Tény ugyanakkor, hogy a Szaad Haríri körül tömörülő kormánypárti erők választási győzelme lendületet adhat az amerikai elnök közel-keleti (s általában az iszlám világ felé meghirdetett) új politikájának. A libanoni választás volt ugyanis az első jelentős politikai erőpróba Barack Obama mérföldkőnek számító kairói beszéde után, amelyben az elnök kezet nyújtott az iszlám államok felé.

Amerikában és Európában egyaránt megkönnyebbülés fogadta a libanoni választások eredményét. A nyugati reagálásokban kimondatlanul is ott lebegett a voksolás előtti félelem attól, hogy a síiták győzelme esetén megerősödne Irán és Szíria befolyása a cédrusok földjén. Ez pedig újra kiélezné a belpolitikai szembenállást, nemzetközi elszigeteltségbe taszítaná Libanont, és magában hordozná újabb fegyveres konfrontáció veszélyét a déli szomszéd Izraellel.

A választások eredményeként 68 mandátumhoz jutottak a 128 tagú törvényhozásban a Március 14. Mozgalomban tömörülő (szunnita és maronita) erők, míg a síita és keresztény ellenzék 57 helyet szerzett. (Három képviselő függetlenként indult, de nyugati lapok őket is a győztes táborhoz sorolják.) A Nyugat szempontjából egyértelműen biztatónak nevezte a voksolás kimenetelét a Carnegie Middle East Center bejrúti részlegének igazgatója.

Az eredmény "feltétlenül pozitív irányba mutat, hiszen nem borítja fel a csónakot, s arról biztosítja az arab államokat, Európát és Amerikát, hogy nem lesznek drámai változások a libanoni politikában - fogalmazott Paul Salem. - Inkább az ésszerű, mint egy radikális helyzethez fűzött reményeket erősíti." A bejrúti szakértő kiemelte Obama kairói beszédének fontosságát a választás szempontjából. "A június 4-én elhangzott beszéd valószínűleg segítette a Nyugat-barát pártszövetséget abban, hogy rájöjjön: Amerikával szövetkezni a múltban nagyon rossz dolog volt, de Obamával szövetkezni már nem rossz, inkább jó dolog" - vélekedett Salem.

Obama szavainál is többet nyomhatott a latban a nagy befolyással bíró libanoni (maronita) katolikus egyház fejének a keresztény választókhoz intézett szombati felhívása. A keresztény népcsoport hagyományosan kulcsfontosságú, ám ingadozó tábort alkot Libanonban; választópolgárai hol a síitákhoz, hol a szunnitákhoz csapódva voksolnak a választásokon.

Naszrallah Szfeir bíboros szentbeszédében óva intett a "Libanon karakterére és arab identitására" leselkedő fenyegetéstől, amit megfigyelők egyértelmű utalásként értelmeztek a Hezbollahra és annak perzsa (tehát nem arab) támogatójára, Iránra. Alighanem ez a figyelmeztetés is közrejátszott abban, hogy 2005-höz képest húsz százalékkal többen mentek el vasárnap szavazni. A részvételi arány 54 százalékos volt, szemben a legutóbbi választásokon mért 45 százalékkal - mutatott rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Bár a korábbinál hárommal kevesebb (14 helyett csak 11) mandátumhoz jutott a parlamentben, a Hezbollah változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy meghatározó szerepet játsszon a libanoni belpolitikában. Ennek egyik oka, hogy a párt milíciája nagyobb katonai erőt képvisel, mint a libanoni hadsereg. Haszan Fadlallah képviselő a szavazás másnapján, az eredmény ismeretében arra figyelmeztette a szunnita-maronita tábort, hogy "a válság folytatódni fog, ha a többségi oldal nem változtat magatartásán", és nem ismeri el a Hezbollahot az (Izraellel szembeni) "ellenállás erejének", illetve megkérdőjelezi milíciájának létjogosultságát.

Bejrúti és külföldi megfigyelők nemzeti egységkormány megalakítását valószínűsítik még ebben a hónapban. Arról viszont, hogy Haríri és csapata hajlandó lesz-e ugyanolyan vétójogot biztosítani a síita tömbnek (Hezbollah plusz Amal) a kormányzati döntésekben, mint amilyet a tavaly májusban aláírt dohai megállapodás rögzített, már megoszlanak a vélemények. Hírek szerint elsősorban a választások nyomán megerősödött maronita tábor kardoskodik a síiták jogköreinek korlátozása mellett, arra hivatkozva, hogy a vétójog megbénította a döntéshozatalt a kormányban.

A vétójog megtagadása viszont elhúzódó patthelyzethez és az erőszak fellángoláshoz vezethet - figyelmeztet a térség washingtoni szakértője. Mona Yacoubian a brit hírügynökségnek nyilatkozva rámutatott: a Hezbollahot csak a vétójog megadásával lehet becsalogatni az egységkormányba. Ha ez nem történik meg, Libanon ismét visszazuhan a veszedelmes bénultság állapotába.

Helyi elemzők óva intenek a síita tömb erejének alábecsülésétől, dacára a gyengébb választási szereplésnek. "Az eredmény kudarc ugyan, de távolról sem nagy politikai vereség a Hezbollah szempontjából - nyilatkozott az amerikai hírügynökségnek Ibráhim Bajrám, az an-Nahar című mértékadó bejrúti lap síita szakértője, kiemelve, hogy a síita ellenzék változatlanul jelentős erővel van jelen a törvényhozásban.

A Hezbollah megkerülhetetlen voltára hívta fel a figyelmet a Time is. Az amerikai hírmagazin - még a választások előtt -figyelmeztetett: még ha nem győz is a síita párt, gyakorlatilag ellenőrzi a libanoni államot, hiszen büntetlenül képes kiképezni és fölfegyverezni milíciáját, átsugározva támogatóinak (Szíriának és Iránnak) a hatalmát Izrael felé.

A Hezbollah méregfogát csak egyféleképpen lehet kihúzni: a közel-keleti konfliktus rendezésével. Ha Washington rá tudja bírni Izraelt, hogy érdemben tárgyaljon a libanoni sérelmekről, és valódi párbeszédet kezdjen szomszédaival a békéről, akkor a síita pártnak mint független fegyveres erőnek egyre kevesebb oka lesz a létezésre - érvelt a Time magazin.