Pierre abbé, római katolikus pap - aki gyakran svájci sapkában és pelerinben jelent meg a nyilvánosság előtt - ötven éven át imával és provokatív módszerekkel küzdött a szegényekért, hajléktalanokért, elesettekért.

A ma már számos országban jelen lévő Emmaus mozgalmat ő indította el 1949-ben Neuilly-Plaisance-ban, Párizs északkeleti részében a szegények támogatására.

Legendája akkor kezdődött, amikor 1954 telén a rádióban mondott nagy hatású beszédet a hajléktalanok megsegítése érdekében. Beszéde után néhány perccel megindultak a segélyakciók, és napokon belül több millió frankot és több millió tonna adományt osztottak szét a rászorulók között.

Pierre abbé, eredeti nevén Henry Groues 1912. augusztus 12-én született Lyonban egy jómódú család nyolcadik gyermekeként. A megszokott kényelmet hamarosan a szerzetesi cella egyszerűségére cserélte, és 1938-ban szentelték pappá.

A második világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban, ekkor lett a fedőneve Pierre abbé, két fő tevékenysége hamis személyi igazolványok gyártása és zsidók Svájcba menekítése volt.

A háború után parlamenti képviselő lett, és hét évig volt törvényhozó, aki a "clochard-ok" megsegítését tartotta elsőrendű feladatának; az ötvenes években például az ő kezdeményezésére fogadta el a francia parlament azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy a főbérlők télen kitegyék albérlőiket az utcára.

Pierre abbé élete azonban nem volt mentes néhány botránytól. Tíz évvel ezelőtt hatalmas felháborodást keltett, hogy megvédett egy könyvet, amelynek szerzője - egyúttal az abbé barátja - kétségbe vonta a nácik által legyilkolt zsidók számát, és azzal vádolta a zsidóságot, hogy a Holokausztot politikai célokra aknázza ki. Pierre abbé állásfoglalása megdöbbentette a franciákat, mivel pontosan tudták, hogy ő maga is az életét kockáztatta azért, hogy zsidókat mentsen meg.

Pierre abbé később visszavonta nyilatkozatát, és azt is leszögezte, hogy a Holokauszt borzalmát esze ágában sem volt kétségbe vonni, önkéntes száműzetésbe is vonult Olaszországba, és sokáig úgy volt, hogy sosem tér vissza hazájába.

Őszinteségével akkor is megrökönyödést keltett, amikor 2005-ben megjelent önéletrajzi könyvében megvallotta, hogy fiatalon szexuális életet élt, és helyesli a katolikus papok házasságát. A könyvben megírta azt is, hogy támogatja a melegek házassági törekvéseit, valamint azt is, hogy nők is lehessenek papok.

Pierre abbé idős korában is tevékeny szerepet vállalt társadalmi ügyekben, a francia politikusok előtti tekintélyét sosem vesztette el, tavaly például tolókocsiban ülve próbálta meggyőzni a képviselőket, hogy ne emeljék meg a kis jövedelműek adóját.

Provokatív módszereket is alkalmazott a szegényekért folytatott küzdelme során, de mint egyszer mondta: "Nem vagyok haragvó természetű ember, de amikor el kell ítélnem valamit, ami embereket tesz tönkre, úgy érzem megőrülök dühömben. Ám ezt a szent dühöt a szeretet váltja ki belőlem, mert a kettő szétválaszthatatlan."

"Egy nagy egyéniséget, eleven lelkiismeretet, megtestesült jóságot veszítettünk el" - mondta Jacques Chirac, Franciaország elnöke Pierre abbé halálhírének hallatán.