Mindezek fényében újra lehetne gondolni a magyar történetírás fősodrában évtizedek óta egyeduralkodó nézetet, miszerint az 1942 márciusa óta hivatalban lévő miniszterelnök, Kállay Miklós tehetetlenkedése miatt nem sikerült a kiugrás, és ezzel az ország eljátszotta a Nyugat szimpátiáját.

Az amerikai levéltári iratokból az olvasható ki, hogy Washingtonban pontosan érzékelték Kállay csapdahelyzetét. A titkosszolgálat tervezési és kutatási csoportjának 1943. december 31-ei értékelése kiemeli például, hogy Kállayéknak „úgy kell kiugraniuk a háborúból, hogy az ne történjen túlságosan hamar ahhoz, hogy kiprovokálják a német megszállást, de túl későn se, nehogy kimerítsék a szövetségesek türelmét”. Amikor azonban ezt megfogalmazták, már több mint egy hónapja eldőlt, hogy a szövetségesek érdeke és célja Magyarország német megszállása.

A cikket teljes egészében megtalálja a legfrissebb HVG-ben.