Kadirov két év alatt gyakorlatilag kiszorította szűkebb hazájából az orosz központi hatalom képviselőit. Előbb megszerezte a korábban hagyományosan orosz nemzetiségű politikusok által betöltött miniszterelnöki posztot, majd elérte, hogy a Csecsenföldön állomásozó szövetségi erőket a hozzá hű helyi csecsenekkel töltsék fel. Emellett az ő irányítása alá tartoznak a köztársasági rendfenntartó erők is.

Gazdasági téren is döntő szava van Kadirovnak. A lassan helyreálló csecsenföldi olajiparból származó bevételek jelentős része felett ő rendelkezik, és a hozzá hű helyi csecsen elit osztja el a központi forrásból érkező pénzeket is.

"Kadirov is függetlenségpárti, ám ő a politikai szeparatizmust választotta - tartja Szergej Markedonov, a moszkvai Politikai és katonai elemzések intézetének vezető politológusa -, rájött arra, hogy elhatárolná magát, ha ő is fegyveres harcot hirdetne." A Vlagyimir Putyin orosz államfővel jó kapcsolatban lévő - az Oroszország hőse kitüntetést is viselő - Kadirov októberben, 30. születésnapja után, valószínűleg átveszi Alu Alhanovtól a csecsen elnöki tisztséget is. A posztot a törvény szerint csak 30 évesnél idősebb személy töltheti be, s grozniji források szerint Kadirov emberei hónapok óta győzködik Alhanovot, hogy mondjon le. Moszkva azért nézi el egyelőre Kadirov önállósodását, mert megadja azt, amire az orosz vezetésnek leginkább szüksége van: viszonylagos nyugalom uralkodik az Észak-Kaukázusban, és Beszlan óta nem volt komolyabb merénylet Oroszországban.

A viszonylagos béke ugyanakkor nem jelenti azt, hogy megoldódott volna az észak-kaukázusi válság. A Csecsenfölddel szomszédos köztársaságokban, elsősorban Dagesztánban ugyanis változatlanul komoly feszültség uralkodik, egymást követik a rendőrök elleni merényletek. A térségben működő fegyveresek célja, hogy megbontsák a több mint harminc dagesztáni nemzetiség közti törékeny békét. Ha Dagesztánban nemzetiségi összecsapások törnek ki, akkor elemzők szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a csecsenföldinél is véresebb háború kerekedik a Kaukázusban.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA