Egy arab származású franciának több mint hétszer, egy feketének hatszor akkora esélye van, mint egy fehér bőrűnek, hogy igazoltatják a rendőrök – derült ki a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont nemrég nyilvánosságra hozott tanulmányából. Más felmérések arról tanúskodnak, hogy hasonlóan hátrányos megkülönböztetés áldozatai a különféle etnikai csoportokhoz tartozók lakásbérlésnél, álláskeresésnél, s az arab fiatalok körében háromszor akkora a munkanélküliség, mint fehér bőrű francia társaik között. Az effajta felmérések kapcsán mindig felmerül a kérdés, honnan tudják a készítői, hogy a megkérdezett francia milyen származású. Franciaországban ugyanis – ellentétben például az USA-val vagy Nagy-Britanniával – tilos számon tartani az emberek származási, vallási, etnikai hovatartozását. Ez az egyenjogú állampolgárok alkotta, egy és oszthatatlan – szentírásnak tekintett – francia köztársasági eszme alappillére, amelyet az alkotmány első pontja rögzít, és amelynek értelmében a közelmúltig szinte embargós szó volt Franciaországban a multikulturalizmus kifejezés.

Csakhogy hiába a törvényi tiltás, az etnikai alapú diszkrimináció a hétköznapok része Franciaországban, amivel csak úgy lehet felvenni a küzdelmet, ha tudjuk, milyen és mekkora népcsoportok alkotják az ország lakosságát – véli Nicolas Sarkozy francia államfő, aki a kérdés tudományos vizsgálatára különbizottság létrehozásáról döntött még tavaly. A testület vezetésével Yazid Sabeg esélyegyenlőségi kormánybiztost bízta meg. A 58 éves Sabeg ismert üzletember, maga is algériai szülők gyermeke, így megfelelő személyes tapasztalatokkal rendelkezik – gondolhatta Sarkozy. A kormánybiztos fel is állította 26 tagú, neves demográfusokból, szociológusokból, gazdasági szakemberekből, jogászokból, újságírókból, szakszervezeti vezetőkből álló csapatát, ám alig láttak munkához, máris heves támadások kereszttüzébe kerültek.

Az etnikai diszkrimináció elleni harc örvén lajstromba akarják venni a különféle kisebbségekhez tartozókat, és ezzel megbélyegzik, még hátrányosabb helyzetbe hozzák őket – érvelnek Sabegék kritikusai. Mások egyenesen a gyarmatosításkori, illetve Vichy Franciaországának visszatértét emlegetik az etnikai statisztikák kapcsán. Rögtön két ellenbizottság is alakult annak bizonyítására, hogy a kormány megbízásából dolgozók ahelyett, hogy a diszkrimináció megnyilvánulásait, módjait mérnék fel, a származás firtatásával csak erősítik az „igazi francia” többség és a bevándoroltak elkülönülését, a köztük lévő feszültségeket.

A kérdés politikai pártállásra, származásra való tekintet nélkül megosztotta az országot, a sajtóban hónapok óta folyik a polémia a lajstromozásról. Fadela Amara, a várospolitikáért felelős, algériai származású államtitkár szerint Franciaország nem lehet etnikai mozaikokból álló köztársaság, ma senkinek sem kell újra sárga csillagot hordania. Az SOS Racisme nevű szervezet 100 ezer aláírást gyűjtött össze az etnikai alapú statisztikák készítése ellen. A szenegáli születésű, ugyancsak kormánytag – korábban az emberi jogokért, jelenleg a sportügyekért felelős államtitkár – Rama Yade viszont úgy látja, ideje lenne szembesülni azzal, hogy nem csak fehér bőrűekből áll a francia társadalom. A franciaországi feketék érdekvédelmi csoportjait tömörítő Cran nevű szervezet vezetője, a benini születésű Patrick Lozes pedig egyenesen képmutatónak nevezi a franciákat – mármint a fehér bőrűeket –, amiért azt állítják, a bőrszín nem számít, miközben a rendőr, a munkaadó, a lakásbérbeadó igenis nézi azt.

A heves reakciókat látván Sarkozy elnök júniusról szeptemberre módosította a jelentés elkészítésének határidejét, Yazid Sabeg pedig egyre inkább védekezőállásba szorul. Nyilatkozataiból törölte a nyilvántartás és a kvóta kifejezéseket, és nem győzi hangsúlyozni, hogy az adatgyűjtés névtelenül, önkéntes identitásmeghatározáson alapulna.

Az ellentábor ezt is kifogásolja, mondván, az ország etnikai sokszínűségének felméréséhez már csak azért sincs szükség újfajta statisztikákra, mert demográfusok, statisztikusok – igaz, a törvényi tiltás miatt indirekt módszerekkel, például születési hely, név alapján – többé-kevésbé pontosan felrajzolják a képet. Úgy saccolják, a 63 milliós Franciaországban 8 millióan tartoznak valamilyen – nem fehér bőrű – etnikai kisebbséghez, közülük 5,5 millió a többségében észak-afrikai arab, 2 millió a fekete és félmillió az ázsiai származású.

Ezeknél az adatoknál nem jutnának többre Sabegék sem az önmeghatározáson alapuló származási besorolással – állítják a lajstromozás ellenzői. A vegyes házasságokból születettek (felmérések szerint az észak-afrikaiak egyharmada „tősgyökeres” franciával köt házasságot) vagy a harmadik generációs bevándoroltak (a 18 éves fiatalok negyedének egyik nagyszülője külföldi) esetében meglehetősen szubjektív ugyanis, hogy már „igazi franciának” vagy elsősorban valamilyen más etnikumhoz tartozónak tekintik-e magukat. Tegyük hozzá, ez egyszerűbb esetekben sem magától értetődő, hiszen a magát a legfranciább franciának valló Sarkozy elnök másodgenerációs bevándorlócsaládból – magyar apától és görög anyától – származik.

VÁSÁRHELYI JÚLIA