Miért csábító a konzervatív politika?

Minden választási kampány alatt kommentátorok, újságírók és elemzők idézik azon statisztikákat, melyek szerint a jobb oktatás és a magasabb képzettség miatt egyre több lesz a demokrata és liberális szavazó. Új kutatásokkal igyekeznek alátámasztani, hogy a jobb tájékozottság egyenes következménye, hogy a szavazók nem a konzervatív pártokra szavaznak, ami „saját maguk érdeke” is. Ezért aztán az, hogy továbbra is vannak konzervatív szavazók, több tudóst arra késztetett, hogy választóik magatartását és döntéseik hátterét megvizsgálják; a Gawker cikke ezekből mutat be hármat.

A Rice Egyetem politikai tudományokkal foglalkozó kutatója, John Alford a Science-ben a konzervatív és liberális szavazók biológiai motivációit vette sorra. A kiséletében negyvenhat, saját bevallásuk szerint erős politikai kötődéssel bíró, nagyrészt középnyugati fehér amerikai polgáron végezték el a felmérést. A felmérés részeként alanyaiknak olyan félelmetes képeket mutattak, mint például egy óriáspók az emberi arcon, fején vérző ember vagy egy sebből kimászó féreg. Alford eredményei szerint a konzervatívok sokkal jobban féltek az összes bemutatott kép kapcsán. Mindez a Newsweek magyarázatában úgy néz ki, hogy az illegális bevándorlókat a pókkal azonosítják, a pókot a meleg házassággal, a melegházasságot a féregrágta sebbel, a féregrágta sebet az abortuszhoz fűződő jogokkal s végül a vérző arcokkal. Ezzel szemben a liberálisak nem voltak érzékenyek a félelmetes képekre, vagyis nem veszik észre a rájuk leselkedő veszélyeket – állítja a Rice Egyetem kutatója. Az alacsony mintavétel és a kutatás céljának pontos meghatározása azonban erősen kérdésessé teszi annak eredményeit.

Brendan Nyhan és Jason Reifler utókövetéses vizsgálata során politikatudósok két önkéntes csoport véleményének változását követték, akiknek tagjai közt vegyesen voltak liberálisok és konzervatívok. Elsőként megosztották velük a Bush adminisztráció iraki háború előtti érveit a háború mellett, mindenekelőtt, hogy az iraki kormánynak tömegpusztító fegyverei vannak és ezek elpusztítása alapvető fontosságú. Azonban csak az egyik csoporttal osztották meg az érvek cáfolatát is – a témában készült átfogó 2004-es Dulefer jelentést -, melynek nyomán a konzervatívok 34 százaléka - akik csak a 2003-as retorikát hallották - azt állította, hogy az irakiak még az amerikai seregek bevonulása előtt elpusztították a fegyvereket. Hatvannégy százaléka azoknak a konzervatívoknak, akik a pro és a kontra érveket is hallották, továbbra is úgy vélekedtek, hogy Iraknak voltak tömegpusztító fegyverei. Magyarán a tömegpusztító fegyverekre vonatkozó cáfolat ismertetése csak fokozta a tájékozatlanságot. A felmérés szerint a cáfolat ismertetése ellenére megmaradó vélemény csak a konzervatívok esetében igaz, annak ellenére, hogy többféle cáfolatot is megosztottak a kísérletben résztvevőkkel – írja a New York Times, mely szerint az objektív igazság halott, a megfigyelhető valóság pedig mese.

A harmadik felmérést Jonathan Haidt pszichológus készítette, aki egy hosszú antropológiai elemzést készített arról, miért szavaznak az emberek a konzervatívokra. Eredményei nem Thomas Frank amerikai író és publicista véleményére épülnek, aki szerint a ”konzervatívok elméjét megzavarta a sok rizsa”, noha kötődik ahhoz: szerinte másmilyen kulturális szabályok, etikai és morális minták szerint élnek a konzervatívok. Míg a liberálisok és az egyetemi diákok szerint a morál azt írja le, „hogyan bánnak egymással az emberek”, addig a konzervatívok több jelentőséget tulajdonítanak a morál kapcsán az „alapvető intézmények támogatásának, és az élet szabályozott keretek közé szorításának”. A liberálisok az igazságosságot és a törődést alapvető morális értékeknek tekintik, míg a konzervatívok ide sorolják ezek mellett a lojalitást, a hatóságok tiszteletét és az engedelmességet is. A szerző szerint a művelt morális világnézet alapvetően nem kompatibilis azzal, ahogy az amerikai polgárok fele gondolkodik. Vagyis igazak a keleti és nyugati parton élő demokratákra vonatkozó sztereotípiák, mely szerint elitista rétegről van szó, melynek világképe elrugaszkodott a rögvalóságtól.