Az alkotmánybíróság döntése, amelyet kivételes módon egyhangúlag hozott meg a 11 bíró, az eszkalációját jelenti annak a régóta tartó viszálynak, amely szembeállítja egymással az AKP-t és Törökország világi elitjét, benne a tábornoki kart. Az utóbbi fél már évek óta azt veti a kormánypárt szemére, hogy iráni stílusú teokráciává akarja változtatni a szekularizált török államot.
Az Európai Unió, amely 2006-ban kezdett tárgyalásokat Ankarával az ország majdani csatlakozásáról, értetlenséggel vegyes megrökönyödéssel reagált az alkotmánybíróság lépésére. Nemcsak brüsszeli megfigyelők vélik úgy, hogy a körvonalazódó erőpróba idejére, akár több hónapra is, "jégre kerülhetnek" az Erdogan-kormány reformtervei. Márpedig ezek megvalósulása sorsdöntő fontosságú Törökország Európához való közeledése szempontjából.
Török kóla © AP |
A hétfői lépés horderejét az ARD televízió isztambuli tudósítója úgy érzékeltette: az AKP és személy szerint Abdullah Gül államfő (aki a párt jelöltjeként nyerte el a tisztséget tavaly) bíróság elé citálása olyan, mintha Németországban a szövetségi ügyészség a nagy néppártok valamelyikét (CDU vagy SPD) akarná betiltatni, illetve Horst Köhler szövetségi elnököt kizárni a politikai életből.
Abdurrahman Yalcinkaya főügyészt, aki az alkotmánybíróságnak szóló beadványt írta, Ankarában az ellenzéki (és erőteljesen nacionalista) Köztársasági Néppárt (CHP) holdudvarához és így az ország régi szekuláris elitjéhez sorolják. A jelek szerint a CHP nem hajlandó beletörődni a tavaly júliusi választásokon elszenvedett vereségébe (a párt akkor 21 százalékos eredményt ért el, míg az AKP a leadott voksok 47 százalékát kapta). Az egykor szociáldemokrata elveket is valló CHP az utóbbi években fényévekre került a vele rokonszenvező Szocialista Internacionálétól, amely 2006-ban el is határolta magát a párttól.
Tavaly óta a CHP elkeseredett párharcot vív az AKP-val, támadásainak a középpontjába a fejkendőviselet egyetemi engedélyezését állította. Azzal, hogy a kormány - több évtizedes tilalom után - a közelmúltban engedélyezte diáklányoknak kendő viselését a felsőoktatási intézményekben, beengedte az iszlám egyik politikai jelképét az állami szférába - harsogta a "fejkendő-törvény" parlamenti elfogadása után a CHP, már akkor az alkotmánybírósággal fenyegetve meg Erdogan kormányfő pártját. A kérvény egyhangú befogadásával a taláros testület most legalábbis helyzeti előnyhöz juttatta a CHP-t a két párt küzdelmében.
Az AKP és maga a miniszterelnök politikai motivációt lát a betiltási kérvényben. Ezt látszik alátámasztani, hogy az ügyészség nem tett hasonló lépést az ellenzéki, nacionalista-jobboldali Nemzeti Akciópárt (MHP) ellen, noha annak képviselői az AKP-val együtt szavazták meg a parlamentben a fejkendő-törvényt. Ha az alkotmánybíróság a magáévá teszi a CHP álláspontját, úgy a kormánypártra betiltás vár, legfőbb vezetőit pedig évekre eltilthatják a politikai tevékenységtől. (Hasonló sorsra jutott bő egy évtizeddel ezelőtt az akkori kormányfő, Necmettin Erbakan és pártja, az AKP elődjének számító Refah.) "Az általános előérzet azt sugallja, hogy az AKP-t be fogják tiltani, ami kaotikus politikai és gazdasági következményeket vonhat maga után - fogalmazott Mehmet Ali Birand, egy veterán kommentátor a brit hírügynökségnek. "Nem hiszem, hogy Erdogan feladja a harcot, küzdeni fog a végsőkig. Itt általános háborúról van szó. Csúnya dolgoknak nézünk elébe."
Recep Tayyip Erdogannak és pártjának egy hónapnyi ideje van arra, hogy benyújtsa védekező állásfoglalását az alkotmánybírósághoz. Ennek lejárta után a testület szóban is meghallgatja az AKP és az ügyészség képviselőinek mondanivalóját az indítvánnyal kapcsolatban. A döntés meghozataláig a felek további bizonyítékokkal támaszthatják alá álláspontjukat. Egy politikai párt betiltásához hét igen szavazatra van szükség a 11 tagú testületben. Ennek nyolc jelenlegi bírája az AKP ellenfelének számít: őket még Gül elődje, a szilárdan szekuláris felfogású Ahmet Necdet Sezer nevezte ki, aki maga is igen ferde szemmel nézte az iszlámbarát párt tevékenységét.
